Botrányos szerelem

Harmadik fejezet

Zsombor

Úton vagyok a közeli bárba, mielőtt elindultam felhívtam Gábort hogy nincs e kedve meginni valamit, mert jól esne most, és hálisten igent mondott rá.
Ahogy közeledtem a bárhoz, megláttam Gábort szokásosan egy fekete ingben, szokásos fekete kócos hajjal, a kezében pedig egy cigarettát amit lassan a szájához emelt, majd a füstöt kifújta.
Mikor mellé értem szokásosan kezet fogtunk, majd eldobta a cigarettáját.
Kinyitottam a bár ajtaját, majd egyből megcsapott a tömény alkohol szag és a hangos zaj.
A pulthoz érve leültem egy bárszékre, majd Gábor is helyet foglalt mellettem.
-Sziasztok, mit kértek? - fordult felénk kedvesen a bárpultos hölgy.
-Én egy whiskyt kérek, kóla nélkül, köszönöm. - szólalt meg először Gábor.
-Én egy vodka narancsot, köszönöm. - mosolyogtam rá a hölgyre, majd el is kezdte készíteni az italokat.
-Na és hogy érzed magad? Te legtöbbször életvidám vagy, most meg felkerestél hogy igyunk meg valamit. - fordult felém Gábor a fejével.
-Hát, tudod Eszter pár napja nincs valami jól, sokat hány, és aggódom érte. Elment orvoshoz, de nem mondtak semmit. Félek hogy valami komoly. - hajtottam le a fejem.
-Oh, sajnálom, biztosan jól lesz. - kortyolt bele a whiskyjébe, amit időközben meg is kaptunk.
-Nagyon remélem. - húztam le az italomat.
-Kérünk még egy kört. - intett a bárpultosnak Gábor.
-Máris csinálom. - mosolygott ránk a lány, majd Gábor felé sandított. - Te múltkor is itt voltál, ugye? Egy hosszú, barna hajú lánnyal.
Gondolkodás menetemből egyből felkaptam a fejem, hisz tudom hogy Gábor nem híve a kapcsolatoknak.
-Biztosan össze keversz valakivel. - dobott egy mosolyt a bár pultos felé.
-Nos, elkezdtél randizni? - kérdeztem rá.
-Tudod hogy én nem randizok. - sandított rám.
-Pont ezért kérdeztem, tudom hogy nem vagy híve az ilyen dolgoknak. De nekem elhiheted, hogy csodálatos a házasság, főleg ha van egy tökéletes feleséged. - kezdtem el áradozni.
-Hogyne. Egy cigi? - fordult felém, mikor látta hogy a poharam megint kiürült.
Bólintottam, majd a kijárat fele indultunk, álltak páran kint, ugyanaz miatt mint mi, de nem igazán foglalkoztam velük.
Mikor a zsebembe nyúltam volna a dobozomért, Gábor már nyújtotta az övét hogy vegyek el egyet, amit egy bólintással el is fogadtam.
-Nem úgy volt, hogy leszoksz? - szegezte felém a kérdést.
-De, úgy volt. Tudod, most jól esik.
Gábor éppen válaszra nyitotta volna a szájat, mikor megcsörrent a telefonom.
Mikor megláttam Eszter nevét a képernyőn, kicsit beparáztam, történt valami?
Gábor felé sandítottam, majd egy bólintással jelezte hogy nyugodtan vegyem fel.
A fogadás gombra kattintva, egyből a fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia, szívem. Valami gond van?
-Dehogyis, minden rendben, hol vagy? - szólalt meg fáradt hangján.
-A bárban, Gáborral eljöttünk iszogatni. De nemsokára megyek.
-Gáborral? Hogyhogy?
-Ő volt az első aki eszembe jutott, de most leteszem, nemsokára otthon vagyok.
Egy köszönés váltás után le is tettük a telefont, majd vissza csúsztattam a zsebembe.
-Jól van?
-Azt mondta hogy igen. - vetettem egy mosolyt Gábor felé.
-Látszik hogy mennyire törődsz vele, ha Eszter helyében lennék, nagyon örülnék hogy ilyen férjem van. - kocogtatta meg a vállam.
Bólintottam, majd intettem hogy igyunk meg még egyet. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, majd kértünk két whiskyt, Gábor szokásosan tisztán, én pedig kólával kértem.
-Mi van ha terhes? - néztem Gáborra mosolyogva.
Gábor köhintett egyet, miközben majdnem kiköpte az italát, majd így szólt:
-Ha így van, akkor örülök nektek, lehet azért nem mondta még el mert meglepetésnek szánja. - kortyolt bele az italába.
-Igen, ez lehetséges. - bólogattam.
-Ha hazaérek rákérdezek. - bólogattam mosolyogva, lekavarhatatlan mosollyal az arcomon.
-Arra is gondolj, hogy lehet tagadni fogja ha ténylegesen meglepetés, már ha tényleg terhes.
-Igen, ez is előfordulhat. - gondolkodtam el.
Lehúztam az italomat, majd felkaptam magamra a kabátot, indulásra készülve.
-Én szerintem most elindulok, már Eszter is vár.
-Rendben, menj csak. Én még maradok pár italra. - bólintott.
Egy bólintás után a kijárat felé vettem az irányt, az 5 perces séta 2 percnek sem tűnt az izgatottság miatt.
A gyönyörű feleségem tényleg terhes lenne?
Ezekkel a gondolatokkal léptem be az ajtón, levettem a cipőm, a kabátomat pedig a fogasra akasztottam.
Eszter éppen a konyhában volt, oda siettem hozzá majd adtam a homlokára egy puszit.
-Szia édesem. - fordultam felé.
-Szia - fordult ő is felém. - Be vagy rúgva? -húzta fel a szemöldökét.
-Talán egy kicsit. - néztem bele a gyönyörű szemeibe.
-Milyen volt az iszogatás, Gáborral? -fordult el tőlem hogy igyon egy pohár vizet.
-Jó! Beszélgettünk rólad.
Eszter köhintett párat, miután félre nyelte a vizet, komolyan ma mindenki meg akar fulladni?
-Na és mit?
-Kérdezhetek valamit?- fordítottam magam felé.
-Igen, persze. - adott a számra egy gyors csókot.
-Nem lehet hogy terhes vagy?
-Mi? Nem, nem hiszem. - rázta meg a fejét. - de ha gondolod, valamikor csinálok egy tesztet. -mosolygott rám.
-Rendben. - simítottam meg a karját.
-Kimegyek összefutni egyik barátnőmmel, megleszel? - indult el a fogas felé, egy csók váltás után.
-Persze, menj csak, én lefekszem aludni. - bólintottam, majd elköszöntünk és bementem a hálószobába lefeküdni.