Healed (Hwang Hyunjin ff.)

3.

„Lehet csak én nem értettem a jelekből...”

A következő napomat szintén az igazgatónál végeztem. Félreértés ne essék, nem tettem semmit. Ellenben valakivel. Az igazgató hívott be. Szorongva ültem le és vártam, hogy kifejtse miért hívott.

- Naeum - köszörülte meg a tornát. - , megkért Mr. Choi, az irodalom tanárod, hogy segíts felkészülni az egyik diákunknak. Megnézve a jegyeidet, tökéletes lennél erre a megbízásra és plusz pontként számítjuk be év végén. - magyarázta az igazgató. Nem tudtam mit mondani, csak ültem egy helyben. Megígértem magamnak, hogy ez az év más lesz. Én is az leszek. Vagy már vagyok? Megígértem, hogy jobban leszek. Gondolkodás nélkül bólintottam.

- Rendben, elválalom. - néztem fel az úrra. Fogalmam sem volt, hogy kiről van szó, miért egyeztem bele.

- Köszönöm Naeum, tudtam, hogy számíthatok rád. Apropó szólok majd, Hyunjinnak, hogy az utolsó órád után keressen meg téged. - mosolygott rám. Szavaira nem figyelve hagytam el a termet. Majd pár percnyi séta után a folyosón megtorpantam. Azt mondta Hyunjin? Az a Hyunjin? Hwang Hyunjin? Nem lehet. Miért vállaltam el? Csaptam idegesen a fejemre. Lábaim földbe gyökereztek. Figyelmet sem fordítottam annak, hogy már rég kicsengettek és rengeteg diák kerülget engem, amiért a folyosó közepén állok.

Az utolsó órámon ülök, ma jelenleg semmire sem tudtam koncentrálni. Túl sok minden kavargott a fejembe.
Óra után kisetaltam a teremből, de ekkor személyt véltem felfedezni orrom előtt. Éj fekete haja szinte tökéletesen volt beállítva, míg egy normális baggy kombót viselt. Lassan felállt a folyosón lévő padról és élem sétált. Felismertem, ez az a fiú aki, velem ült az igazgatóiba véres orral. Azóta kutya baja.

- Hwang Hyunjin... De mindenki csak Hwangnak hív. - nyújtotta ki a kezét. Bizonytalanul, de kezet raztam vele. - És talán neked nincs neved? - nézett le rám és szája sarkában csintalan megbújó mosolyt véltem felfedezni. Gyorsan észbe kaptam és bemutatkoztam neki, mire bólintott. - Mi lenne, ha nem a suliba segítenél, ha talán le mennénk hozzám? - jól ismertem őt. Tudom miket tett régebben, de arról fogalmam sincs, hogy most milyen. Hogy gondolkodik, kik a barátai. Legtöbb időmet a lány wc-ben töltöm ezért nem tudom. Sokat gondolkodtam mi legyen a válaszom.

- Biztos nem jobb ha itt maradunk? - megrázta a fejét.

- Nem, mivel a cuccaim otthon vannak, te pedig gondolom nem hoztad magaddal, jól tudom? - most én bólintok. - Na, remek. Akkor jössz?

⋆𐙚⊹

Úristen sziasztok, el sem tudom mondani, hogy jelenleg mi zajlik bennem. Számomra ez az egyetlen dolog ahogyan fel tudom dolgozni a dolgokat. Sajnos nemrég egy hatalmas probléma ért, amelyből nem tudom, hogy hátráljak ki. Az utóbbi időben elment minden hangulatom. Nem akartam írni sem. De most ismét leültem és megerőltettem magam.
Ne felejtsétek el, ha tetszik a story vagy támogatni akartok akkor voteoljatok vagy írjatok visszajelzést, sokat jelent.

Xoxo luv y'all
Love yourself and don't forget to eat and drink<3