In the moonlight - Charles Leclerc

Első fejezet

Charles Leclerc

És megint csak itt ülök, a semmibe meredve és amit az öcsém mond az agyamig sem jut el.

- Figyelsz te rám egyáltalán? - zökkent ki a gondolatmenetemből Arthur.

- Nem, ne haragudj. Mit is mondtál? - talán le kéne feküdnöm.

- Azt, hogy meg kéne beszélnetek a dolgokat. Ez neki és neked sem jó. Ő valszeg' tökre maga alatt van, téged pedig felemészt a bűntudat. Tulajdonképpen miért is szakítottál vele?

Két hét telt el az utolsó futam óta és egy hét azóta, hogy szakítottam Charlotte-tal. Tudtam mit teszek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni. Vagyis hogy az fog fájni, hogy így látom a lányt, aki három évig teljes erőbedobással támogatott és ott volt velem minden pillanatban. Rosszban és jóban is egyaránt. De most, hogy azt kérdezi az öcsém miért szakítottam Charlotte-tal, egy megmagyarázhatatlan súly telepedik a mellkasomra.

- Tudod Charlotte nagyszerű lány és boldog voltam vele, de mostanában sokat veszekedtünk. És nagyrészt én voltam a hibás, mert ezt a sok szarságot rajta töltöttem ki. - nehéz pár hónapokon vagyok túl és a stressz, ami a futamok miatt felgyülemlett bennem mind a lányon csattant. Ez utólag belátva szemét dolog volt tőlem. - Úgy éreztem kell egy kis tér, egy kis szabadság nem csak nekem, hanem neki is. Mellette nem voltam leláncolva, de az utóbbi időben majd' megfulladtam. Jobb lesz így mindkettőnknek.

- Hát nem tudom tesó, de ha adhatok egy tanácsot, szerintem az lenne a legjobb, ha egy kicsit kiadnád magadból a feszkót. Lépj le egy hónapra és pihend ki magad. - veregeti meg a vállam és besétál az erkélyről. Még kint ülök egy darabig, majd én is bevonulok a szobámba. Jó érzés belépni a szobába ismét, mintha újra gyerek lennék. A sötétkék falakon pár Ferraris poszter lóg és a polcon, amit még apával szereltünk fel, pár darab bekeretezett kép. Az egyiken én és Jules vagyunk. Ezernyi emlék játszódik le az agyamban és észre sem veszem, hogy egy könnycsepp szánt végig az arcomon.

Az íróasztalhoz fordulok. Pár könyv és egy kisautó díszeleg ott. Emlékszem ezt a kisautót kaptam tavaly Arthurtól, amikor végig karcolta az autóm oldalát és engesztelésképp vette ezt, ami tökéletes másolata volt a járműnek. Végig járom a szobát és ahogy bezuhanok a régi ágyamba azonnal elnyom az álom. Talán igaza van az öcsémnek, ideje lenne kiadnom magamból a gőzt.

16/1

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy bele kéne-e kezdenem egy újabb könyvbe, de úgy voltam vele, miért ne! Szóval itt egy történet Charles Leclerc főszereplésével. <3