Amikor egy rémisztő emberrablás Jimint és Jungkookot visszavezeti a legnagyobb ellenségükhöz, a kapcsolatuk minden eddiginél nagyobb próbatétel elé kerül. Mivel Yoongi titkokat őriz, új szörnyek üldözik őket, és hirtelen egy ősi összetevőt találnak...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
El kell mondanod neki - mondta Luna.
Köszi tudom, Jimin sóhajtott a férfihez bújva.
Mit fog Jungkook csinálni, ha! elmondom neki, Jimin annyira aggódott, mert bár a párja mindig is arról álmodott, hogy a családjukat kiterjesztik, fogalma sem volt, hogy az alfa hogyan fog reagálni erre a dologra.
Már évek óta arról álmodik, hogy kölykök lesznek veled, Luna pezsgett a szemétségtől, mint mindig.
Tudom, mégis, sosem tudhatjuk, talán most nem lesz annyira boldog tőle, Jimin próbálta megnyugtatni dobogó szívét, és ezeket a hazugságokat mondogatta magának, mivel pontosan tudta, hogy Jungkook a felhőkön lesz.
A motorkerékpár elhagyta a garázst, így Jungkook megvárta, amíg az ajtó lezárul, hogy biztos legyen benne, hogy a kis vámpírok ott rekedtek.
"Magamra emlékeztetnek, mielőtt találkoztam veled", mondta megtolva a sisak üvegét lefelé, majd megnyomta a gázt, így Jimin szorosan a derekába kapaszkodva kapaszkodott a sebességbe.
Az útvonal, amit korábban beírt, kibontakozott az apró kijelzőn, így hamarosan csak a természet vette körül őket, a kanyargós autópályák a civilizációtól távol, az óceán felé vezettek végtelen tengerpartok mentén, a horizonton kék alkonyat bontakozott ki, a motor hamarosan átkelt a 11-es sziget magas hídján.
Jimin még sosem járt ilyen messze, a Citadella a királyságuk utolsó pontja, ahol járt, de Yoongi egyszer azt mondta neki, hogy a Min klánnak van egy egész tengerparti villája a 11. sziget nyugati sziklája mögött elrejtve. A Min klán földje most már biztonságos hely volt, de az út előttük egyre távolabb és távolabb került,így az országút csak egy ösvény lett a sötét sziklák között.
Jungkook lelassította a gépet, a sötétség egyre sűrűbb lett körülöttük, hamarosan meg kellett állniuk egy magas szikla hatalmas kőfala előtt.
"Yoongi hazudott nekem?" Kérdezte Jimin, levéve a sisakot, az előttük lévő akadályt figyelve.
"Nem, nem tette" - kuncogott Jungkook, leszállva a motorról, hogy a kőfal felé sétáljon és változzon.
Jimin szívverése megemelkedett, miközben figyelte, ahogy az alfa belevájja a karmait a kőbe, és úgy forgatja, mint egy kulcsot, így a kövek szörnyű zajjal mozdultak el, felfedve egy bejáratot a sarki barlangba.
"A 11-es sziget nem lakott, ezért a dílerek és a bűnözők azt a helyet választották, ahol elrejtőzhetnek és csempészhetnek, de a Min klán birtokolja a sziget nyugati részét, és úgy gondolták, hogy ez egy érdekes hely egy nyári rezidenciának, ezért úgy döntöttek, hogy egy olyan ponton helyezik el, ahová senki sem tud eljutni, aki nem a családjuk" - válaszolt Jungkook, csillogó szemekkel figyelve az omegát, mielőtt felmászott a motorra és beindította.
Jimin visszabújt hozzá, és figyelte, ahogy a barlang kibontakozik az elülső fényekben, a bejárat azonnal lezárul mögöttük, az óceán zúgása egyre hangosabbá vált, különösen, amikor kihajtottak egy ritka növényekkel teli kertbe és egy hosszú medencébe, amely üvegfalakkal fejeződött be a szikla fölött. A villa impresszív, áttört párkányok, puha tetőablakok és sokszéles teraszfelület, mint valami építészeti gyöngyszem abban a vadonban.
"Hűha", Jimin lenyűgözve nézte az egészet, a sziklának ütköző durva hullámokat, a sötét köveket és azt a darabka paradicsomot, ami elveszett közöttük.
A motorkerékpár megállt, és Jiminnek egy másodpercre volt szüksége, hogy követni tudja Jungkookot a ház belsejében lévő első szintű teraszon. A csillárok világítottak, felfedve azt az előkelő belső teret, ahol rengeteg drága műalkotást tároltak, látszott Yoongi személyes kézjegye.
"Ez olyan szép" - Jimin libabőrös lett, mivel egyedül voltak itt, olyan messze mindentől.
"Szóval" - Jungkook karjai átölelték őt, az alfa ajkai égetővé váltak a párzási jegyéhez. "Beszélgetni akartál."
"Igen, én... ki akartam békülni" - Jimin belegabalyodott a kezével Jungkook fürtjeibe, magához húzta őt egy mély csókra, amitől nehezen váltak el, az ő az ajkai olyan finom nedvesek voltak, a férje ízét hordozva.
"Csókolj meg még jobban" - könyörgött Jimin, aki úgy égett, mint egy parabola.
"Előbb béküljünk ki" - komolyodott el Jungkook.
"Szóval, hogyan akarsz kibékülni?"
"Meg kellene beszélnünk. A medence vize meleg, leülhetnénk benne, nézhetnénk a horizontot, beszélgethetnénk".
Jimin felsóhajtott, mégis úgy döntött, hogy követi ezt a tervet, bár most annyira kemény volt, égett, hogy csak úgy esztelenül elragadta az alfája. Jungkook egy kicsit előtte sétált a főterasz ajtaját felhúzva, hogy kisétáljon és levetkőzzön, Jimin megállt az ajtókeretben és figyelte.
"Jössz?" Jungkook csupaszon futott, hogy egy nagy csobbanással beugorjon a medencébe. Jimin hallotta, ahogy kuncog.
"Áh kiskutya, olyan huncut vagy" - sóhajtott fel.
Nem kéne fontosabb dolgokkal foglalkozniuk, felkészülni a sírba való betörésre, felkészülni a csatára, de kisétált a hűvös óceáni szellőbe, lassan levetkőzött, hálás volt az éjszakáért, ami a testét borítja. Talán az állapota lassan láthatóvá vált, de Jimin nem törődött azzal, hogy boxerben maradjon, és egy fürdőköpenyért nyúlt, amit a függőágyas székek melletti ládában tároltak.
A szél hűvös volt, így szorosan betekerte magát a puha szövetbe, leült a medence szélére, lábát belemerítette,a víz tényleg kellemesen meleg volt.
"Hé, te nem jössz be" - úszott felé Jungkook, hogy az állát Jimin ölébe helyezze.
"Nincs kedvem úszni" - vonta meg a vállát Jimin, miért is vette át az a belső fájdalom az uralmat.
"Jimin, mi történik veled? Kérlek, mondd el, van rá mód, hogy átsegítselek ezen?" Jungkook megsimogatta a combját, odahajolt, hogy megcsókolja a lába belső oldalát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
