És újra kijöttem a sírodhoz mint minden nap. Újra kitettem a kedvenc virágodat. Egy újabb tulipán csokrot helyezek le. Gondosan megigazitom őket. A kedvenc virágaid. El sem hiszem. Lassan egy hónapja, hogy elhagytál. Leültem a sír elé és csak meséltem. Mindennap eljövök.
- Nehezen megy nélküled, de a lényeg, hogy egy jobb helyen vagy. Remélem a mennybe kerültél... - a hangom elcsuklik és felnézek az égre. - miért hagytál itt? - teszem fel a költői kérdés, arra várva, hogy valami csoda folytán választ kapok. Egyre többen kérdeznek utánad. A suliba a padod virágokkal van díszítve. - könnyel küszködve nézek le. Nagyon hiányzol és... és bárcsak vissza fordíthatnám az időt. Hogy velem legyél. Hogy be tudjam vallani az érzéseimet.
Szemem a kezembe szorongatott levélre vándorol. Nem bírom tovább elsírom magam.
Szüleidet még mindig nem látogattam meg. Mardos a bűntudat...
⋆𐙚⊹
Sziasztok, úgy gondoltam, hogy elkezdek egy "könyvet". A szereplő a saját érzéseimet és történetemet tükrözi. Rengeteg jelképet fogok majd elrejteni a könyvben, amit majd az utolsó rész végén megmagyarázok természetesen. Ezt a "részt" csak ízelítőnek szánom.
XOXO love yourself <3
(Btw a dőlt betűs részek Hyunjin gondolatai)
YOU ARE READING
Healed (Hwang Hyunjin ff.)
Fanfiction„Ne sétálj csak úgy el!" - kiáltott utánam. Nem bírtam tovább hirtelen dühvel telve vissza fordulok. „Igen, Hyunjin? Mondj egy okot, hogy miért maradjak? - szemeim könnytől égnek, de nem mutatom ki. A fiú csöndben maradt, fejét legajtotta és gondolk...
