Secret Game

9. Átok

Meg se mertem mozdulni amíg úton voltunk. Egy idegen pasi kocsijába ülök úgy hogy ő közel se olyan mint a férjem! Faszom! Mi a picsáért történik ez! Az a kurva szerencse süti inkább átkot hozott rám mint szerencsét.
-Ne reszkess már ennyire!-tette a térdemre hatalmas kezét amitől még jobban összerezzentem. -Na! Nem kell félni!-simította meg finoman a bőröm.
-Mi... mi vagy te?-nyögtem ki halkan.
-Nem értem bogaram mit mondasz. Annyira halkan beszélsz.-hajolt közelebb így megcsapott férfias parfümjének az illata.
-Mi... mi vagy te?-ismételtem elhaló hangon.
-Egy kurva helyes pasi!-vigyorodott el, de én ezt cseppet se találtam viccesnek. Reszkettem a közelségétől.-Na! Nem kell félned. Csak egy bérgyilkossal ülsz egy kocsiban akinek a kezéhez rengeteg ember vére tapad.-rántott vállat, mivel ez neki annyira természetes volt mintha én most azt mondanám hogy az ég kék színű.
-Ki.. ki szeretnék..-mutattam az ajtóra.
-Nem szállsz ki kincsem, mert vásárolni furikázom azt a csodaszép popsid.
-Nem.. nem kapok levegőt.-légszomjam volt mivel az a légkör ami körbevett csak a veszélyről árulkodott. Megfulladok ha tovább itt kell üljek.
-Leengedem az ablakot.-nyúlt át előttem így még közelebb volt. Rám kapva a szemeit láthatta rajtam mennyire félek így a fülem mögé tűrte a hajam.-Mély levegő! Nincs semmi baj! Ettől nem kell félni.-intett a fegyver felé.
-Tőled félek!-remegett meg a hangom.
-Tőlem se kell. Nem harapok.-vigyorodott el.
-Ki szeretnék szállni.-szorítottam össze a szemeim, reménykedve, hogy ez csak egy rossz álom, de baromira nem az. Ez az ember egy átok! Embereket ölt én meg itt ülök a kocsijába.
-Figyelj rám szépségem! Vásárolni szeretnél ahová én elviszlek. Utána pedig vissza hozlak a kocsidhoz. Ez nem rémisztő!
-Meg... meg fogok halni?-csuklott meg a hangom.
-Dehogy fogsz! Miért gondolkozol ilyenen?
-Mert egy gyilkos vagy!
-Csak ha megbíznak.
-Hánynom kell.-húzódtam az ablakhoz.
-Hhhh... kislány. Mit csináljak, hogy ne reszkess ennyire?
-Had szálljak ki!
-Állítsd meg a kocsit!-szólt előre a sofőrnek.-Vegyél mély levegőket.
-Nem tudok!-préselődtem az ajtónak. Lloyd ahogy megállt a kocsi kinyitotta az ajtót így én kimenekülve egy korlátba megkapaszkodtam. Rosszul voltam ettől az embertől.
-Kelj fel szépen!-sétált mögém.
-Hozzám ne merj érni!
-Segíteni akarok!
-Te?
-Igen én!-lépett mögém, majd a hajam egy copfba fogta míg másik kezét a hasamnál átvezette.-Na! Figyelj a hangomra kérlek és nyugodj meg egy kicsit.
-De nem tudok!
-Hunyd le a szemed és figyelj a levegővételedre.
-Közben meg kinyírsz?-szipogtam halkan mivel a könnyeim újra útnak indultak az arcomon.
-Udvarolni terveztem neked, nem kinyírni téged! Ne beszélj butaságokat!
-F..félek!-kapkodtam levegő után.
-Nem kell félned! Nem fog semmi se váratlanul érni hisz úgy lesz minden ahogy elmondtam.-simította meg hüvelykujjával a nyakam.-Nyugodj meg kérlek.-cirógatott lágyan, de én csak némán szipogtam és nyeltem a könnyeim.
Kezeim remegtek így Lloyd utánuk nyúlt.-Shhh...szépen bemegyünk megveszed amit szeretnél és vissza viszlek a kocsidhoz.
-Nem.. nem akarok már...
-Ha én veszem neked úgy se?
-Miért vennél te nekem bármit is?
-Mert szeretnélek jobban megismerni? Vagy mert felkeltetted a figyelmem a kávézóba és azóta is a szemeid szeretném látni?
-Kár volt rád néznem.-nyeltem egy nagyot.
-Nem vagyok egy érzelgős pasi, de kérlek nyugodj most meg és gyere velem. Max két óra. Ennyit kérek.
-Te nem tudod milyen egy nővel gyengédnek lenni.-töröltem meg remegő kezemmel a szemem.
-Most is gyengéd vagyok. Vagy fáj hogy fogom a kezed és a hajacskád?
-Éget az érintésed.
-Lehet a vágytól.-hajolt a fülemhez, ettől pedig végig futott rajtam a borzongás.
-Én nem... nem szabad.-néztem fel rá félve. Basszameg férjnél vagyok! Igaz nincs rajtam a gyűrű, de ... de nem lehet!
-Egy vásárlásba semmi rossz nincs.-simította meg az arcom.
Én végig pillantva rajta lesütöttem inkább a szemeim mire ő csípőre tette a kezeit.-Könyörögjek, hogy gyere velem?
-N..ne...igen.
-Most melyik?-kúszott egy mosoly az ajkaira.-Könyörögjek had vegyek neked nem is tudom micsodákat?
-Nem kell venned. Nem fogadom el.
-Hhhh.. hogy hódítsam meg a szíved kislány ha nem vehetek neked semmit?-istenem. Mibe keveredtem basszameg.
-Nem.. nem szeretnék...-kaptam fel a szemeim az övéire, de a torkomon akadt a hang.
-Mit nem szeretnél? Ne menjünk? Inkább mást csináljunk?
-N..nem.-kezdtem hátrálni, de a kezem után kapott mivel figyelmetlen voltam és ha ő nincs, hanyatt estem volna.
-Hhh... gyere. Kávézzunk egyet. Utána vissza viszlek a kocsidhoz.
-Én.. én nem szeretném ha az... ha az nálad lenne.-mutattam oda ahol a pisztolya volt.
-Elteszem csak gyere.-biccentett a kocsi felé.
-Most.-remegett meg a hangom.
-Hhhh...-egy nagyot sóhajtott, majd a csomagtartóhoz lépett és eltette a fegyvert valahova. Szemei az enyémeket figyelték, majd feltartott kézzel közelebb sétált.-Végig taperolhatsz, de nincs több nálam.
-Nem hiszek neked!-remegtek meg a pilláim.
-Levetkőzzek?
-Nem!-ráztam meg egyből a fejem.
-Gyere szépen. Iszunk egy kávét. Ösz-visz ennyi.
-Az a két hapi is jön?
-Távolabb lesznek. Úgy megfelel?-kapkodta a szemeit az enyémek közt. Nem bíztam benne. Kurvára nem azok után amiket megtudtam. Eddig az életem amíg nem romlott meg a házasságom egy tündérmese volt. Most maga a pokol! Ez a pasi maga az ördög? -Gyere! Add a kezecskéd!-nyújtotta felém hatalmas tenyerét. Látta hogy nem mozdulok így közelebb lépkedett.-Nem kell félned.
-De félek!-remegtek meg az ajkaim.
-Hhh... annyira sírsz hogy azt hiszik akik itt elhaladnak, hogy bántottalak, holott kezet se emeltem rád!
-Ez csak egy rossz álom!-szorítottam össze a szemeim.
-Nem tudtam, hogy álmodban ilyen helyes pasikról álmodsz!-vigyorgott mire morcosan felnéztem rá.-Na ez az a csaj akit láttam!-mutatott rám.-Aki meg tudna ölni a tekintetével.
-Ha tudnék olyat már rég az lennél.
-Tudom! Félek is egy kicsit.-dugta zsebre a kezeit.
-Te pasi vagy.-fontam keresztbe a karjaim.
-Egy ilyen pillantástól szerintem azok ketten is haptákba állnának.-biccentett a két monstrum felé. Szemeim őt figyelték, mire egy halvány mosolyt küldött felém. Nem tudom felfogni mi a faszért vagyok még mindig itt vele, de nem tudok mozdulni.-Csak egy kávé kisbogár.-fogta a tenyerébe a kezem majd az ajkához húzva apró tagom, lágyan megcsókolta a kézfejem.