Sárkányok Között (Szünetel!)

2. Érzelmek Nélkül?

1789. Május vége. 

A napok csiga lassan teltek, mióta a lánynál gyógyulgatott az idegen férfi, aki másnap már magához tért, de annyira erős fájdalma volt, hogy többet aludt, mint ébren volt. Astrid minden nap át kötözte a sebet, és ha úgy látta, akkor le fertőtlenítette. Ez persze nem volt kellemes a férfi számára, de elviselte. Még is, hogy jobban lett, túl kíváncsi volt a lány magánéletére, aki kicsit sem akart infókat elárulni magáról. Ez persze ezen a reggelen sem volt másképp.

–Miért mentettél meg, ha nem vagy hajlandó hozzám szólni? Hagyhattál volna meghalni. -evés közben piszkálta a lányt a herceg, ám Astrid volt annyira aljas, és elvette tőle a friss rántottát. –Hé, még be sem fejeztem! 

–Akkor kapod vissza, ha befogod a szádat. Idegesítő vagy, tudsz róla? Hidd el, ha nem a herceg lennél, már rég megöltelek volna. De nem tehetem. -visszaadta az ételt, majd kezébe vette a takarítós ruháját, és elindult hátra, ahol egy mosdóféleség volt kialakítva.

–Tudom, hogy az vagyok. De hova mész? Előttem is át öltözhetsz nyugodtan, láttam már nőt. Sőt nem egyel volt dolgom, szóval nem kell szégyenkezned. -szemtelenül el mosolyodott, mire Astrid hozzá vágta a bakancsát, ami nem találta el a férfit.

–Akkora egy paraszt vagy! Nincs az a pénz, hogy én előtted öltözzek át. Ha olyan sok nőd van, akkor velük éld ki magad. Herceg létedre, nagyon pofátlan egy férfi vagy.

–Te vagy az első, aki ennyire tüzesen visszautasított. Gondolom ezek szerint az ágyban is jó lehetsz. Szűz vagy még? -mint aki meg sem hallotta az előbbit, rá kérdezett erre a kényes témára. De azt észre sem vették, hogy tegezik egymást ismeretlenül. 

–Ez már pofátlanság ne továbbija! Az előbb mondtam, ott a sok nőd, és te engem akarsz? Tudod mit? Amint a sebed olyan állapotba kerül, én rúglak ki páros lábbal innen! Velem nem fogsz élvezkedni, te szemét. Hadd nézem meg a sebed! -vette el az üres fatányért, majd lefektette a férfit, és le tekerte róla a kötést. A seb nagyon szépen gyógyult, de a herceg csúnya dolgot csinált. Először a lány fenekére simította a kezét, felmérve a terepet -amitől a lány bosszúsan ellökte onnan -majd kapva az alkalmon, az ajkaira csapott le. Astrid először nagyon meglepődött, hiszen csókban még nem volt része, de amint eljutott a tudatáig, megszakította és pofon vágta a herceget. Aki csak önelégülten vigyorgott, hiszen neki nagyon is tetszett a lány mézédes ajkai. –Kérsz még egyet?! Ha nem akarod, hogy levágjam a farkad, akkor most azonnal fejezd be!

–Nekem jobb ötletem van. Szívesen megmutatom, milyen érzés a gyönyör. Biztosan nem tapasztaltad még, de az legyen a legkevesebb gond, hogy szűz vagy. Ha egyáltalán még az vagy szépség. 

–Hogy tessék?! Öröm lánynak nézel engem, azok után, hogy nem hagytalak meghalni? Jó, akkor takarodj innen! Én ezt nem tűröm tovább! -már szinte ordibált az idegességtől, amit a sárkányok is észrevettek rajta, és ettől ők is kezdtek feszültek lenni. Hozzá képest a herceg viszont nyugodt volt, és tudta, hogy tudja lenyugtatni. Megvárta, míg a lány oda vitte a cuccait, majd elkapta a karját és újra az ajkaira csapott. Ám ezúttal nem hagyta menekülni. Lassan, érzékien csókolta, és közben olyan területen simogatta, ami nem volt túl intim. Bár erős volt a késztetés, hogy felfedezze a teste minden pontját, de most még vissza fogta magát. A herceg lassan húzódott el, de csak annyira, hogy ajkaival a nyakát támadja meg. Astrid ellenkezni akart, de a teste azt akarta, hogy legyen folytatás. Ez előtt még soha nem érzett hasonlót, ezért folyamatosan sóhajtozott, és a düh helyét a vágy vette át. Matthew szabad kezével a fenekébe markolt, amitől akaratlanul is nyögött. A férfi csak el mosolyodott, míg a lány arca vörös lett. 

–Azt hiszem mára ennyi elég. Lenyugodtál, vagy még ideges vagy az előbbiért? -engedte el, de Astrid beharapta az alsó ajkát, annak láttán, hogy a herceg nadrágja igen szűkös lett, és jól lehetett látni a dudort a bizonyos ponton.

–Semmi közöd hozzá. -kapott észhez a fiatal lány, hogy majdnem hagyott a csábításnak. Egyáltalán nem akart tőle semmit, ezért is dobta hozzá a felsőjét, majd elvonult át öltözni. Matt nem értette, megint miért húzta fel így magát, de végül nehezen magára kapta a felsőt, hogy a sebét eltakarja.
Astrid a továbbiakban nem szólt hozzá egy szót sem, csak vizet vagy ételt adott neki, ha kért. De akár hányszor beszélni próbált vele, a lány inkább magára hagyta. Késő este tért vissza miután egyszerűen lelépett, majd át öltözött a sötétben, és éppen készült le feküdni Skyera mellé, mikor Matt újra meg szólította. 

–Figyelj, bocsánatot kérek, ha valami rosszat mondtam vagy tettem. Hálás vagyok azért, mert nem hagytál ott. De tudod, eddig egyetlen egy lány sem váltott ki hasonló érzéseket belőlem, mint te. Mellesleg, nem akarom ki hívni a haragodat, hogy valamelyik sárkánnyal etess meg.

–Még megtehetem, úgy gondolom. A mai nap enyhén túlzásba vitted, és még haragszom. Jó éjszakát! -zárta le a beszélgetést, elfújta a gyertyát és helyet foglalt a sárkánya mellett. Azon a napon már több szót nem váltottak egymással, mivel a lány hamar elaludt, Matt pedig hagyta aludni. Néhány perccel később, végül őt is elnyomta az álom.