Vörös kód (SZÜNETELTETVE‼️)

Szeretem őt👨‍❤️‍👨

Az előző oldal utolsó bejegyzése: - Tom!!! - üvöltöttem, majd mikor meglátott, a nyakamba ugrott, és megcsókolt.
---> ch, jó lenne mi? Sajnos nem így történt, hanem..
- Tom!!! - üvöltöttem, majd mikor meglátott, megállt és furán nézett engem. - Maradj ott!!!!
- Én itt maradok. - kiabálta vissza, majd odaértem hozzá, és úgy kapkodtam a levegőt, mint még soha.
- Na, szó-val, a bá-htyám szhe-xel a bha-rát-nőjével a konyhá-ban, és üvöl-tetik a zhe-nét, éhs nhem thudok hol tanu-lni. - lihegtem mint valami kutya, de Tom szerencsére megértette.
- És ezzel azt akarod, hogy megkérdezz engem, hogy tanulhatsz-e nálam?
- ....igen. Ha nem bánod, persze.
- Nem bánom James. Sőt, örülök, hogy nem egyedül kell tanulnom. - mondta, majd egy mosollyal megfordult. Én még mindig álltam, és a levegőt vettem. - Akkor jössz?
- Ja, igen. - fogtam fel, hogy TOM SZOBÁJÁBAN FOGOK TANULNI!! Jó, ez egy kicsit túl lányos volt.
Egész úton dumáltunk, igazából tök jó volt. Mellette valahogy biztonságban éreztem magam. Még sosem éreztem ilyet senki iránt. Nemtudom mi van velem.
- Itt lakom. - érkeztünk meg egy építés alatt álló ház elé, amin látszott az újdonsült festés, kerítés még úgyahogy. A házépítők mint egy rakás hangya össze vissza, tették a dolgukat. - A házon még dolgoznak, de a szobám kész.
- Ja jó. Amúgy eddig klassz. - vettem jobban szemügyre a lakást. Tom csak bólintott és kinyitotta a kaput. Amint betettem a lábam, egy gugya ugrott rám.
- Jáj isten, nem esz meg? - kérdeztem, majd megsimogattam.
- Nem. Úgy hívják, hogy Tarhonya. - mosolygott rám Tom, majd az építészeket kikerülve benyitottunk a házba. Nagyba folytak ott is a munkálatok, festő, vízszerelő és társait láttam.
- Ne foglalkozz velük, menj fel nyugodtan az emeletre, egyből jobbra az az én szobám. Bemehetsz, mindjárt megyek. - vezetett fel. A lépcsőn lépkedve egyből kiszúrtam a "Belépni tilos" táblát, és az Arctic Monkeys plakátot az ajtón. Ki is nyitottam, majd elfogott az a tipikus Tom illat. Legszívesebben elélveztem volna ott.
Egy csomó poszter, ilyen műlevelek, ledfény, jó nagy ágy, könyvespolc és társai, de amin megakadt a szemem.... az egy bi zászló volt az íróasztal felett.
- Itt is vagyok. - hozott a kezében egy üveg kólát. - Nyugodtan körbe nézhetsz még. Te szoktál olvasni?
- Ömm, nem igazán. - mondtam, erre ő a könyves polchoz ment. Egy 'Ugly love' című könyvet emelt le először, majd visszarakta. Utána egy bizonyos 'Heartstopper' akadt meg a kezében. A borítón két fiú volt. Hirtelen Tom szemébe néztem, amitől elpirosodtam, én barom, majd odamentem hozzá.
- Ez miről szól? - vettem el tőle a könyvet.
- Ömm, két fiúról. Vagyis, van Charlie, aki meleg, és Nick, aki a történetben jön rá, hogy bi. Vagyis...a könyvet még nem olvastam ebből, csak a sorozatot láttam, de szerintem nem nagyon különbözik a történet és a sori.
- Értem. Ezt ... ezt hol lehet venni? - szaladt ki a számon hirtelen.
- Bármilyen könyvesboltban megtalálod.
- Ja, jó. - adtam vissza neki a könyvet, és leültem az ágyára. A felette lévő képeket lesegettem. Voltak a kutyájával, magáról, és egy...lánnyal, akivel úgy tűnt, hogy nagyon jó a kapcsolata. Kicsit összegugrott a gyomrom, de úgy véltem, hogy egyszer élünk, ezért megkérdezem.
- Ő a...barátnőd?
- Ja, nem, ő a tesóm. De már egyszer mutattam. Mindegy, ömm, nekem...sose volt kapcsolatom lánnyal. - mondta.
- Hogy hogy? - kíváncsiskodtam.
- Hát ömm... na jó. Te vagy az egyetlen nagyon jó barátom az iskolában, ismerlek is. Megbízhatok benned? - suttogta, majd közelebb jött. A faszom szinte már az egekben volt, de nem figyeltem rá.
- Igen. Megígérem, nem mondom el senkinek.
- Oké. Na szóval ... én bi vagyok. - esett ki a száján. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak lestem, a szívem elkezdett verni, de annyira, hogy majdnem meghaltam a gecibe. - 13 évesen szerelmes voltam egy lányba. Életem legnagyobb csalódása. Együtt voltam vele 4 hónapig, minden jól alakult, majd...a születésnapomon azt mondta, hogy nemtud eljönni. Erre ott sétált a parkba egy másik fiúval. Na, ekkor eldöntöttem, hogy sose bízok a lányokban. Vagyis...csak abban. De mondjuk 15 évesen megint megtetszett egy lány, de tőlük kapcsolatot nem akarok. Senki nem tudja, hogy bi vagyok, csak a családom, és hát te. Nagyon szépen kérlek, hogy ne mondd el senkinek. Tényleg.
- Tom, köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Jól vagy? Vagyis, akkor jól voltál? Nem, ez hülye kérdés. - zavarodtam össze.
- Igen, jól vagyok. Köszi. - pirosodott ki, amitől úgyszintén zavarba jöttem. Beállt nálunk a kínos csönd, majd Tom idehozta a táskáját, és elővette a füzetét.
- Akkor matekozunk? - mosolygott, majd visszatértem a valóvilágba, és énis előszedtem a cuccom.

Egy csomót nevettünk, meg tanultunk, meg igazából kurvára megismertem és egyre jobban szeretem. Tom hazakísért, és most ide leírom a kedvenc párbeszédem. :)
- Holnap együtt megyünk suliba? - kérdezte megállva a házunk előtt.
- Még szép! Majd a buszon találkozunk.
- Oké. Na, ömm....akkor én most megyek. - mondta, majd beállt az a bizonyos kínos csönd. Egyszer csak széttárja a karját, megölelt, és elfutott. A farkam megmerevedett és legszívesebben utána futottam volna.... <3
Az ajtót kinyitva értem haza arra a bizonyos tányércsörömpölésre.
- Gyere kincsem, készítettem vacsorát! - fogadott a nagyi. Az asztalnál ott ült még a bátyám és Lucy. Ennek nincs hol laknia?
- Köszi, de ettem Tomnál. - mondtam, majd beléptem a szobámba. Az ágyon hanyatt fekve egész végig Tomon járt az eszem, amit megszakított egy bizonyos telefonhívás. Phoebe volt a kijelzőn.
- Szia baba. Miújs? - kezdte mikor felvettem.
Ide nem írom le a beszélgetésünket, igazából csak annyi volt, hogy találkozunk-e hétvégén, meg ilyenek. Nemtudtam a válaszra felelni. Nem akarok többet Phoebevel lenni. Nekem Tom tetszik, már tudom!!!!! A kurva életbe, el kell mondanom neki...

09.03