BSD - Új Otthon (Fanfiction) <Szünetel>

Harmadik rész

Egy dologra emlékszem már....

Azért találtak a folyóparton, mert én is öngyilkos akartam lenni. Meg akartam fulladni, de ezek szerint nem sikerült.

Azt viszont nem tudom, hogy miért. Mi történhetett? Mi volt a baj? A családom? Az életem? Vagy valami rosszat tettem? Egyre több kérdés merült fel bennem.

-Te lány! - lépett be az ajtón egy alacsony, fekete hajú, kalapot viselő férfi, mire felkaptam a fejem.

-Én? - kérdeztem kicsit félve.

-Igen. Gyere és segíts!

Erre ilyen elég érdekes fejet vágtam, de ekkor bejött egy másik férfi, mosómedvével a vállán.

-Ranpo-kun nem utasíthatod! Most kelt fel és valószínűleg semmire sem emlékszik! Gyakorlatilag egy idegen!

-Mi.... mi történt? - kérdeztem vissza.

-Nem tudom kinyitni a gumicukros zacskót! - panaszkodott az alacsonyabb.

-És azt akarod, hogy én nyissam ki?

-Nekem mindegy, csak éhes vagyok.

Felkeltem, odamentem és elkértem tőle. Majd kinyitottam és visszaadtam.

-Köszönöm hogy segítettél neki! - mondta a magasabb, mert társa már a gumicukrot ette.

-Szívesen, bármikor.

-Egyébként Ranpo vagyok! - szólalt meg gumicukorral teli szájjal az alacsonyabb. - A világ legjobb nyomozója!

-Én meg Hannah vagyok!

-Ő pedig Poe! - mutatott a magasabbikra.

-Oh.. Ti találtatok meg, ugye?

-Igen.

-Köszönöm szépen! De miért segítettetek?

-Mi vagyunk a Fegyveres Nyomozó iroda. Vagyis Poe nem, de néha segít  nekünk. Ez a dolgunk. Megvédjük, segítjük az embereket és megoldjuk azokat az ügyeket amikkel a rendőrség nem boldogul.

Ekkor kinyílt az ajtó és egy szőke fiú jött be rajta.

-Ranpo-san! Kunikida-kun kéri, hogy menj a múzeumba és fejtsd meg a tegnapi lopás rejtélyét! - mondta a fiú.

-Ahhrr.... De olyan unalmas.... Nem akarok dolgozni! - nyafogott a nyomozó.

-Én is mehetnék, esetleg? - Csillant fel Poe szeme.

-Gyere csak, így legalább nem tévedek el. - idult az ajtó felé Ranpo.

A nyomozók elmentek, a szőke fiú pedig az ajtó felé indult.

-Hozom a kisállatom! - kiáltotta vissza.

Azt gondoltam, behoz egy kutyát vagy macskát, esetleg nyulat. De tévedtem. Mikor visszajött, egy tehenet hozott.

-Ő a háziállatod? - kérdeztem.

-Igen. Tehén-san, köszönj szépen! - nézett a tehénre, majd megint rám - Amúgy Kenji Miyazawa vagyok, és egy faluból jöttem!

-Én Hannah vagyok! És nem emlékszem arra, hogy honnan jöttem, de szerintem a városban élhettem. Örülök a találkozásnak!

-Én is örülök!

Pár perc elteltével, Kenji úgy ítélte meg, hogy a tehene sétálni szeretne, ezért elment vele sétálni.

Megint egyedül voltam, de nem bántam. Sok dolog történik egyszerre. Úgy döntöttem alszom, nem mintha annyira sok mindent tudnék csinálni, ezen kívül.

Ennyi lenne a harmadik rész.
Ha szeretnétek véleményt írni, akkor szívesen fogadom.
További jó napot/estét!