In the moonlight - Charles Leclerc

Második fejezet

Laila Belmondo

Nem olyan egyszerű az emberek kedvében járni, de mostanában anya kedvében nehezen lehet. És most, hogy az apámmal és újdonsült feleségével töltünk legalább egy hónapot Tenerifén, anya a megszokottnál sokkal morcosabb. Az egész repülőút alatt hozzám sem szólt, és bár indulás előtt elég keményen összevesztünk, azt hittem mire felszállunk a gépre ez majd elmúlik.

- Anya, ugye tudod, hogy itt vagyok és elmondhatsz bármit? Ha nem akarsz apáékkal lenni, vehetünk ki egy másik szobát is! - anya rám néz és elmosolyodik. A ráncok megjelennek a szeménél, de még így is jól kivehető az a sötét karika, amit próbált sminkkel eltakarni.

- Drágám, jól vagyok. Az apád egy nyaralót bérelt ki, nem mondhatjuk azt neki, hogy "ja igen eljöttünk veletek üdülni, de tök máshol szálltunk meg és más programokra megyünk". És azt a nőt meg majd' csak kibírom valahogy. A lényeg, hogy te érezd jól magad. - kezébe veszi az enyémet és egy puszit nyom rá. Nem mondhatom azt, hogy nem bántak jól velem a szüleim, mert minden kis apróságot megkaptam amire szükségem volt és megannyi törődést kaptam anyától, mint apától. Azonban ahogy egyre nőttem és ráébredtem arra, hogy a szüleim viszonya cseppet sem volt felhőtlen, és egyre több veszekedést kellett végig hallgatnom, az kiborított. Tudtam apa ügyeiről és amikor elvesztette a cégének nagyobb részét teljesen kifordult magából. Anya pedig változást akart. Az apámat elküldte kezelésre, a cég fenn maradó részét pedig anya vette át. - Nézd, az lesz az. - mutatott ki az ablakon egy hatalmas házra. A feljárón egy autó állt, ami azt jelenti apa és Georgia már megérkeztek.

- Isten hozott titeket! - lépett ki apa hatalmas mosollyal és ölelésbe vont minket. Mögötte egy barna hajú nő lépkedett és csak ebben a pillanatban fogtam fel, hogy most találkozom először apám új feleségével.

- Szia, biztos te vagy Laila. A nevem Georgia, apád...

- Igen, apám felesége. - vágok közbe, de rögtön meg is bánom, hogy az első találkozáskor ilyen bunkón viselkedem vele. - Örülök, hogy megismerlek Georgia, sokat hallottam már rólad. - ami azt illeti apa semmit nem mondott róla.

- Én is örülök, végre találkozhattunk. - mosolyog kedvesen. Ez a nő egy két lábon járó fogkrém reklám. - Elizabeth, jól mondom? - apával egymásra nézünk és visszafolytott lélegzettel várjuk, hogy vajon egy undorodott pillantással vagy mosollyal üdvözli anya Georgiát, és amikor anya magához húzza a nőt mindketten meglepődünk.

- Ez tudod mit jelent? - nézek rá hatalmas vigyorral.

- Oké, vesztettem. - röhög fel és odadobja a kocsikulcsot. - De amúgy is odaadtam volna. - még apával fogadtunk, anya reakcióján és bár én is kételkedtem benne, hogy kedvesen fog hozzáállni a dolgokhoz, most büszke vagyok magamra és anyára is.

16/2