"Strangers" to Lovers

Első fejezet

Charles Leclerc

Leraktam Charline-t és kibontottam a levelet.

Azt már mind tudjuk, hogy én és Carlos már nem éppen vagyunk csapattársak, de rengetegszer szoktunk találkozni és olykor olykor még mindig Ferraris pólót vesz fel.

Mintha csak nem bírná elengedni a csapatot...

Mint ahogyan én Madison-t.

Visszatérve Carlos-ra. Mostanában írhattam neki, hívhattam. Mintha nem akarna velem beszélni, semmire sem válaszolt.

Kedves Charles, Lord Perceval!

Úgy érzem, néha a barátságunk is hasonlít egy hosszú és izgalmas Forma 1-es versenyre. Néha gyors kanyarokat veszünk, néha megcsúszunk, de a lényeg, hogy mindig együtt legyünk a célvonalnál.
Bocsáss meg, ha néha elakadok, eltűnök, de mindig a legjobbat szeretném kihozni a barátságunkból, mégha nem is alkottok egy párt az unokatesommal. Remélem elfogadod a bocsánatkérésemet és együtt száguldozhatunk tovább az élet versenyén.
Mindig melletted leszek a pályán, s az életben is!

Szóval Carlos most bocsánatot kért...?

Elnézést kért mert eltűnt. A szívem is össze szorult miközben ezt olvastam.

Valamiért van egy olyan érzésem, hogy van valami baj otthon náluk.

Egyébként már csak azért is meghatóbb mert sokkal személyesebb így levélben.

Az hogy mellettem van annak ellenére is, hogy már se nem vagyok Maddy-vel és már csapattársak sem vagyunk, abból bármely oldalról vizsgáljuk meg az jön le, hogy megszeretett.

-Apa!-kiáltozik Charline.
-Apa!-állt meg előttem csípőre tett kézzel.

Akárcsak az anyja.

-Te sírsz?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

-Nyugi, nincs baj!
-De mit szerettél volna?

-Hogy hol lesz a hétvégén futam

-Kanadában

-Megyünk Kanadába?-kerekedtek ki a szemei.

-Igen-bólintottam majd mosolyogni kezdtem, és a telefonom is csörögni kezdett.

"Mon chéri"-jelent meg a telefonom képernyőjén.

-Nem gondolod, hogy átkéne már írni?-jelent meg mögöttem Arthur.

-Még nem!-jelentettem ki, majd felvettem a telefont.

-Szia Char!-köszönt bele az angyali hangjával.

-Szia! Baj van esetleg?

-Carlos és Elena itt vannak nálam-felelte halkabban.
-Csak, hogy tudsz valami Carlos-ról?

-Miért?

-Mert olyan furcsa...-sóhajtott.

Most avassam be a levélbe.
Végülis az ő unokatesója.

-Ami azt illeti küldött nekem egy levelet, mert már vagy 1-2 hónapja nem válaszolt az üzeneteimre és a hívásaimra sem-magyaráztam.