In the moonlight - Charles Leclerc

Negyedik fejezet

Laila Belmondo

A nap ma is perzsel és csak a medence hűsít le egy kicsit. Anya az egyik napozóágyon olvas, apa valami meccset néz és Georgia pedig épp sütit süt. Amikor leülök anyamellé, feltolja a szemüvegét várva mit akarok mondani.

- Holnap kimehetnénk a partra, hajókázni vagy szörfözni. - arca ellágyul és beleegyezően bólint.

- Örülnék neki. Jót tenne egy kis anya-lánya nap, nem?

- De, abszolút. - persze szívesen mennék apával és Georgiaval arra a túrázós programra, de ebben a melegben szívesebben töltöm az időt a víz mellett, mintsem hogy egy nagy hegyre mászkáljak.

A nap már lement és a teraszt a hangulatos kis lámpások világítják meg, amiket az imént találtam az egyik fiókban. Hamarosan megérkeznek a vendégek, akiket apa hívott át, állítása szerint ma érkeztek a szomszéd házba. Segítettem megteríteni az asztalt, miközben apa szorgosan grillezte a húsokat és zöldségeket.

- Igazán hangulatos lett. - dicsérte meg a művem Georgia és megsimogatta a vállam. A csengő perceken belül felzengett. Annyira deja vu érzésem támadt. Anya izgatottan hozta ki a bort, én meg már azon kapom magam, hogy a bejárati ajtó előtt állok.

Megigazítottam a ruhám és kitártam az ajtót. Teljesen ledöbbentem, amikor négy fiatal állt előttem és nem egy házaspár két gyerekkel.

- Szia, Carla vagyok! Köszönjük a meghívást. - mosolygott a lány és megölelt. Már most imádom a csajt. Mögötte még három srác lépkedett, Arthur, Joris és...

- Charles. - biccentett félszegen a srác.

- Laila. - nem fordítottam neki nagyobb figyelmet, pedig órákig tudtam volna nézni az arcát és az ingje alatt kikandikáló mellkasát is akár.

- Nahát a vendégeink! Foglaljatok csak helyet. - apa mindig is imádta a kerti sütögetéseket és a vacsorákat a barátaival és az sem okozott neki gondot, ha pár idegennel ült asztalhoz, mert jól érezte magát és nem csak őket, de magát is elszórakoztatta.

- Mikor érkeztetek? - fordulok az imént megismert lányhoz.

- Csak pár órája. Kedves apukádtól, hogy meghívott. - bólintottam és máris apára néztem, aki épp valami sztorit mesélt a fiúknak.

Úgy döntök, csinálok egy koktélt Carlanak és anyaéknak.

- Mit csinálsz? - lép be a konyhába Charles egy sörrel a kezében és egy csábos mosollyal. Ez a pasi nem tudom honnan jött, de azt kívánom bárcsak soha ne menne el innen. Illegális ahogyan kinéz. - Segítek. - lép mellém, én pedig hagyom, hogy segítsen helyére illeszteni a turmixgépet. Rámosolygok, köszönet gyanánt. Charles a konyhapultnak támaszkodik és nézi mit is művelek. Elmosolyodik.

- Szóval te voltál az, akit láttam ma a kinti zuhanyzónál. - ránézek és felhúzom a szemöldököm. Ez a pasi bámult engem és most csak úgy benyögi, mintha nem lenne nagy dolog.

- Te pedig az, aki kukkolt engem. - neveti el magát és talán már sokszor áradoztam róla, de ennek a férfinak a nevetése is őrült szexi. - Légyszíves legközelebb ne bámulj, még azt hiszem, hogy valamit akarsz tőlem.

Most ő húzza fel a szemöldökét és egyet lép felém.

- Honnan tudod, hogy nem akarok semmit tőled? - kérdezi egyenes a szemembe nézve. A torkom kiszáradt és a szívverésem is felgyorsult. Aztán mintha visszatértünk volna a valóságba és az előbbi varázs eltűnt, Charles pedig ellépett tőlem. - Ne haragudj. - csak ennyit mondott és kilépett a házból a többiekhez.

16/4