napfény [ haikyū!! ] ; ✓

──★ ˙3 .ᐟ

𝐂𝐡𝐚𝐩. 𝟑 | 𝐒𝐩𝐨𝐫𝐭𝐬 𝐟𝐞𝐬𝐭𝐢𝐯𝐚𝐥

‧͙⁺˚*･༓☾　　☽༓･*˚⁺‧͙

𝗠𝗲𝗶'𝘀 𝗣.𝗢.𝗩.

Úgy látszik, Hinata megfogadta a tanácsomat. Sokkal keményebben dolgozott, mint valaha is láttam. Követte az edzéstervet, késő estig bent maradt Tobióval gyakorolni a különleges gyorsukat, olykor-olykor pedig a fogadást. Magasabbra ugrott, mint bármikor, olyan helyre csapta le a labdát a pályán, ahol senki nem tudta kivédeni. 

Két gyakorlómeccsünk is volt a környékbéli egyesülettel. Mindet megnyertük, hála leginkább az elsős duónknak. Persze a teljesítményének gyors fejlődését Tsukki előszeretettel kommentálta, így a magas fiúnak rendszeresen Daichi-san és Suga-san látták el a baját. 

Egyébként az egész csapat hatalmas átalakuláson ment keresztül ezen a két hét alatt, Ukai-san is meg volt elégedve velük. A késő estig tartó edzések miatt épphogy hazaestem nyolcra, aztán ezután még ott volt nekem a tanulás is. Sokszor hajnalig fent maradtam, de megérte, mert végre a Karasuno fejlődésnek indult. Anya rendszeresen dorgált meg, amiért ez a kipihentségem rovására ment, ám láttam, mennyire büszke rám. 

Azóta az ominózus eset óta Hinatával is megváltoztak a dolgok. Minden erőmet beleadva próbáltam elkerülni őt. Amíg rá nem jövök, mi is történik velem, ha egymás közelébe megyünk, nem engedem le a védelmemet. Csak a tanórákon, valamint a röplabda klubban találkoztunk.

Profin kerülgettem, szinte menekültem előle. Ha Tobio társaságában volt, oda sem mentem. Beosztottam a szüneteket, s az együtt töltött időt is. Igyekeztem jobb jegyeket szerezni, mindenből felhúztam magam négyes — leginkább — ötösre, jobban beletemetkeztem a klubtevékenységekbe, így szerencsére egyre kevesebbet foglalkoztam vele, mennyire is idegesít.

 A ma esedékes sportfesztiváltól bezsongott mindenki. Kivéve Tsukishimát, ő valahogy sose lesz izgatott semmi miatt sem. Azóta egy cinikus megjegyzése sem törte le az alacsony fiú lelkesedését, sőt. Mintha jobban erősítené benne a küzdőszellemet.