Vörös kód (SZÜNETELTETVE‼️)

No comment 🙏🏻

Kedves naplóm!
Jelenleg 05:44 van, és én már fent vagyok. Nemtudok visszaaludni, ideges vagyok bazdmeg, és ilyenkor, 16 éves létemre, fiúként egy naplót vezetek. Csodás. :-D
Bevallom, az istenit... : egy kicsit tényleg hiányzik már a suli, itthon olyan rohadt unalmas (ezért is naplózok) és már jó lesz végre a haverokkal nyomni a sok baromságot. Majd ha hazajövök, írok még, rengeteget, hiszen lesz mit mesélnem (gondolom én). Most megyek, felöltözök, buszra szállok, veszek magamnak reggelit és zsalunk a suliba. Délután találkozunk.

Nem írok címet, hisz reggel már köszöntem, meg minden. Az első nap nem olyannak tűnt, ahogy én elképzeltem. Sokkal, de sokkal másabb volt, most így visszagondolva lesokkolódtam, hogy VELEM mi történt... Egy megmagyarázhatatlan dolog, ami miatt most aludni sem fogok tudni...

Na, szóval reggel kimentem a fürdőbe és nagy meglepetésemre Isaac is ott volt. Borotválkozott. A hideg is kirázott a látványtól, ezért inkább hátráltam, és a konyhában kötöttem ki. Csináltam magamnak egy kávét, aztán elkezdtem készülődni. Ruhámat felvettem, mentem a fürdőbe, elköszönten mamától, és zsaltam fel a buszra. Ekkor még jó hangulatban voltam. Az úton egész végig zenét hallgattam, feszengtem az ingemben, Phoebevel irogattam, bármit is csináltam, nem akart telni az idő. Mintha egy burokban lettem volna, hogy ülök a buszon, és csak megyünk, megyünk, megyünk, és megyünk, de nem jutunk sehová. SEHOVÁ. Na aztán elkezdtem komolyan egy kicsit parázni, hogy mivan, ha rossz buszra szálltam fel, vagy nem figyeltem mikor kell leszállni. De kár volt ilyenen gondolkozni, mert a következő pillanatban megállt a busz az iskola előtt. Velem együtt egy csomó kis kilencedikes szállt még le. Nem is emlékeztem, milyen az iskola. Nagy volt, az ablakokból fejeket lehetett látni, tanárok hangját lehetett hallani, a gondnok (kedvencünk, alias Pista bácsi) az ajtóban mutatta az utat az ujjoncoknak, igazából ugyanaz a látvány, mikor én voltam kilencedikes. Csak most már eggyel nagyobb évfolyamba járok.
Letoltam a fejemről a fülest, aztán vettem egy nagy levegőt. Éljen a tizedik osztály.
- Belépő kártyát! - üvöltötte a gondnok az arcomba.
- Pista bácsi, el is felejtettem, hogy maga mennyire tartja magát a korához képest! Mondja csak, mennyi idős is maga? 94?
- TŰNÉS A SZEMEM ELŐL!!! - húztam ki nála a gyufát. A haverokkal mindig csesztetjük. Szerintem már az agyfasz hetedik hullámát kapta el. :) :)
Mikor beléptem a suliba, ugyanazt éreztem mint tavaly. Semmit. Körbe néztem, és beléptem a termünkbe. Amikor meglátták a haverjaim, egyből a nyakamba ugrottak. Egész szünetben nem láttuk egymást.
- Szasz tesóó! - jött oda Kevin. - Mi van veled?
- Semmi extra, veletek? Meséljetek már!
- SZIASZTOK!!!!! - lépett be a terembe Hans. - Ezt nézzétek!!! - húzta le a nadrágját, és a fenekén Emma neve virított. Mármint tetoválásban.
- Aztakurva, együtt vagytok??? - kérdezte Bruno, akinek sajnos már régóta nincs senkije. Nem csodálom. :)
- Aha. Volt már csók, szex, kinyalás, minden, amit csak eltudtok képzelni. - sorolta, engem meg elkapott a hány meg az inger. - Ja, meg tudjátok mekkora mellei vannak?
- Na? Mesélj! - kíváncsiskodott az összes fiú, én meg inkább kimentem wcre. A folyosón össze találkoztam Phoebevel.
- Szia cica! Hát te? - ugrott a nyakamba, majd megcsókolt.
- Ja csak wcre megyek. Majd suli után találkozunk?
- Ahaa! Szeretlek, szia!

Mikor visszaértem a wcről, a teremben ott volt már Yin, Emma, Summer, Regina és July. Csak az új fiúra kellett már várni. Amikor megláttam a lányokat, akkor nemtudtam levenni róluk a szemem. Mindegyiknek olyan ing, ahol a fél csecs kint van, Emmának plussz még miniszoknyája is volt, ő Hans ölében ült, aki nem engedte el a barátnője mellét. July és Summer tiktokoztak egymás mellett ülve, Yin meg Reginával röhörészett.
- Ah, Hans, nagyon erősen szorítod, elég. - nyávogta Emma. A hideg is kirázott.
Na mindegy, ezek nem annyira lényegesek. Fölösleges mindent leírnom, hisz a lényeg...

Becsengettek, bejött a tanár. Bla bla bla, elmondott mindent. És akkor...
- Gyerekek, üdvözöljétek Thomas Harpert! - jelentette be Mr. Dan, aztán nyílt az ajtó.
Egy velem egymagas, világos barna hajú fiú lépett be rajta. Tök laza volt, bejött az osztályba. A haja belelógott a szemébe, majd beletúrt. Vans táskája félvállon volt rajta, aztán... Úristen. Én leírom egy fiú kinézetét romantikusan? Mi van velem?
Na éppen ezért a bejegyzésem címe a no comment. Mert NO COMMENT, nemtudom mi van velem.

Na, ott tartottam, hogy bejött a terembe, elmondott magáról mindent, és pont mellém ült le. MELLÉM!!!!! Elkezdett a szívem hevesen verni. Legszívesebben ott vágtam volna pofon magam. Mi van velem? Az illatát éreztem, nem mertem rá nézni, mikor...
- Ömm, szia! Tom vagyok. Nem baj, hogy ideültem? - kérdezte, nekem meg a szívem felugrott a torkomba.
- Khm, szia, persze, hogy nem baj.
- Akkor jó.
........az első beszélgetésem vele. James, ne hagyd magad, ne ájulj el tőle, nem vagy meleg! Miért érzem magamat másnak ennek a fiúnak a közelében? Én Phoebe-be vagyok szerelmes. Ő csak egy barátom lesz. A padtársam.
- Amúgy én James vagyok. game őrült. - ezt miért mondtam el? MI VAN VELEM?
- Énis! Vagyis, énis game őrült vagyok, nem James, félre ne értsd. - mondta, majd beletúrt a hajába, és elmosolyodott.

Akaratlanul is vonzott. Egész órán rá koncentráltam. Az illatát éreztem. Aztán kicsengettek, beszélgettem vele sokat, becsengettek, órán is dumáltunk, és így tovább, kurvára megismertem, majd mikor vége lett a sulinak, akkor is beszélgettünk:
- Hol is laktok most?
- Ott lent a halál faszába. - válaszoltam, de furán nézett rám. - Vagyis, a Morgen utcában.
- Elkísérlek, ha nem bánod. - jelentette be, nekem meg piros lett a fejem. Mivel ilyenkor nem ment még éppenséggel busz, ezért itt volt a lehetőség, hogy megismerjem sétálás közben.
- Ja, oké persze, induljunk.

És egész úton beszélgettünk. MINT BARÁT A BARÁTTAL. ....asszem.
- Itt lakom. - érkeztünk meg a házunk elé.
- Szép a lakásotok. Anyukádék itthon vannak?
- Öhm, a szüleim elhagytak minket a bátyámmal, mikor kicsik voltunk. A nagymamám nevel minket.
- Ó, jaj. Bocsi, csak nemtudtam..
- Semmi gond. - mosolyogtam rá.
- Figyelj...megadhatom a számom? Érted dumálni, meg minden. - kérdezte, majd közedett felém. - Beírod nekem?
Éreztem, ahogy dobog a szívem, a farkam megmerevedik, ott állt egy centire tőlem.
- Öhm, igen persze. - vettem el tőle a telefonját. Ahogy beírta nekem a jelszót, láttam a háttérképét. Egy lányt ölelt át. Hirtelen savanyú képet vágtam, de muszály volt megkérdeznem.
- Ő itt a barátnőd?
- Ja, nem, szingli vagyok. Ő itt a nővérem. Nincs barátnőm, de nem is szeretnék.
- Miért?
- Bocsi, de ez túl személyes. Majd...egyszer elmondom.
- Ja, oké. - EZAZ, NINCS SENKIJE. Vagyis..khm... Hagyjuk. Beírtam neki a számomat, majd visszadtam a telóját.
- Tessék, majd hívj, vagyis ha akarsz velem beszélgetni, csak csörgess meg, vagyis...barátként, érted majd dumáljunk. - James, te olyan egy fasz vagy!
- Igen, hívlak majd. - röhögött fel. - Viszont mennem kell. Majd holnap a suliban tali. - nyújtotta az öklét. - Szia James.
- Szia. - ütöttem bele énis az öklömmel, majd hátat fordított, és elment. Néztem, ahogy távolodik, aztán énis bementem a házba. Miért viselkedem ilyen furán, ha itt van? Ő egy fiú. Miért vonz engem? Miért akarok a közelében lenni? Miért érzem magamat biztonságban a jelenlétében?
Mi történik velem? Most is csak rá gondolok. A hangja, az illata. Mi van velem? Nekem barátnőm van. Én nem szeretem a fiúkat.

....kivéve őt. Azt hiszem, hogy én...meleg vagyok??? Nem lehet. Vagy mégis? Phoebenek megígértem, hogy találkozok vele, de nemtudok. Most nem.

09.01