Botrányos szerelem

Első fejezet

Eszter

-Hoztam bort.-mondtam miután beléptem a lakásba
-Hozok poharakat.-és már suhant is a konyhába Zsombor.
Tudni kell rólunk pár dolgot, 6 éve vagyunk együtt, 2 éve vagyunk házasok, Zsombor szegény családban született, én pedig gazdag családban, utálja a családom, főleg ha pénzzel kínálják. Ja és 9 év van köztünk, ez sokaknak zavaró lehet, de minket egyáltalán nem köt le.
-Eléggé elkalandoztál.- mondta a szemöldökét húzogatva, majd letette a poharakat az asztalra.
-Csak bambultam. - Hát jó.
Töltöttem mindkét pohárba az alkoholból, majd egyből elkezdtem ízlelgetni.
Szeretjük a bort, főleg én, bár mit igyanak az ügyvédek ha nem ezt?
-Édesem, holnap lesz egy céges party, eljössz velem?
-Persze, holnap úgy is ráérek.-válaszoltam, egy kevés gondolkodás után

                      ••••☆••••

-Indulhatunk? - Mindjárt kész vagyok!
Zsombor már rég készen áll az indulásra, de én még csak most vagyok kész a hajammal, még csak 7 óra múlt 5 perccel és 8-ra megyünk a helyszínre.
Felkentem a vörös rúzsom, majd a tusomat is megcsináltam na meg a púder, az nem maradhat el.
Alapozót nem használok, mint a többi lány, nem gondolom hogy szükségem lenne rá.
Persze vannak bőrhibáim, de elfogadom őket, mondhatni a természetes szépségben hiszek.
Na már mindjárt kész is vagyok, táskámba bele dobtam a telefonom, kulcsom, pénztárcám és pár sminket, hátha kell.
-Indulhatunk!-ordítottam Zsombornak, aki éppen az utolsó kortyot itta meg a vodkás üvegből.
-Na végre, már azt hittem el se indulunk.
-Te lettél kész túl hamar. - mondtam meg neki, igazam van.
-Szerettem volna hamarabb oda érni, de veled lehetetlen. - forgatta meg a szemeit
Még hogy lehetetlen, aha.
Felvettem a fekete magas sarkúm, majd ki is léptünk az ajtón.
Az út közben jól elbeszélgettünk Zsomborral, mire felfigyeltem egy ajtóra mutatott.
-Meg is érkeztünk!-majd kinyitotta nekem az ajtót amit mosolyogva meg is köszöntem. Kedves gesztus, nemde?
Beljebb mentünk, miután levettem a kabátom egy pincér termett előttem pezsgőt ajánlva, amit természetesen elfogadtam.
Körül néztem, jobb oldalra volt egy nagy asztal körbe székekkel, majd elnéztem balra is, ott egy folyosó volt, valamint ki volt írva hogy a vécé a folyosón található.
Kiszúrtam két üres széket, majd az irányába indultam, Zsombor pedig a tömegtől nehezen, de jött utánam.
Átjutottunk nehezen a tömegen, majd le is ültünk.
Miközben a pezsgőnket iszogattunk, kellemesen elbeszélgettünk.
Vettünk még pár pezsgőt, de hogy hanyadikat ittam már, na az egy jó kérdés.
-Drágám, ott van az egyik munkatársam, elmegyek váltok vele pár szót. - figyelmeztetett Zsombor, közben pedig hátra néztem és megpillantottam valakit akire egyáltalán nem számítottam.
-R-rendben, én addig elfutok mosdóba! - mondtam remegő hanggal.
Elindultam a folyosóra, amerről jött az a bizonyos férfi.
Remegtem, de próbáltam elhessegetni a szorongást, szó nélkül elmentem mellette, és reméltem hogy nem szólít meg.
Futottam a mosdóba, hálaisten nem szólt hozzám.
Miután bejutottam az egyik fülkébe, kapkodva nyúltam a táskámért, a nyugtatómat keresve.
Az ilyen helyzetekben tökéletes, ezért van mindig nálam.
Nem értem miért van itt, Ő is Zsombor munkatársa lenne?
Elkalandoztam még pár percig, megvártam a nyugtató hatását majd összepakoltam, és visszamentem Zsomborhoz.
-Minden rendben?Sápadtnak tűnsz!-kapott a homlokomhoz.
-Igen, minden!-nyugtattam meg, egy mosollyal kisérve.
-Zsombor!-jött egy hang a tömegből.
-Gábor!-szólt vissza Zsombor.
Gábor? Akkor tényleg ismerik egymást, el kell tűnnöm, de azonnal!
Leültem, majd lehúztam egy pohár pezsgőt, és próbáltam nem a férfi irányába nézni.
-Eszter, ő itt a főnököm. - mutatott be a számomra már ismert férfinek.
Várj..főnöke?Nem lehet!!
Felálltam, majd a szemébe néztem, láttam rajta hogy megismert.
-Gábor, ő itt a feleségem! - ettől féltem.
-Feleséged? Nem is tudtam hogy van neked. - nevette el magát, én pedig kínos mosollyal álltam Zsombor mellett.
-Már két éve! Pont 1 hete volt az évfordulók.-mondta mosolyogva, majd a karját a derekamra vezette.
-Pont 1 hete? Na és mit csináltatok az évfordulón? - nézett rám Gábor, én meg teljesen lefagytam.
-Hát sajnos nem tudtuk együtt tölteni az egész napot, Eszter aznap ment a szüleihez.
Bassza meg, nehogy eláruljon bármit is Gábor, Zsombor teljesen kiakadna!
-Hát sajnálom, biztos bepótoljátok ha még nem tettétek. - nézett rám, erőltetett mosollyal.
Gábor meg sem várta a választ, elhadarta hogy mennie kell és egyből el is tűnt.
-Szimpatikus Gábor?-kérdezte felém fordulva Zsombor.
-I-igen! Bár első látásra nehéz megmondani.
-Azt elhiszem, de ha jobban megismered, akkor tudni fogod hogy nagyon kedves és jószívű.
-Igen, biztos!-mondtam majd vissza ültem a helyemre.
Mára nekem ez már túl sok!
Csak hogy mindenki értse elmesélem, hogy miért rettegek Gábortól.
Az évfordulónkon nem volt jó a mentális állapotom ezért úgy gondoltam jó lenne elmenni egy bárba iszogatni, viszont Zsombor nem nézi túl jó szemmel ha sokat iszok, ezért hazudtam hogy a szüleimhez megyek.
A bárban pár italt már megittam, amikor egy kedves fiatalember mellém állt és meghívott egy italra, csak egy ital, mi baj lehet belőle?
Viszont egy ital után, lett belőle még egy, majd még egy..de ezek után már nem számoltam mennyit ittam, csak arra emlékszem hogy jól berúgtunk mindketten.
Majd benyögtem neki hogy én elmegyek mosdóba. Amikor beértem láttam hogy az a bizonyos férfi utánam jött.
Bementünk a vécébe én meg részegen, magányosan csak arra vágytam hogy egy férfi keményen megdugjon, hát így is lett.
De ezt nem mondom el Zsombornak, nem mondhatom el, összetörne a szíve, és szeretem is őt.
Hiba volt, megbántam, de már nem tudok vele mit kezdeni.
Biztos voltam benne hogy már soha többet nem látom, most meg kiderül hogy Zsombornak a főnöke, hát nem ironikus?

Hát ez lenne az első fejezet, remélem tetszik, a fejezeteket hetenként fogom felrakni, véleményeket szívesen elfogadok, akár itt, akár az Instagram oldalamon!

Instagram: @alexiswriter_
Itt tudtok nekem írni privátban, megtalálhatókak lesznek spoilerek, részletek a könvyből, és akár ha szeretnétek majd akkor lehet Q&A is lesz néha sztoriban, ahol tudtok tőlem kérdezni.