Botrányos szerelem

Második fejezet

Másnap reggel kómásan, valamint másnaposan keltem.
Még mindig nem tudom felfogni hogy tegnap láttam Gábort, de nem tudtam ezen sokat gondolkozni mert rám tört a hányinger, szóval futottam is ki a vécére.
Miután úgy voltam vele hogy minden kijött magamból, leültem a csempére.
Már pár napja folyamatosan rosszul vagyok, és hányok, eddig úgy voltam vele csak elrontottam a gyomrom de kezd rosszabb lenni.
Próbáltam gyógyszert bevenni, vagy mellőzni az alkoholt de egyik se vált be, viszont ma már muszáj leszek orvoshoz menni, ez így nem mehet tovább!
Miután összeszedtem magam, és a gondolataim, felálltam és kimentem Zsomborhoz.
A konyhában találtam meg, éppen kávét főzött magának, odamentem mellé majd amikor köszöntem volna neki, ő már megelőzött vele.
- Jó reggelt édesem, kipihented magad? - nézett a szemeimbe majd adott a homlokomra egy puszit.
- Nem nagyon, főleg hogy a felkelésem után megint el kellett mennem hányni.
- Van ötleted miért van ez? - nézett rám aggódva Zsombor.
- Semmi, de ma elmegyek orvoshoz és kiderítem. - Jól teszed szívem! Elkísérjelek?
Megráztam a fejem, inkább elmentem készülődni, jobb ha mielőbb eljutok az orvoshoz és elmondja mi a bajom.
Kinyitottam a szekrényemet majd kerestem egy fekete farmert, és egy pólót ami kényelmes.
Végül egy bordó póló akadt a kezembe, felöltöztem majd a fürdőbe indultam.
A hajamat kifésültem, nem foglalkoztam a hajvasalóval, úgyis csak az orvosig megyek.
Felkentem a szempilla spirált, majd egy natúr rúzst, szokásosan.
Amikor már úgy gondoltam hogy elviselhető a kinézetem, kiléptem a fürdőszobából.
-Indulok! Jobb ha mielőbb kiderítem hogy mi történik velem. - mosolyogtam Zsomborra, mikor láttam hogy vissza mosolygott felvettem a cipőm és kiléptem az ajtón.
Az út csak pár perc volt a házunktól, de mégis sokkal többnek tűnt a rosszullét miatt.
- 12-es! - szólt ki a titkárnő.
A sorszámom hallatára felkaptam a fejem, és bementem a kórterembe.
- Mi a baja? - mosolygott rám a doktornő.
-Pár napja rosszul vagyok, nem alszom jól, és sokszor tőr rám a hányinger. - kezdtem el sorolni a problémáim.
-Értem, üljön le, megvizsgálom a vérnyomását, esetleg arra nem gondolt hogy terhes?
-Nem, az lehetetlen. - ráztam meg a fejem.
A terhesség hallatán összerezzentem, nem lehet, nem is feküdtem le Zsomborral egy ideje.
-Kell vizelet minta, menjen el vécére es hozza vissza, akkor meg tudjuk állapítani.
Elmentem vécére, majd vissza, de egyáltalán nem gondolom hogy én terhes lennék.
-Ezt megvizsgáljuk, holnap jöjjön vissza!
-Rendben.
Elindultam haza miközben a fejemben a gondolatok csak cikáztak és cikáztak.
Tényleg terhes lennék? - gondolkodtam el, de egyből el is felejtettem ezt a gondolatot mielőtt túl gondoltam volna.
A ház elé érve beírtam a kódot, majd felsétáltam a harmadik emeletre, most semmi kedvem nem volt liftezni.
A kulcsot kivettem a zsebemből, majd benyitottam, Zsombort egyből észre vettem, az asztalnál telefonozott.
Mikor meghallotta hogy beléptem a házba, fejét egyből felém fordította érdeklődően.
-Na? Kiderült valami? - jött oda hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Semmi, azt mondtak megvizsgálják a vizeletem amit kértek, és holnap reggel menjek vissza. - ráztam meg a fejem.

Idegesen várom a tárgyalóban az eredményeket, remélem hogy nem súlyos a betegségem, bár ma sem aludtam valami fényesen.
-Hölgyem! Eszter, ugye? - bólintottam - fáradjon beljebb! - mosolygott rám a doktornő.
Miután beléptem a kórterembe, egyből a lényegre tértem.
-Jó reggelt! Kiderítettek valamit? - kérdeztem fáradtan
-Ami azt illeti, igen. - mosolygott rám.
Félnem kéne? - töprengtem el, viszont ez se tartott sokáig mert meghallottam a doktornő harsány, fülsüketítő hangját.
-Eszter, maga gyermeket vár! - szinte már ugrált örömében, mintha ő kapta volna meg ezt a mondatot, viszont én egyáltalán nem repdestem az örömtől, vele ellentétben.
-Ez teljes mértékben biztos? - dadogtam, miközben kezdtem magamhoz térni.
-Igen, teljes mértékben, körübelül pár napos, maximum egy hetes lehet, ennyit tudtunk eddig kideríteni.
Pár napos, max egy hetes? De hát Zsomborral már egy ideje nem..bassza meg, Gábor! Beszelném kell vele! Vagy inkább kerüljem? Teljesen össze zavar ez az egész, mikor elmegyek azonnal felhívom.
-Rendben, köszönöm! - bólintottam, kínos mosollyal az arcomon.
-Majd jelzek önnek, ha van valami. - mosolygott rám a doktornő, én pedig egy viszlát után kiléptem az ajtón, majd zavaros gondolatokkal sétáltam ki, és egyből elkezdtem Gábor telefonszámát keresni.
Nagy nehezen megnyomtam a kontaktját majd vártam, pár csöngés után fel is vette.
-Eszter? - hallottam meg a reggeli hangját.
-Gábor..van egy kis baj. - dadogtam a telefonba.
-Mi a baj? - Gábor, terhes vagyok, tőled. - nyögtem ki, miközben elővettem egy cigarettát és meggyújtottam.
-Tessék?Ez biztos? - a hangja zavarttá vált, csak úgy mint az enyém.
-Igen, most jövök az orvostól. - hajtottam le a fejem.
-Elmondod Zsombornak? - kérdezte, egy kis szünet után.
-Basszus! - eszméltem rá.
-Ezen még nem is gondolkodtál? - sóhajtott.
-Nem, de segíts, mi legyen?
-Előbb-utóbb úgyis kiderül. - vágta rá. - Szerintem menj haza, pihenj és majd kitaláljuk hogy mit tegyünk.
-Rendben, köszönöm, szia. - köszöntem el, közben pedig elnyomtam a cigimet.

Az otthonomba érve, egyből mentem az ágyamhoz és lefeküdtem. Úgy érzem most muszáj pihennem, Zsombort nem láttam miközben átszaladtam az otthonomban, biztos el kellett mennie valahova.