Ördögöcske

50 18 26
                                    

Megszületik. Hangosan, fülsértően felsír, keresi azt, aki magához ölelhetné, megnyugtathatná. A nővér döbbenten nézi őt, a szülei elhűlve merednek rá távolabbról. Nem lehet! Nem lehet, hogy az ő kislányuk is olyan! Mégis hogyan történhetett ez?

A csecsemő sírása mellé csakhamar egy összetört szívű nő keserves zokogása társul. Ezért küzdött hónapokig? Ezért festették babarózsaszínre a gyerekszobát, ezért vettek kiságyat, játékokat, különféle csinos kis ruhácskákat? Ezért vajúdott órákon át? Olyan izgatottan várták őt! Elképzelték az első találkozást, azt, ahogyan meghallják a hangját, meglátják aranyos, szőke fürtjeit, és egyből beleszeretnek. De ez a furcsa kis lény a nővér kezében nem az ő kis angyalkájuk, akire annyit vártak. Ez egy szörnyeteg.

– Vigye el! – találja meg a férfi a hangját. Az írónak itt már apaként kellene hivatkoznia rá, ő azonban boldogan lemond erről a címről. Inkább soha nem lesz apa, de ne emiatt hívják így. – Könyörgöm, vigye el! Nem látja, hogy felzaklatja a feleségemet? És hallgattassák már el! Mit sivalkodik itt?

Elviszik. A nővér fintorogva cipeli őt végig a kórház folyosóján, viszi abba a távoli, ablaktalan helyiségbe, ahol a hozzá hasonlókat tartják. Mert nem lehet, hogy ilyen szörnyűség kikerüljön a nagyvilágba. Az maga lenne a pokol. Hogy itt, ebben a rendes, jóhírű kórházban ilyen korcsok születhetnek? Soha többé senki nem tenné be hozzájuk a lábát.

Ahogy benyit a helyiségbe, több tucat kisgyerek, bocsánat: kis szörnyeteg sír fel. Egy pillantásra sem méltatja őket, csupán megkeresi a legközelebbi üres ágyat, a gyengédség legkisebb jele nélkül teszi rá a gyereknek jóindulattal sem nevezhető ördögöcskét (az író ezen a ponton érzi kötelességének megjegyezni, hogy a kicsinyítőképző nem becézgetés céljából került a szó mögé, pusztán az ördög méretére utal), majd kifordul a helyiségből, és hagyja becsapódni maga mögött az ajtót. A hirtelen hangtól a sírás odabent még hangosabbá válik, de a nővér ezzel már nem foglalkozik, nem az ő gondja.

Odabent, az ablaktalan, sötét helyiségben valaki megmozdul az egyik sarokban. Lassan, csoszogva indul el a legújabb jövevény felé, útközben felkapcsolja a villanyt, ami pislákol ugyan, valamicske fényt azért így is ad. Útja során a csoszogó megsimogatja mindegyik ördögnek a fejét, kedves szavakat suttog nekik, ígéri, hogy mindannyiukhoz visszatér. Amikor odaér az új csöppséghez, szomorú tekintettel figyeli, hogyan sír keservesen, artikulálatlanul.

– Jaj, kedves – suttogja rekedten. – Anyát szeretnéd? Persze, ahogy itt mindenki. De nem kellettél neki, csöppség. Na, gyere ide, semmi baj! Én leszek az új anyukád. Jó életed lesz neked itt, meglásd! Kicsit sötét van, ez igaz, és sosem fogod megismerni az odakintet, számodra mindig ez a szoba lesz a világ, de aminek a létezéséről nem tudsz, az nem hiányozhat, nem? Majd én megtanítom neked, hogy minden jó idebent van, beszélgetek veled, felnevellek, pont úgy, ahogy engem is neveltek itt. Csak annyit kérek tőled cserébe, hogy ha majd elég nagy leszel, te is segíts a kisebbeknek, és mesélj el nekik mindent, amit tőlem hallasz. Egy valamit azonban mindig tarts titokban, ha te netán véletlenül megtudod az igazat. Ne mondj nekik semmit az odakintről! Összetörné a pici szívüket.

Ahogy halkan, gügyögve mesél neki, az ördögöcske szép lassan megnyugszik a kezében. A csoszogó lassan viszi őt a sarokba, és amikor leguggol vele, feltekeri az ujjára a göndör, fekete kis tincseket. Az ördögök ismertetőjelét.

– Nem a te hibád, hogy ördög lettél. Te még nem tettél semmi rosszat, csak sötét hajjal születtél. Az ő hibájuk, tudod? Megláttak, szörnynek neveztek, és idehoztak téged, hogy elhidd, valóban az vagy. De egy nap kitörünk innen, és megmutatjuk nekik, hogy mi is éppen olyan emberek vagyunk, mint mások. El tudod ezt képzelni, kedves? Szőkék, vörösek, barnák és feketék kéz a kézben sétálnának, és nem tartanának minket többé ördögnek. Valóságos mennyország lenne! De amíg ez nem következik be, addig ez a helyiség lesz számodra minden. A mennyország is.

Emberiség✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora