Miattad..[1] [Befejezett]

3.

Max Verstappen

Május 26 péntek

És kezdődik!

A hétvégén Monacói futam van. Apám ezt a futamot választotta arra, hogy kijöjjön megnézni. Péntek van, és ver az ideg. El nem tudom nektek mondani mennyire ideges vagyok pedig mégcsak reggel van.

A Red bull boxa előtt egy nagy levegőt vettem, hogy ne kapjak itt helyben pánikrohamot. Az ajtón bementem, de bármelyik pillanatban képes lettem volna megfordulni és inkább elfutni. Nem akartam talákozni apával..Már megint ellepték az agyamat a rossz emlékek. Az öltözőm felé vettem az irányt inkább. Már a végén futottam hogy beérjek, és ne lássa senki ahogyan pánikolni kezdek. Mert ugyebár ez a viselkedés nem illik a nagy Max Verstappen képhez. Ez a viselkedés nem vall rám. Az ajtót magam után becsapva dobtam le minden cuccomat a kanapéra ami ott volt, és a földre ültem, elkezdtem kapkodni a levegőt. Féltem. Sőt rettegtem a saját apám véleményétől.  Mit fog ma éppen hozzám vágni? Mit akar majd ma elrontani? Mindennek oka van amit tesz. Csak úgy nem jön ki nekem szurkolni és eljátszani a töröd apát. Valamit akar.

Gondolataimból a hirtelen ajtó nyitodás számított ki. Felnéztem majd azzal a szempáral találtam magamat szembe amit lehet kerülni szerettem volna az érzéseim vagy valami olyasmi miatt. Még nagyobb pánik tört rám. Isten fasza.

- Úgy tudtam Max!- csukta be egyből a szoba ajtaját majd egy vizes üveg után nyúlt ami az asztalon volt. Nem értettem mit csinál. Legugolt elém, és a térdemre tette a kezét. Már az érintése égetett.
- Figyelj rám Max! Az hüvelykujjadal érintsd össze a többi újjadat.- mutatta hogyan csináljam.- Csak a kezedre figyelj és semmi másra!- csináltam amit mondott. Egy idő után megszűnt a gyors levegő vétel, és kezdtem megnyugodni. Miután a légzéssem normális volt abbahagytam. A lány a vizet nyújtotta nekem amibe bele ittam míg ő felállt mellőlem és leült a kanapéra.

- Mióta vannak rohamaid? Vagy mikor vannak?- nézett rám kérdően. A szemébe néztem. Már megint az a fura érzés...

- Mit érdekel téged az?!- kérdeztem flegmán. Már megint a bunkó Max mögé bújok. Tudom hogy csak segíteni akar, de nekem nem szoktak segíteni. Én mindent egyedül oldok meg.  Soha nem kértem segítséget és ezt nem most akartam abbahagyni. Megoldom mint mindig.

- Max!-mondta erélyesen a nevemet.- Engem ezzel a viselkedéssel nem fogsz elijeszteni.- néz rám jelnetősségteljesen.  
- Mikor vannak rohamaid?- kérdezte mostmár sokkal komolyabban és újból.

- Csak akkor vannak ha apám éppen eltervez jönni egy futamomra!- morogtam. Utáltam hogy apa ezt hozza ki belőlem. És azt is utálom hogy elmondtam ezt egy idegen lánynak. 

- Miért hozza ki ezt belőled apukád?- fordult felém teljes testével. Ő nem tudta...és nem is olvasott utánna. A lányra néztem, aki kíváncsian várta hogy bele kezdjek. Az állam a padlót súrolta hogy tényleg ennyire tanácstalan.

- Tudod Vic..nem mindenkinek van jó apja..az enyém egy szörnyeteg..- kezdtem bele végül. Hiszen innen már ha menekülni akartam volna se tudtam volna. Bár nem is akartam. Talán egyszer az életben jól esett őszintének lennem.- Apa azt szerette volna ha jobb pilóta leszek mint ő. Mindig is jobb voltam és ezt ő is tudta. Jos Verstappen viszont nem a kedvességéről híres.- néztem most inkább a cipőm orrát. Az emlékek megint itt vannak velem. Megint látom minden egyes rossz és bántó tettét.- Amikor rosszul sikerül egy versenyem, bármelyik kategóriában..ordított velem, volt hogy meg is ütött...azt tanította hogy csak a gyengék sírnak, és csak azok vesztenek akik nem küzdenek eléggé.. Sokszor vágta a fejemhez hogy én borzasztóan szar pilóta vagyok, és hogy nem érdemlem meg azt hogy nagyobb csapatoknál versenyezek... Egyszer ott is hagyott a benzinkúton.. Emlékszem Charles és az apja szettek össze.. elképesztően szégyellem hogy ő az apám..Jos sokszor bántott, nem kellett ahhoz megütnie hogy szarul érezzem magam.. tönkretette a gyerekkoromat....amikor anya és apa szétmentek apa magával vitt, és nem adott válaszait lehetőséget hogy kivel maradjak..attól a naptól fogva pokol volt az életem..- újra a lányra néztem.- 18 évesen elköltöztem tőle... Innen nem tudom tovább mondani vagy megint pánikrohamot kapok..- vettem egy nagy levegőt hogy még véletlenül se legyen megint rohamom. Jó szarul vagyok..