Elrabolva

1. rész

Jasmine:

Nem figyeltem, így 1 megállóval később szálltam le a buszról. Onnan kellett visszasétálnom a sulihoz. Ma elég hideg volt és fáztam a ruhámban, mert csak egy kockás barna, egészen mini szoknya volt rajtam.
Kikerültem a tócsákat a járda közepén. Hideg van, de végülis ezt elfeledtem kicsit, mert annyira imádom az őszt! Szép színes minden és mellesleg imádom az őszi ruhákat is. Hangulatosak. 

Az iskola kapuit átlépve a második emelet felé vettem az irányt, ahol a tizenkettedikesek terme van. Év végén írom az érettségit, és szeretném ha nagyon jól sikerülne, hogy felvegyenek az egyetemre ügyvédnek. Jó, lehet, hogy nem szeretném annyira, mert borzasztó sokat kell tanulni, de legalább sokat keresnék és édesanyám is nagyon boldog lenne. És gondolom apukám is. De ő már az égből figyel engem. Egy autóbalesetben meghalt, a húgommal együtt 6 éve. Nem most volt...

A terembe érve lepakoltam a barátnőm, Addison mellé, akivel legjobb barátnők vagyunk első osztályos korom óta. Amikor valaki azt mondja, hogy szépségkirálynő, kétlem, hogy nem egy Addisonhoz hasonló lányt képzelne el. Hamvasszőke hullámos haja van, átlagos magassága, barna szeme. Tökéletesen ívelt arca, és sportos, formás alkata pedig igen vonzó a fiúk számára, így az évek során sok barátjának lettem én is barátnője, de nem kapcsolatban, hanem csak úgy fiúbarátok. Persze Addison vagy a srác egy idő után mindig szakított a másikkal.

Szóval ő tipikusan a plázás lány, mellesleg pick me, de én már megszoktam. Viszont én neki  szöges ellentéte vagyok. Barna haj, kék szem, alacsony vagyok és nem töltöm buliban a hetemnek nagy részét. Én inkább tanulok.

Elő is készítettem a felszerelésem, amit mindig hozok magammal. A barátnőmnek legtöbbször én adom kölcsön. 

A fizika tanárunk köszönés nélkül rontott be, ahogy szokott, és mintha mi sem történt volna, az osztály ült tovább a helyén és ordítoztak. Bármennyire nem szerettem volna, muszáj volt figyelnem. Nagy terveim vannak. Vállalkozást szerettem volna, de a megalapozásához nem lenne elég pénzem, anyától meg sosem kérnék kölcsön.
Nehéz figyelnem az órákon, mert mindig ez van.  Ordítozás és dobálózás.
 Mindenki valami vállakzónak vagy bűnözőnek a gyereke, tömérdeknyi pénzzel a nyakukba akasztva. Én nem tudom mi volt az apukám, tulajdonképpen ezt soha nem mondták, én meg nem faggatóztam. Ha kérdezték, azt mondtam, elfoglalt üzletember. Néha napokig nem jött haza.

Egy papírgalacsin repült az asztalra. Ez ki tud zökkenteni. Gondolom ez is Addisonnak jött, mint minden más levél. Rögtön rámarkolt és olvasni kezdte magában. Fintorra húzta a száját és elém rakta.

-Ez most nem nekem jött-mondta, majd ahogy rám nézett, újra mosolyra húzta a száját.

Szétnyitottam a kis papírgalacsint.

Szia Jasmine! 

Lenne kedved eljönni velem pénteken a starbucksba??

Nate

 Odanéztem, ahol Nate ült. Hát.. Nem az én esetem a csávó, meg híres a lányok leváltásáról is. Most valami Lilyvel volt, előtte meg Addisonnal. De azért egy próbát megér. Egyszer élünk. ahogy ezen gondolkoztam, nate felém fordult és kérdőn nézett rám. Várta a válaszom. Bólintottam. Mire ő elmosolyodott. Nekem pedig pillangók kerültek a hasamba. Akkor jutott eszembe, hogy elkalandoztam, amikor kicsöngettek.

Suli után

-Jasmine!!-szaladt utánam a legjobb barátnőm.

Lihegve megállt előttem és a térdére támaszkodott.

-Eljössz velem a starbucksba?-kérdezte.

Volt időm még. Egymás mellett sétáltunk el a kávézóba.

-Figyelj én nem akarok rosszat, de Nate egy rohadék. Én a helyedbe nem mentem volna bele ebbe. Légy résen mindig!

A fájdalmat láttam a  szemében. És a féltékenységet. Erre nem válaszoltam. Hirtelen megborzongtam. Mintha figyelnének..
Hátrafordultam, de nem volt ott senki.

-Menjünk gyorsabban-néztem rá Addisonra.

A starbucksban a szokásos kakaós, csokis kedvencünket kértük, majd ő ezt kitette instára. Imádom!!
Miután megittuk, ő ment tovább bulizni, én meg haza.

Egy eldugott környéken laktunk anyummal. Levettem a cipőmet és már éreztem a gofri illatát. A kedvencem.

-Szia Édes! Milyen volt a napod?-kérdezte anya a konyhából.
-Jó volt! A szokásos..És neked?
-Jó volt-dünnyögte az orra alatt.

Éreztem, hogy valami történt, de nem akartam rákérdezni..

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt, egy kicsit rövid lett és leíró, csak nem igazán tudtam, hogyan vezessem fel a történetet...
Azért remélem élveztétek és várjátok a kövit!