Nincs mit szépíteni a dolgon, akár bevallja, akár nem, mindig is félt a fogorvosoktól. Ez a félelem valahol mélyen gyökerezett benne, kora gyermekkorából maradt rá. Az anyai nagyanyja szavai még talán a halálos ágyán is kísérteni fogják, ahogy vészjósló fekete madárként áll felette és azt harsogja, ha édességet eszik, akkor szuvasak lesznek és elrothadnak a fogai, kihullanak a szájából. Még most is benne van a mozdulat, ahogy a száját kezével betapasztva, védve a fogait, ugrik fel az asztaltól, és szalad kifele az ebédlőből. A nagyanyja rekedtes, de mégis sipító, félelmetes hangja eléri, sőt még az álmából is felriasztja. Ezért egész eddigi életében görcsösen vigyázott a fogaira, talán még a kelendőnél is többször fogat mosva. Nem is érti miért és hogyan történhetett meg mégis, de az elmúlt éjszaka arra ébredt, hogy fáj az arca bal oldala, valahol a füle tájékán. Eleinte alig tudta felismerni, behatárolni az érzést, de aztán még a szíve is megállt egy pillanatra ijedtében. Mert nem volt elég a nagyanyja ijesztgetése, de szerencsétlenségére még egy korai fogászati ellenőrzésen való részvétele is csak rontott a helyzeten. Alsó iskolás korukban vitték el őket, és emlékszik, hogy a többiekkel együtt majd nem összepisilték magukat a félelemtől ahogy meglátták a mogorva nagydarab nővért, majd a mufurc, savanyú uborka kinézetű fogdokit. Az ominózus esetet természetesen túl élte, de a rossz emlékek, és szagok beleivódtak a zsigereibe. Mikor egészen pontosan és tisztán tudatosult benne, hogy a foga fáj, valahol baloldalt alul, hátul, akkor szinte pánikszerű érzés lett úrrá rajta. Azt sem tudta pillanatnyilag, hogy hová, vagy kihez forduljon, szerencsére vagy ebben az esetben szerencsétlenségére, nem ismert egyetlen fogorvost sem. Mivel nem akart egy vadidegen rendelőbe, minden referencia nélkül beesni, ezért a barátja segítségét kérte. Ő megmondta a fogorvosának nevét, címét, azt is közölve, hogy úgy néz ki és legalább olyan kedves is, mint egy jóságos nagyapó, ne pánikoljon, induljon azonnal hozzá.
Összeszorult torokkal, extrán dobogó szívvel állt meg a rendelő közelében lévő parkolóban, majd kiszállva csak téblábolt a kocsija körül, legszívesebben vissza ülve és messzire menve még a környékről is. Aztán gondolatban megrótta magát, hogy milyen gyáva, beszari alak is ő, felnőtt férfi létére remeg itt, ahelyett, hogy bemenne és hamar túl esne az egészen. Minden nap sokan keresik fel a fogorvosi rendelőket, ő sem fog tán belehalni. Ezzel lenyomta a kilincset és belépett a világos előtérbe. Első kellemes benyomása az volt, hogy nem érezte meg azt a bizonyos „fogorvosi szagot", és fúró hangja sem hallatszott ki a feltehetően a rendelőt rejtő másik ajtó mögül. Halk, megnyugtató, relaxációs kelta zene hallatszott a rejtett hangszórókból, kellemes friss, üde illat csiklandozta meg az orrát, miközben kissé megnyugodva foglalt helyet a kényelmes fotelben. Körül nézett, és meglepődve konstatálta, hogy milyen kellemesen van berendezve a helyiség. Többféle zöld kiegészítő nyugtatta a szemet, ahogy körül ölelte a méreg zöld kanapét és foteleket, megteremtve a nyugodtság miliőjét. A délutáni beáramló napfény megcsillant és visszaverődött a krómozott felületeken, az asztal egyik sarkánál gondosan sorba rakva álltak a különböző magazinok, arra várva, hogy eltereljék a várakozás nehéz perceit átélők gondolatait. Mivel egyedül várakozott, így kényelmesen kinyújtotta hosszú lábait, bokáit keresztbe téve. Ha nem a fogorvosnál várakozna, talán még jól is érezné magát, kedélyeskedett gondolatban, de egyre inkább idegesen. Mióta megérkezett senki sem lépett be vagy ki, semmi hangot sem hallott, már kételkedni kezdett a barátja szavaiban, hogy ez egy fogorvosi rendelő. Morfondírozása közepette nyílt az ajtó és egy apró filigrán kis női alak lépett be, alakját hátulról megvilágította, szinte angyalivá téve a délutáni beszűrődő napfény. Csilingelő hangon köszönt, majd vélhetően a rendelő ajtaja felé vette az irányt. Benyitva még annyi hallatszott, hogy sűrű szabadkozások közepette kért elnézést a bent lévő valakitől, a késedelme miatt. A válaszból már semmi sem hallatszott ki, mert bezáródott az ajtó. Alig pár perc múlva ismét kinyílt és beszólították.
Mire beért a rendelőbe kiverte a víz, látszólagos nyugodtsága semmivé vált, pedig csak alig pár lépés volt csupán a távolság. Oda bent még a lábából is kiment az erő, alig bírt megállni rajtuk mikor szembe találkozott a valaha látott legszebb, legsötétebb szempárral. Elsápadt, kis híján elájult a meglepetéstől és a sokktól, mert az idős fogorvosra számított. Egy mukkot sem bírt kinyögni, még lélegezni is elfelejtett talán.
- Ejnye, no! Nehogy elájuljon már itt nekem! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire ijesztő vagyok, – szólalt meg mélyen zengő bársonyos hangján a fiatal férfi. Doktor Park Hyung Yo vagyok, miben segíthetek? Elnézését kell kérnem, de Doktor Lee-nek váratlanul közbe jött valami családi elfoglaltsága, és én látom el a délutáni rendelésre érkezőket. Foglaljon helyet a székben és lazítson, ne szorítsa annyira össze az állkapcsát, feltehetően éppen úgy is eléggé fájhat. Hallgatom, mondja vagy mutassa meg hol és melyik foga fáj. Hogy szólíthatom?
- Elnézést Doktor úr, nagyon szégyellem, de rettenetesen félek a fogorvosoktól, dadogtam. Nem maga ellen van kifogásom, nem ismerem Doktor Lee Young Joong-ot sem, egy barátom tanácsára kerestem fel a rendelőjüket. Ez idáig semmi problémám nem volt a fogaimmal, de az éjjel iszonyú fájdalomra ébredtem. Utána tudatosult bennem, hogy valószínűleg a fogam sajog valahol baloldalt alul hátul. Sosem éreztem ehhez fogható fájdalmat. Mr. Kim vagyok, Kim Jae Wook, hebegtem paprikavörösen, zavaromban.
- No, próbálja nagyra nyitni a száját, Mr. Kim, hadd lássam azt a rakoncátlankodó fogat, mondta, majd felhúzta az arca elé a szájmaszkot. Eltakarva helyes arcát és csókolni való gyönyörű ajkait.
- Mi? Mit képzelgek itt, nem vagyok normális, róttam meg magam gondolatban. Az egyik pillanatban még ájuldozok a félelemtől, a másikban meg már csókolni való ajkak járnak a fejemben, tiszta hülye vagyok. Közben a doki megvizsgálta a fogaimat, elismerően hümmögött egy sort, majd megszólalt.
- Nagyon szép állapotban vannak a fogai, de ez a hátsó zápfog rakoncátlankodik itt úgy látom. Valószínűleg megszúrhatta valamivel az ínyét és attól gyulladhatott be a fogtöve. Csinálunk egy röntgent, és azonnal kiderítjük mi is a baj. Pillanatok alatt elkészült, és megnyugtatott, hogy nincs a fogtövem begyulladva, csak az ínyem, de az egyszerűbben és jóval fájdalom mentesen orvosolható. Némi antibiotikumos kezeléssel és pár szem gyógyszerrel. Beecsetelte a fájó területet és intett, hogy felállhatok a székből.
- Kezembe nyomta a receptet és mondott egy két nappal későbbi időpontot a kontrollra. Azzal a kiegészítő megjegyzéssel, jó lenne, ha hozzá mennék vissza, hogy lássa a javulást. Szavaiban mintha valami felhangot véltem volna felfedezni, és rá is éreztem, mert elkísérve az ajtóig, halkan megjegyezte, hogy a két nap múlva esedékes kontroll után szeretne meghívni vacsorázni, ha nekem sem lenne ellenemre. És akkor talán elmondhatnám, hogy miért is félek annyira a fogorvosoktól......
Ezzel a meghívással már szinte el is felejtettem, hogy mennyire izgultam és féltem idefelé jövet, és azt éreztem valami új, valami jó lehet kibontakozóban a jövőre nézve
