"Strangers" to Lovers

Harmadik fejezet

Madison Sainz

-Miben fogadunk, hogy Lando-val beszéltél?-kérdeztem az unokatesómat amint visszajött hozzánk a telefonálásból.

-Semmiben sem fogadunk!

-Akkor vele beszéltél! És miről?-ültem le az asztalhoz, majd Carlos elém ült.

-Ahhoz most semmi közöd...-mosolygott.

A szemeimet csavargatva a konyhába mentem és elkezdtem ebédet csinálni.

Charles Leclerc

A boltba értünk, kinyitottam Charline-nak a kocsiajtót és a kislányom azonnal kipattant a kocsiból.

Amint lezártam az autó, Charline megfogta a kezemet.

-Apa én már nagyon régóta akarok enni a fagyidból, de anyu eddig még nem vett nekem..-mondta kicsit szomorúan.

-Én veszek neked, de nem szabad haragudni anyára sem, lehet elfelejti, hiszen naaagyon sokat dolgozik-védtem meg Maddy-t.

-Igazad van-motyogta a kislány.

Bementünk a boltba majd megvettem mindent otthonra ami kötelező volt és most jöhetnek Charline kívánságai.

-Veszel epret?
-Aaaa meg mangót?-kérdezte mosolyogva.

-Igen veszek-kuncogtam majd zacskóba raktam egy mangót illetve levettem a polcról egy doboz epret.

Amint eljöttünk a gyümölcsöktől, hátramentünk a fagyis hűtőhöz és kivettem egy pisztáciás fagyit.

-Az milyen?-kérdezte a kislányom.

-Pisztáciás, anyukád kedvence-feleltem fájdalommal a szívemben.

Elmentünk a kasszához fizetni majd kimentünk a kocsihoz. Charline-t beültettem az autóba én pedig a csomagtartóba pakoltam.

Beültem én is a kocsiba majd elindultunk haza.

-Várod már a hétvégét szivem?

-Igen! Szerinted látunk majd kengurut?

-Van rá esély-mosolyogtam majd csörögni kezdett a telefonom.

Carlos volt az.

-Várj Charline, ezt felveszem!-mondtam a kislánynak majd felvettem a telefont.

Charles: Szia!

Carlos: Szia Charles, köszi, hogy felvetted!
Most jöttünk el Maddy-től, de nagyon levertnek tűnik...
Talán...visszamehetnétek hozzá, segíthetnél neki egy kicsit, épp ebédet csinál...

Charles: És mi van, ha inkább ő jönne át hozzám?
Nem akarok folyton a nyakában lenni, vagy zavarni őt...

Carlos: Akkora bolond vagy!
Nem zavarod őt! Szeret téged!

'Szeret téged!'-vízhangzott a fülemben.

Charles: Jó, akkor elmegyek hozzá, csak haza szaladok, lerakom a cuccokat amiket vettem a boltban-sóhajtottam.

Carlos: Köszi, ennyit akartam!

Charles: Semmiség...

Carlos: Sziaa!

Charles: Szia..

Leraktam a telefont, a házamhoz értem majd hátra fordultam Charline-hoz.

-Bepakolom a cuccokat, megvársz kint?-kérdeztem.

-Hová megyünk?

-Segítünk anyának!

-Megyünk anyához?-csillant fel a szeme.