"Strangers" to Lovers

Második fejezet

Madison Sainz

-Elen, hol van Valerie?-tette fel a kérdést a monacoi.

-Max-szel és Lando-val van

-Akkor Sierra is velük van szerinted?-kérdeztem.

-Igen úgy tudom-vont vállat a szőke lány.
-És Emma is

Emma Norris. Ő Sierra és Lando kislánya.
Charline, Valerie és Emma szinte olyanok, mint mi Elena-val és Sierra-val.

Annyi különbséggel, hogy Charline és Valerie nem útálják Emma-t, mert mi El-el utáltuk Sierra-t. Hm, a régi szép idők.

-Apa!-kiáltozik a kislányom.

Mindig összeszorul a szívem, amikor kimondja, hogy "apa".

-A lányok is ott lesznek Kanadában?-nézett fel az apjára.

-Nem tudom, kérdezd meg Elena nénit-simogatta meg a kislány buksiját.

-Ott lesznek-mosolygott a szőke lány.

Charline arcára csak úgy rátapadt a mosoly.

-Hogy szeretik egymást-jegyzi meg Carlos.

-Remélem nem utálják meg egymást soha-sóhajtottam.

-Kicsit kimerültnek tűnsz-jegyzi meg Charles.

-Ez nem igaz! Teljesen...-sóhajtottam.
-Szóval teljesen fitt vagyok!

-Persze, látom...
-Szükséged lenne egy kis pihenésre Madds!-jelenti ki a férfi.

Carlos és Elena azonnal egymásra néztek és mosolyogtak.

-Héj!-néztem rájuk.
-Egyébként nincs szükségem...-vágott bele.

-El kell jönnöd Kanadába!

-Charles...nem mehetek-csuklott el a hangom.

Mennék én, ha nem lennék anyagi csődben...

-De kifizetem neked, csak gyere!-jött oda hozzám.

-Ha térden állva könyörögsz sem mehetek!
-Dolgoznom kell...
-Kirúgnak, ha nem megyek be

-Mondj fel te-magyarázza a férfi.

-Char, te ezt nem értheted...

Mindenki csendben maradt, majd Charles megragadta a kezemet és be vonszolt a festő szobámba.

-Mi baj van mon chéri?-kérdezte, majd amint ránéztem elpirult.

-Mon chéri?-húztam fel a szemöldökömet.

-Csak reflexből hívtalak így, bocsánat...

-Semmi gond-ültem le egy székre.
-Tudod...-piszkáltam a karkötőmet, amit még Charles-tól kaptam.
-Amikor festek, akkor kikapcsolok-vágott bele.

-Szóval az, hogy lefestesz engem, a Forma-1-es autómat-mutatott a falon lévő vászon festményre-az neked kikapcsolódás?

-Igen!
-Bár ezt is abba kell hagyjam, mert nem dobálhatom csak úgy a pénzt
-Kicsit gondban vagyok-sóhajtottam.

-Maddy...-tette a kezét a térdemre.
-Miért nem szóltál, hogy anyagi gondjaid vannak?

-Mert ki az aki az exétől kérne segítséget?-égette az arcomat egy könnycsepp.

-Te is tudod, hogy itt Charline-ra is gondolni kell-aggodalmaskodott.

-Azért kell dolgoznom!

-Segítek!-jelentette ki.

-Nem Charles, ezt nem kell meg tedd-kalimpáltam a kezemmel.

-Te is tudod, hogy bárhogy beszélsz le a dologról, én akkor is megteszem!-kelt fel, majd megfogta a kezem és felhúzott a székről.
-De most menjünk ki, mert a borzalmasan piszkos fantáziájú barátnőd és unokatesód, már ígyis fülig érő vigyorral fog minket várni-nevetett egy picikét.

-Gerle pár-nevetett Elena.

-Ez kurvára nem vicces...-motyogtam, majd a konyhába mentem és ittam egy pohár vizet.

-Anyu és apu újra együtt vannak?-szaladt oda a kislányom Elenahoz a kérdésével.

Azonnal Charles-ra néztem, a szemeiben látni lehetett a fájdalmat.

Én pedig éreztem...

-Beszéltél erről Charline-nal?-jött oda mellém a monacoi.

-Nem, de te is tudod, hogy túl okos-mosolyodtam el, majd a lányomra néztem.

-Ezt is az anyjától örökölte!-bámult le rám a zöld szemű férfi.

-Ne csináld ezt velem!-sóhajtottam, majd odamentem Charline-hoz.

Charles Leclerc

Mit kéne tegyek, hogy újra együtt legyünk?

Maddy csak annyira távolságtartó velem...
Mintha úgy lenne ezzel az egésszel, hogy már nem vagyunk együtt és többé nem is lehetünk.

Közben meg, megveszek a hiányától...!

-Charline drágám, gyere elmegyünk vásárolni otthonra-szóltam a kislánynak.

-Mit veszünk?-pattant ki az anyja öléből.
-Veszel nekem a fagyidból?-nézett csillogó szemekkel.

-Veszek!-mosolyogtam rá, majd elindult az ajtó felé, de gyorsan visszafordult és egy puszit nyomott Maddy arcára.

-Menj ülj be a kocsiba-adtam neki a kocsikulcsot.

-Már régóta nyösztet a fagyiddal-sóhajtott Maddy.
-Mivel amikor kijött, akkor még túl kicsi volt ahhoz, hogy fagyit egyen, aztán pedig fel sem jött többet, de mostanában egyre többet enne-magyarázta a nő.

-Még nem is evett belőle?-kérdeztem.

-Charles...-nézett rám a lány, érzékeltetve, hogy mit is mondott az anyagi helyzetről.

-Tudom.
-Én megyek, mert Charline már vár-indultam meg az ajtó felé.
-De tudod Maddy...Charline-t együtt neveljük!
-Nem kell egyedül megküzdj mindennel!

Madison Sainz

-Könnyen mondja-motyogtam.
-Ha az ember milliomos akkor könnyebb

-Tényleg elkéne jönnöd Kanadába-felelte Carlos.

-Nem, nem kell!
-Dolgoznom kell és most az a legfontosabb!
-Charline-t el kell tartsam!

-De..-szólalt meg Elena, de beleszóltam.

-Nincs de!
-Dolgoznom kell!

Elena és Carlos szinte azonnal egymásra néztek.
Vajon mit gondolhatnak?

-Rendben akkor idefigyelj!-szólalt meg Carlos.

-Nem jössz Kanadába, de Barcelonaba igen, ezt fogadd meg!

Amint ki mondta, hogy Barcelona a szívem hatalmasat dobbant.

-Miért pont Barcelona?

-Mert van benned spanyol és szurkolnod kell nekem!

-Vagy mert te is tudod jól, hogy sok emlék köt oda?

Na persze erre már válasz nem érkezett.

-Lehetséges-szólalt meg Elena, amikor már nem is számítottam válaszra.

-Bocsánat, telefonálok gyorsan egyet-vette elő Carlos a telefonját.

Véletlen az elején kihangosította így a köszönést hallottam, de semmi többet.

-Szia haver!

-Carloooooos-mondta a telefon másik oldalán talán...Lando.

Ig & Tiktok: rebs_writer