Téveszmék (ft.:Azahriah)

3. ~rét ~

Másnap reggel hat órakor csörgött a beállított ébresztőm, amit komásan próbáltam minél gyorsabban kinyomni, hogy ne keltse fel a többieket, akik még mindig édesdeden aludtak.
Összeszedtem az éjszaka során valamikor kiszedett fülhallgatómat az éjjeli szekrényről és bele tettem őket a tokba, hogy töltsenek valamennyit mire indulok, majd kezembe fogtam a telefonom és azonnal az instára böktem.
Álmosan dörzsöltem meg a szemem, mert bár már lassan kezdett világosodni odakint, még mindig bántotta a szemem a fény.
Egy követési kérés és egy üzenetértesítés.

Boldogan láttam, hogy Attila követett be egy bizonyos azazati0128 felhasználó névvel, és elmosolyodtam a nem túl kreatív névválasztáson. Valóban az övé volt a profil, privát volt és csak elenyészően kevesen követték a fő instájához képest. Kértem a követést én is, aztán megnyitottam az üzeneteket és várt is egy már, szintén ezen felhasználó neve alatt.

@azazati0128 üzenete:
gyanitom mar alszol
szep almokat :*

Vigyorogva ráztam meg a fejem, és úgy döntöttem majd később válaszolok, mert fél kettőkor írt utoljára és biztosan alszik még.

Elmentem fogat mosni és úgy voltam vele, hogy ma dobok magamra egy kis sminket is, amit amúgy nem mindig szoktam. A szokásos arcápolás után kentem az arcomra egy kis korrektort, mert a sötét karikám, amik amúgy szerintem velem születtek, most még sötétebbnek tűntek. Kispiráloztam a szempilláim, húztam magamnak egy egyszerű tusvonalat, a számra pedig csak egy ajakbalzsamot kentem. A hajamat is kivasaltam és a végére egészen elégedett voltam a látvánnyal.

Halkan, hogy ne keltsem fel a még mindig alvó lányokat, felvettem egy fekete magas derekú farmert, egy fehér spagetti pántos croptoppot egy pánt nélküli melltartóval alatta, és a fehér rövid szárú conversem. A napszemüvegem a fejem tetejére tettem és magamra kaptam még egy vékony kis fekete pulcsit. Hiába volt még szinte kánikula napközben, a reggelek már egészen hidegek voltak és folyamatosan csak csökkent a hőmérséklet, ahogyan közeledtünk a szeptember vége felé.
Bepakoltam a műbőr hátizsákomba, néhány füzet és a ceruzám meg a kedvenc tollam elegendő volt, mert ma nem lesz semmilyen gyakorlati óránk, csak csupa elmélet.. Egy vászontáskába pedig eltettem a frissen mosott, kölcsön kapott pólót és rövidnadrágot is.
Még ránéztem a telefonomra, hogy kaptam e valamilyen értesítést, de nem jelzett semmit, ami azt jelentette, hogy Bálint már legalább tizennégy órája nem elérhető. Remek, ez nála sosem jelent jót. Kissé idegesen ráztam meg a fejem, majd a fülesemmel a fülemben elindultam a iskola felé.

***

Az első három óránk viszonylag hamar elszaladt: az elsőt nagyjából végigaludtam, a másik kettőn pedig a gondolataimba merülve hallgattam Kovács tanárnő rendkívül érdekfeszítő beszédét a cérna feltalálásáról.

A harmadik óra utáni szünetben, a kötelező szendvicsért indulás előtt, gondoltam írok az újdonsült „barátomnak", hogy ha gondolja, találkozhatunk most, de nem válaszolt. Így amikor visszafelé megálltunk a sulink előtti dohányzóban, hogy a frissen vásárolt kávénkkal elszívjunk egy cigit, én annyira lestem befelé az udvarukra, hogy nem figyeltem a lábam elé és sikerült felbotlanom egy kiálló kis járdarészben. Reni utánam kapott és megtartott a könyökömnél foga, így nem esetem el újfent, viszont sikerült a fél pohár kávét a nyakamba öntenem.

- Hát ezt nem hiszem el – kaptam az egyébként fehér felsőmhöz, ami tiszta kávé lett a nyakamról és a dekoltázsomról nem is beszélve.

- Elképesztő, mennyire szerencsétlen vagy Mia – nevetett fel jóízűen Karina a jobbomon és adott egy zsepit, hogy fel tudjam itatni a kifolyt italt.

- Köszi – vettem el tőle, és törölgetés közben tovább figyeltem a szomszéd udvarban lévő embertömeget.

- Na, mi van? A szép fiút keresed ennyire? – lökött meg egy kicsit Kari, mire a kávé megint kilötykölődött, de most csak az ujjaimra.

- Kösz, Kari, kösz – ráztam meg a fejem és átadva Reninek a már szinte üres poharat, elkezdtem felitatni a kezemről is a ragacsos löttyöt.

- Szerencséd van, ott is jön – szólt a szőke a lány, mire én is és Reni is felkaptuk a fejünket.