Ismerős Idegen

Prológus

2022 Augusztus 24

Rengeteg emléket hagyok most hátra, de új tapasztalatokkal gazdagodhattam. 2 és fél hónap Franciaországban,előtte előtte 4 év Olaszországban. Persze 2 hónaponta Olaszból mindig jártam haza most végleg visszaköltözni és Magyarországon folytatni a tanulmányaimat egészen más lesz. Lilla és Panni, a barátnőim is most velem ülnek a gépen ami egyenesen Budapest felé tart. Végig itt voltak velem,mindig kerestük a kalandokat és a kihívásokat ezért is utaztunk el kicsiny kis hazánkból szerencsét próbálni. A szeretteink és a körülöttünk lévők nem értették miért akarunk távol lenni tőlük,holott nem ez volt a cél,szimplán az átlagosnál eggyel jobb életet akartunk élni. Itt nem arról volt szó hogy magunk mögött mindent hátrahagyva új életet kezdünk, csak nálunk többet jelent a "fiatalság" szó mint hogy szétbulizzuk az agyunk minden hétvégén utána hétköznaponként visszaszálljunk a "suli közben is munka" nevezetű mókuskerékbe.
A többi ismerősünk aki nem akadt ki azon hogy leléptünk, azt nem értik mégis mit akarnánk kezdeni Magyarországon. Hiszen valljuk be,akik egyszer elköltöznek innen nyugatabbra nem igazán szoktak visszajönni,és teljesen jogosan.

-Mindjárt elhányom magam.-Nyüszített fel Panni akiről azt hittük hogy alszik. Mivel ő ült ablak mellett tériszonyos létére nem is csodálkoztunk ezen.
-Ahj szeretnél helyet cserélni?-Ajánlottam fel neki mielőtt kidobta volna a taccsot.
-Ühüm!-Hümmögött magabiztosan. Így hát már én ültem az ablak mellett,Panni középen és Lilla legbelül.

Lilla mint a csapat anyukája elkezdte nyugtatgatni Pannit,adott neki vizet és hányós zacskót,nem mintha sokat segített volna a helyzeten de legalább megpróbálta.

Próbáltam figyelmen kívűl hagyni azzal hogy kinéztem az ablakon. A táj gyönyörűen kibontakozott előttem,láttam ahogy a felhők lassan elúsztak alattam miközben a nap sugarai átsütöttek rajtuk. A Föld színes mozaiknak tűnt ahogy a városok, erdők és folyók egymásba fonódtak. Teljesen magával ragadott a látvány,egészen addig míg egyre hangosodó gondolataim ki nem zökkentettek volna.
Vajon Levi elénk fog jönni? Tudja mikor érkezünk és hova,de nem hiszem hogy csak ezért átjönne Vácról Pestre.

-Nagyon csendbe vagy.-Veti oda nekem Lilla miközben Pannit pátyolgatja.
-Szerinted elém jön?-Nézek egyenesen kék szemeibe.
-Levi? Az a faszkalap aki a születésnapodat is elfelejti? Ugyan már!-Sóhajtott. Te vagy a legszerethetőbb legszebb és okosabb lány akit ismerek,ne érts félre de szerinted hányszor csalt meg téged ez alatt a négy év alatt amikor nem voltál Pesten?-Vette el utolsó reményeimet is.

Levi 27 éves és tavaly kezdett el tanítani egy művészeti suliban Ének-zenét. Nagyon büszke vagyok rá,és egy ideje már nem is iszik vagy drogozik ami korábban nagy függősége volt. Ez alatt a két és fél hónap alatt amíg Párizsban dolgoztunk a lányokkal tényleg kicsit eltávolodtam tőle,de bízom benne és tudom hogy szeret. Sok új ismerősöm okolja a buktatókat a korkülönbség miatt,innen látszik hogy nem voltak ott amikor az exemmel voltam.
Levivel csak 4 év van köztünk,a volt barátommal pedig kétszer ennyi.

A repülő megkezdte a leszállást,ez a repülésnek az a része ami szerintem teljesen pilóta függő. Ha jól teszi le a gépet élvezni szoktam,ha gyorsan és "gyomorliftezősen" teljesen ki szoktam akadni. Szerencsére ez nem volt olyan rossz,kb fél óra alatt rakta le a gépet és csak kétszer éreztem hogy kiszakad az agyam a helyéről a gyomrom pedig kijön a torkomon.

Biztonságban leértünk és elkezdtünk sorban kiszállni a járműből. Lillát követtük természetesen és 20perc várakozással megtaláltuk mindhármunk bőröndjeit. A reptérről kiérve a hülye is tudta volna hogy Magyarországon vagyunk,főleg miután egy kissé részeges bácsi kétes eredetű italát iszogatva felkiáltott hogy:
"Bazdmeg Jani ez kurva szar!"
Nem tudtuk kinek mondhatja,mivel az emlegetett Jani ott sem volt. Lehet ez annak is volt köszönhető hogy hajnali 6-kor érkeztünk meg.

Ahogy sétáltunk közelebb a parkoló felé a gyomrom kezdett összeszorulni és a torkomban egyre csak nőtt az a bizonyos gombóc. Készültem a "meglepetésre" amivel Levente fogadhatott volna,de semmi.
Libasorban sétáltunk a lányokkal barátnőnk,Mira autóját keresve akinél addig lakunk míg nem találunk magunknak albérletet. Hál' Istennek úgy tűnik hogy én jól állok és már jövőhéten költözhetek is be.
Az ég még sötét volt,talán még a csillagokat is lehetett látni,de ahogy közeledett a napfelkelte az ég kezdett világosodni és a színek fokozatosan megjelentek,az égbolt lassan felébredt és új nap kezdődött.

Itt vagyok! Itt vagyok!-Kiáltozás törte meg hármunk csendjét. Mira volt az aki elkezdett felénk futni.
Hosszú fekete haja fel volt kötve egy copfba és még pizsiben volt. Szorosan magához ölelelt minket és beültetett a kocsijába
-Úgy örülök nektek!- Csukta be az ajtót majd indította be a kocsit.
Én az anyósülésen foglaltam helyet a lányok pedig hátul.
-Mi is nagyon örülünk meg minden csak annyi ha elmegyünk egy benzinkút mellett keltsetek fel mert nem akarok bepisil...-Majd mielőtt végigmondhatta volna Panni a mondatot az álom el is nyomta.
-Hosszú volt neki ez a két óra.-Böktem oda a kikerekedett szemű Mirának aki látszólag nem szerette volna hogy Panni bepisiljen a kocsijába.
-Amúgy arra gondoltam hogy este áthívhatnánk a közös barátainkat és beszélgethetnénk meg amúgy mesélhetnétek is milyen volt Párizsban. Mondhatnátok sztorikat meg ilyenek.-Mondta Mira miközben leparkolt egy benzinkútnál.
Lilla felébresztette Pannit aki bement a mosdóba és hozott nekünk kaját.
Kb 15 perc kocsiút után "hazaértünk"
és mindannyian beestünk az ágyainkba.
-Akkor lányok úgy készüljetek hogy este áthívom a többieket.-Jelezte Mira aki láthatólag nem lepődött meg hogy rögtön az ágyat céloztuk meg.
-Kik jönnek?-Tette fel a kérdést Lilla.
-Boriék,Peti,Andris,Réka meg Rebekáék.

Ez volt az utolsó mondat amit hallottam mielőtt elaludtam könnyeim között mivel Levi nagyon megbántott. Itt jöttem rá hogy már nem sok tart minket össze,de azért én próbálkozni fogok. Mindenesetre annak örültem hogy nem hív át Mira nem várt személyeket,egyedül Rebeka miatt húztam a szám. Attól hogy egy társaságban vagyunk nem nagyon bírjuk egymást,de hát ki tudja lehet ez még változhat.