In the moonlight - Charles Leclerc

Ötödik fejezet

Charles Leclerc

A tengerpart pár perc sétára van csak a szállástól és őszintén szükségem van egy kis kikapcsolódásra. A szörfdeszkát, amit pár napja kölcsönöztem ki, a vállamra kaptam és kislisszoltam a hátsókerten. A hullámok most kedvezőek és ahogy elnézem a partot, ezt a legtöbben is így gondolják, ugyanis sokan szörfözni jöttek ma ki. A lábamhoz csatolom a deszka zsinórját és már rohanok is be a vízbe. Pár próbálkozás után már egész jól megy és a szabadság érzése átfut a testemen. Rég szörföztem és az, hogy most újra a habok között vagyok megér minden fillért.

- Szóval itt töltöd a délutánjaidat. - ül le mellém Laila a homokba. Haját laza kontyba fogta, testét pedig egy fehér bikini épp hogy csak takarta, de ez is jól állt rajta, akárcsak az a pink a múltkor.

- Úgy látom te is. - intek a fejemmel az egyik srác fele, aki folyamatosan a lányt bámulja. Nem sok közöm van hozzá és hogy milyen pasikkal kavar, hisz csak alig pár napja ismerem, de ahogy ez a csávó néz rá, túl megy a határon. - Ismered?

- Tegnap találkoztunk a közeli bárban. - mondja, közben a homokkal játszik. Imádom nézni a lányt. A napbarnított bőrét, a hosszú lábait és azokat az imádnivaló csokoládébarna szemeit, de csak az jár a fejembe, hogy ezek ketten mit csinálhattak tegnap este abban a bárban. - És egy seggfej. - kuncog egyet és rám néz. Elönt a forróság, pedig a tűző napon ülünk és a testem még jobban felhevül. A napokban párszor kiültünk a medencéhez és beszélgettünk. Vagy csak ültünk egymás mellett, de kicsit sem éreztem, hogy kínosak lennének ezek a percek. És magamat sem éreztem gáznak, amikor egy-egy bók elhagyta a számat. De őt sem kellett félteni ezen a téren. - Van kedved este eljönni velem valahova?

- Hová? - kérdeztem, bár igazából egyből igent mondtam volna.

- A partszakasz egyik részénél lesz egy tábortűz este, és arra gondoltam eljöhetnél, ha van kedved. Szerintem nagyon hangulatos lenne. - órakig hallgatnám, ahogy beszél és beszél. Már most alig várom az estét, hogy vele legyek.

- Örömmel elmegyek veled. - mosolygok rá. Zavartan újra rám néz és ő is mosolyra húzza a száját.

A deszkát újra a vállamra kaptam és Lailaval az oldalamon indultunk vissza a szállásra. Már a nap is lement, amikor a házuk feljáróján megálltunk. Csak bámultunk egymásra. Most mit kellene mondanom? Hisz később ismét találkozunk. Ó, Charles miért vagy ennyire zavarban ennek a lánynak a jelenlétében?

- Akkor egy óra múlva itt? - töri meg a csendet és lép egyet hátra.

- Persze, egy óra múlva. - nyögöm ki, s én is sarkon fordulok.

Ez a pár lépés kevés volt arra, hogy átgondoljam mit is művelek most. Nem csajozni jöttem ide, hanem kipihenni az évet és feldolgozni a Charlotte-os dolgokat, mert amint visszarepülök Monacoba visszacsöppenek a valóságba is. Viszont jól is szeretném érezni magam és Lailaval jól érzem magam. Szóval ma igenis jól fogom érezni magam ennek a lánynak a társaságában!

16/5