Emberiség✔

Fogadott apák

Szereplők: Biron és Ámor a Megláttam egy istent című történetemből.

---

Biron a gyerekek gyűrűjében ült a palota belső udvarában. Néma az egyik padon ülve olvasott, miközben néha lopva felpillantott pávákkal játszadozó, fiatalabb társaira, Prücsök Biron ölében ülve egy almát falatozott, Pipacs pedig mögöttük állt, az egykori gróf haját fonva. Biron igyekezett csendesen tűrni, hogy a kislány a haját tépte, ám amikor Prücsök végzett az evéssel, és csatlakozott az idősebb lányhoz, olykor kiszakadt Bironból egy-két fájdalmas nyögés.

Hogy elterelje figyelmét a fájdalomról, körbetekintett az udvaron. Tekintete találkozott Némáéval, aki vigyorogva szemlélte az eseményeket, majd újra a könyvének szentelte minden figyelmét, és ezen Biron kénytelen volt elmosolyodni. Néma a fiatalkori önmagára emlékeztette, arra a fiúra, aki békésen, nyugodtan tudott olvasni, kizárva mindent, ami körülötte történt.

Prücsök a kelleténél jobban megtépte a haját, mire felszisszent, és ahogy folytatta a nézelődést, észrevette Ámort, amint az udvar bejáratánál állt, vállát nekivetve a falnak. Mosolyogva figyelte a gyerekek között ücsörgő Biront, majd lassan közelebb lépdelt, és lekuporodott vele szemben törökülésben.

– Nem bánjátok, ha csatlakozom? – kérdezte közben.

– A legkevésbé sem – nyúlt Biron Ámor keze után. Az isten kicsit közelebb kúszott hozzá, hogy elérjék egymást, és amint az ujjaik összefonódtak, a mosolya egy leheletnyit szélesebbé vált. – Remélem, fel vagy készülve arra, hogy a lányok a te hajaddal is játszani fognak.

– Szabad? – kérdezte Prücsök lelkesen, mielőtt Ámor felelhetett volna Bironnak.

– Csak akkor, ha megígéred, hogy szép leszek.

– Az leszel – bólintott a kislány, majd Ámor mögé állva piszkálgatni kezdte az isten haját. Valahányszor Prücsök kissé meghúzta a tincseket, Ámor rászorított Biron kezére, aki mindezt csendes beletörődéssel, néha kissé elmosolyodva tűrte. Tetszett neki, ahogy Ámor bánt a gyerekekkel. Emlékezett arra, amikor a megismerkedésükkor Ámor a gyerekkoráról beszélt neki, emlékezett, hogy azt mondta, az istenek sosem voltak jó szülők, ezért ő sem szeretne gyerekeket. Biron számára úgy tűnt, Ámor jó szülő, függetlenül attól, hogy a saját gyerekeiről van szó, vagy egy csapatnyi utcagyerekről.

Hosszasan ültek a lányok között. Minél több idő telt el, a hajuk annál inkább hasonlított madárfészekre, de valami különös ok miatt ez egyiküket sem zavarta. Olyanok voltak, mint az újdonsült szerelmesek, akik nem tudnak betelni a másik látványával, a másik közelségével. Mosolyogva, a tekintetükben milliónyi érzelemmel figyelték egymást, Biron Ámor kézfejét simogatta a hüvelykujjával, és amikor a lányok bejelentették, hogy elkészültek mesterművükkel, mosolyogva pillantott ki-ki a maga fodrásza felé.

– Köszönjük a munkát, hölgyek – kelt fel Biron, és finoman meghajolt Pipacs, majd Prücsök irányába. – Igazán elégedettek vagyunk a munkátokkal. Most azonban, ha megbocsátotok, sürgős megbeszélnivalóm van a ház urával, de ígérem, hamarosan visszatérek.

A gyerekek beleegyezését követően Biron felhúzta a fűből Ámort, majd behúzta őt a folyosóra. Amint a gyerekek látó- és hallótávolságán kívülre kerültek, Biron nekidőlt a falnak, és magához húzta Ámort, aki ellenállás nélkül dőlt neki, kezét Biron derekára simítva.

– Szeretem, ahogy a gyerekekkel bánsz – suttogta, miközben ujjaival a gróf derekát cirógatta. – Vitathatatlanul jó édesapa válna belőled annak ellenére, hogy nem óhajtasz apa lenni.

– Attól tartok, az elmúlt időszakban tucatnyi utcagyerek nevezett ki engem az apjának, így felesleges arról beszélnünk, szeretnék-e apa lenni, vagy sem – motyogta Biron piruló arccal.

– Akárhogy is... Megmelengeti a szívem, ahogy bánsz a gyerekekkel – súgta Ámor. Csókot hintett Biron arcára, amibe a gróf beleremegett, és az isten ezen felbátorodva a füléhez hajolva folytatta mondandóját. – Ettől csak még inkább szerelmes vagyok beléd.

Biron beleborzongott a fülét csiklandozó érintésbe, a lába megremegett alatta, bele kellett kapaszkodnia Ámor karjába, ha nem óhajtotta a padlón végezni. Szíve eszeveszett tempót diktálva kalapált a mellkasában, és hiába szeretett volna felelni Ámornak, nem tudott kicsikarni magából egyetlen szót sem. Minden, amit tehetett, annyi volt, hogy felcsúsztatta a kezét Ámor arcára, és maga felé fordítva őt, finoman megcsókolta.

Amint az ajkuk összeért, Biron elvesztette azt a kevéske erőt, ami még maradt benne, és a fal mentén lecsúszva kuporodott le a hideg kőpadlóra. Ámor végig követte őt, nem engedte megszakadni a csókot. Érezte Bironon, hogy nagy szüksége volt a gyengéd, intim pillanatokra.

Csókjukat a gyerekek méltatlankodása szakította meg. Biron nevét kiabálták az udvarban, követelve a visszatértét, így a gróf kelletlenül felkelt, piruló arccal pillantott Ámorra, majd a ruháját megigazgatva rendezte arcvonásait, és egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. Amikor újra Ámor felé tekintett, korábbi zavarának nyoma sem volt rajta, magabiztosan fúrta tekintetét az istenébe.

– Te is nagyszerű apa vagy, kedvesem – mondta komolyan, majd karon fogta Ámort, és visszamentek a gyerekekhez.

Este hosszú óráik mentek el azzal, hogy kiszedegették a hajukból a különféle gazokat és virágokat, amiket Prücsök és Pipacs csomóztak bele.