"Strangers" to Lovers

Prológus

Madison Sainz

Szeretjük egymást míg meg nem halunk, sőt azon túl is!

A kérdés, hogy közben együtt vagyunk vagy csak titokban érezzük mindezt...

Azt hiszem rengeteg ember emlékszik az életem történetére, ami 7 évvel ezelőtt volt.

Charles Leclerc-re.

A gyermekem apja, és az exem.

Fájó pont, hogy már nem vagyunk együtt.

A történetem 7 éve kezdődőtt el egy amolyan Enemies to Lovers felhozatalban. És talán most folytatódik egy...elnézést, de miben is folytatódik pontosan?

Nem volt baj velünk, csak Charles-nak nem fért össze a munka és a család. Ami azt illeti nem haragszom rá, mert Charline-t mindig lelkesen viszi magához és szinte elkényezteti.

Mint engem. Vagyis már nem.

Nincs rosszabb annál, mint amikor két szív nem azért válik el, mert már nem szeretik egymást, hanem mert túl sok volt egyszerre a karrier és a magánélet...

Emlékszünk még arra, amikor elmondtam, hogy hogyan mutatkoznék be valakinek?

Na mostmár legszivesebben senkinek sem mutatkoznék be. Csak az lenne belőle, hogy milyen szépen dobott engem a monacoi srác.

-Anya, anya!-kiáltozik nekem Charline, és szalad felém.

-Igen szivem?

-Apa mindjárt itt van!-csattant ki.

Én meg teljesen megfeledkeztem róla, hogy jön.

-Megmutathatod neki, hogy milyen szépen lefestetted őt-mutatott a festményre, amit épp csináltam.

Igen egyébként újabban festeni szoktam.

Kikapcsolja az elmémet.

-Halló! Madds merre vagy?-hallottam meg az erőteljes férfi hangot.

Ez ő lesz.

-Apa, gyere!-hallom meg ahogy Charline nyöszteti Charles-t, a következő pillanatban pedig ott teremtek a szoba ajtajában.
-Látod, hogy anya mit fest?

-Igen Cha, látom, de vajon anyu akarta, hogy lássam?-piszkálta meg a kislány orrát.

-Csak kicsit festegettem-jegyeztem meg.

-Pont engem?-húzta fel a szemöldökét.

-Mivel egyre többet látlak az újságokban így te voltál a legjobb ötlet!-magyarázom ki magam.

Bár tudná az igazat.

-És sajnálom nem csináltam semmilyen sütit, mert teljesen megfeledkeztem, hogy jössz-magyarázkodtam.

-Miért talán nem csak festőnek még cukrásznak is felcsapsz?

-Nincs tervben-vontam vállat.
-Charline drágám, ha már anyu elfelejtette, akkor te pakoltál ruhát?

-Igen pakoltam!-egyenesedett ki a kicsilány.

-Nem kell az!
-Nálam is van ruhája-felelte a monacoi, majd kézen fogta a lányt.

-Mentek is?

-Igen! Forma-1 hétvége van

Charline gyorsan adott egy puszit majd vissza bújt az apjához.

Tudom, hogy a lányom kicsi, de nem hülye!
Felfogja, hogy nem vagyunk együtt Charles-ral.

-Amúgymeg, kijöhetnél te is!-fordult vissza a srác.

-Nem szeretnék-kapálóztam.

Valójában minden vágyam, hogy ujra kimehessek.

-Pedig hiányolnak a többiek-mosolyodott el, majd kilépett az ajtón.

-Akkor szeretettel várom őket egy ebédre-nevetek majd beültek a kocsiba és elhajtottak.

Charles Leclerc

Az egyetlen, ami Madds-ből megmaradt nekem az a kislányom. Ő az egyetlen közös.

Igen. Elrontottam.
Mint mindig mindent.

Talán ez volt az egyetlen olyan amit nem lett volna illő elrontani, s nem is lehetett volna, de én persze ezt megcáfolhatom.

Madison-nal eléggé jóban vagyunk, de akkor sem olyan mint régen. Régen együtt laktunk. Régen ha találkoztunk akkor csókoloztunk. Akkor még fiatalok voltunk...

Nem hiszem, hogy csak egy fellángolás lett volna, mert én még mindig szeretem őt, és ha ő engem festeget, akkor valószínűsíthetem, hogy ő is szeret, de annyi mindent mondanék neki, hogy azt sem tudom hol kezdjem.

-Apa! Ki fog rám vigyázni?-szólalt meg Charline.
-Kint a pályán!

-Megkérjük Sierra nénit és Elena nénit, hogy figyeljenek rá!-feleltem mire a lányomnak fülig ért a szája.

-Kicsikém, nem tudod véletlen, hogy anyu miért festett engem?

-Hát mert szeret, azért-felelte a vékonyka hangjával.
-Anya azt hiszi, hogy nem tudom, hogy nem vagytok egy pár, de szerintem egy pár vagyok-magyarázza a kicsi lány.

-Hogy érted?-nézek furcsán.

-A lelketek egy pár-felelte kissé sejpítve.

Értem én, hogy 3 éves kor a nagyszájú, vagány korszak, de azért a kislányom sokkal jobb!

Milyen kis bölcs!

Valami nagy ember lesz belőle.

Csak úgy dagad a mellem a büszkeségtől!

-Anya sokat beszél rólad-szólalt meg hírtelen Charline.

-Igen?

-Igen! Nagyon szeret téged, apu

-Ahh kicsim, ha nagyobb leszel megérted-legyintettem.
-Nem annyira egyszerű ez.

Csak a lelkemet teszi tönkre, hogy nem lehetek vele.

Mennyit küzdöttem és még megsem haltunk.

Márha a sok lelki fájdalom után nem halunk meg...

Ha csak egy órácskára, de annyi mindent tudnék neki mondani...

***

-Sziasztok!-léptem a házba, kezemben Charline-nal.

-Szia kisfiam!-lépkedett elő anyum.
-Szia angyalom!-pillantotta meg az unokáját.

-Hogy vagy anyu?-simogattam meg a vállát.

-Minden rendben, egyébként jött egy leveled!-magyarázta, majd előhozta és azonnal láttam, hogy valami nem stimmel.

Ig & Tiktok: rebs_writer

❗️Ajánlom, hogy mielőtt ezt elolvasod, olvasd el az Enemies to Lovers-t, mert ez annak a folytatása❗️