„Számomra mindig is egy kísértet leszel, itt maradsz örökre...velem”
A legtöbben úgy gondolják, hogy mindig van holnap. Hogy mindig van értelme felébredni és élni. Hiányolom az érintésed és ez üressé tesz. Tudom, hogy mennyi mindenen mentél keresztül, amin át nem követhetlek. Úgy érzem, hogy ha nem lehetek közel hozzád, akkor majd megelégszem a kísérteteddel. Jobban hiányollak, mint az életet!
Több időre van szükségem, de időt nem lehet kölcsönkérni. Úgy mint neked is időre lett volna szükséged. Segíteni akartam. Ha lenne egy órám, amivel vissza lehetene tekerni az időt, megtenném. Mindent hátra hagynék, ha követni tudnálak, de bármikor úgy döntök valami vissza lök. Talán a szellemed, a lelked.
Nem tudom elképzelni a világot nélküled. Az életemet sem. Bárcsak vissza tudnál jönni, szükségem van rád. Azt mondják , minden okkal történik. Szükségem van arra, hogy a kezedet fogjam, rendbe akartam hozni. Esküszöm, hogy egész életemben szeretni foglak. Még mindig szükségem van rád. Nem akarlak elengedni. Nem tudlak elengedni. Tudom, hogy nem vagyok elég erős.
Ahogy a vasútállomáshoz érek ki ülök az egyik padra. Senki sincsen. Egyedül vagyok az állomáson. Egyszer csak egy holló száll le a pad mellé. A szemetek között keresgél.
Feltámad a szél, az igazi ősz végi szél, ami a tél kezdetét jelzi. Későre jár. Holnap van a szülinapod, még el kell készülnöm. Veled akarok ünnepelni. Tartani a lelket.
⋆𐙚⊹
Húsvét alkalmából 2 részt hoztam el >.< Remélem tetszik. Ha igen akkor kérlek voteoljatok vagy írjatok commentet!
Xoxo: love you guys🫶
Kérdés: hogy a jobb? Ha a bizonyos rész végére írom a jelképek jelentését vagy a könyv befejezése után? Hogy kényelmesebb olvasni?
Kellemes húsvéti ünnepeket!
YOU ARE READING
Healed (Hwang Hyunjin ff.)
Fanfiction„Ne sétálj csak úgy el!" - kiáltott utánam. Nem bírtam tovább hirtelen dühvel telve vissza fordulok. „Igen, Hyunjin? Mondj egy okot, hogy miért maradjak? - szemeim könnytől égnek, de nem mutatom ki. A fiú csöndben maradt, fejét legajtotta és gondolk...
