Elrabolva

2. rész

Jasmine:

Ma elmentem Addisonnal egy buliba. Nem mindig bulizok, de mindig szívesen elmegyek.

Villódzó fények és emberek vesznek körül, a nagy részük részeg. Addison lelépett valami sráccal, én pedig itt maradtam a bárpultnál. Nemrég ittam meg a koktélomat és azon gondolkoztam, hogy elinduljak e táncolni.
Hirtelen mellém lépett egy srác, bankrablós álarca volt, és "finoman" félrelökött engem, hogy beszélni tudjon a csapossal.

-Figyelhetnél hova lépsz!-horkantam föl.

Ő pedig csak rámnézett, elvigyorodott és kikért magának egy liqueru-t. Nem akartam mellette ülni, ezért inkább bementem a tömegbe táncolni. Bátrabb voltam mint máskor, de most ittam is eleget...
A csípőmet ringatva táncoltam és megláttam a legjobb barátnőmet éppen  azzal a sráccal akivel az előbb eltűnt.
Odamentem hozzájuk és kiabálva beszélgetni kezdtünk, mivel máshogy nem tudtunk.

-Jazy! Nem akarsz valami fiút keresni magadnak?-kiabálta.
-Holnap megyek Nate-tel!
-Jajj ne már! Attól még szórakozhatsz! Nate amúgyis átver majd, már bocsi.
-Nem tudom..Lehet meg kéne próbálnom?
-Ez a beszéd csajosom! Na nyomás!

Kettesben hagytam őket. Ekkor egy szőke srác elkapta a csuklómat és maga felé fordított. Nem tetszett az egész, ezért próbáltam kiszabadulni tőle, de nem engedett.

-Segítség!-kiáltottam el magam, de nem hinném, hogy sokan hallották volna ekkora hangzavarban.

Ekkor egyszer csak egy barna hajú fiú leütötte a velem szemben álló szőke srácot és átkarolta a derekam.

-Téged ismernem kéne?-kérdeztem tőle.
-Mondjuk-lóbálta meg az orrom előtt a fekete "bankrablós" maszkját.
-Ohh-mordultam fel és éppen visszefordulnék Addisonékhoz, amikor valami hideget éreztam az oldalamnál.

Hirtelen lefagytam. Nem gondoltam hogy ez valaha is megtörténik. Egy pisztolyt szegezett az oldalamhoz és elkapta a csuklómat. Közel húzott magához és ezt mondta:

-Bármilyen hangot adsz ki, vagy megpróbálsz menekülni, egy golyót repítek a hasadba. Megértettél?

Nagyon megijedtem. Könnyes szemmel bólogattam, majd kirángatott a szórakozóhely elé.

-Azonnal eressz el!-ordítottam rá.
-Mit mondtam a hangokról?-nézett rám, majd felfelé görbült a szájának a sarka.
-Szemét vagy! Büdös köcsög! Nem érdekel a pisztolyod eressz már el!-próbáltam kiszabadulni a szorításából, de ő szilárdan állt, egy helyben.

És egy cseppet sem hatotta meg a kiabálásom és a tehetetlen vergődésem.

-Te akartad-nézett rám rezzenéstelen arccal, majd egy tűt pillantottam meg a kezében. 

A következő pillanatban meg már a karjaiban estem össze és vártam a sorsomra.

Pár óra múlva

Hangokat hallottam. Halk beszédet. A szememet nem mertem kinyitni. Próbáltam végiggondolni, hogy velem mi történt. nem tudtam hol vagyok.
Ekkor hasított a fejembe a tudat, hogy engem elraboltak. Semmit sem tudtam volna csinálni, mert hiába voltam itt fejben, a testemet nem tudtam mozgatni. Ráadásul a karomat is összekötözték, a durva kötél, pedig összehorzsolta a karom, amit éreztem, mert lüktető és szúró érzésem volt.

Az autó egyszer csak egy hirtelen nagyot fékezett és pedig előre estem a háttámlának. Egyből kipattant a szemem, így láthattam, hogy egy sportkocsiban fekszek.
A drog hatása kezdett enyhülni és próbáltam előrenyúlni, hogy feltoljam magam, de az összekötözött kezem nem engedte.

Megint nem láttam semmit, csak a földet néztem.
Előről kiszállt 2 ember.  Hátra sétáltak és kinyitották a hátsó ajtót.

-Felébredtél Csipkerózsika?-emelt ki az autóból az engem elrabló srác.

Feldobott a vállára, mire kicsit összerándultam. Próbáltam kiszabadulni, de nem ment.

-Ne mocorogj annyit, vagy ledoblak a földre!-förmedt rám.

Végre a nyelvemet is bírtam mozgatni. A drog hatása szinte teljesen felszívódott már.

-Tegyél le!-parancsoltam rá.
-Ugyan! Mit ér itt a te szavad?! Itt én írom a szabályokat.

A mellette lévő csótány elröhögte magát.
Lehet ennél jobb? Valószínűleg nem szabadulok ki csak úgy... Oda az egyetem is. Elrabolt engem pár bunkó és bele sem merek gondolni, mi lesz itt velem.
Amennyit láttam, abból kiszűrtem, hogy éppen egy pince felé visznek engem. Rohadt magasan voltam, kb. ilyen 190 lehet a csávó. És egy izomköteg az egész. 

Amint beértünk a pincébe megpaskolta fenekem és lerakott.

-Ezt ne csináld mégegyszer, vagy levágom a töködet!
-Lassan a testtel Csipkerózsika! Még szükséged lesz rá! És most indulás!-lökött rajtam egyet a szoba közepén lévő szék felé.

A bal lábamat, viszont nem bírtam mozgatni. Oda szúrta bele tűt. Térdre estem és felszisszentem a fájdalomtól.

-Ja tényleg! Nem tudsz járni-villantotta rám féloldalas mosolyát.

Majd felkapott az ölébe és utána lerakott székre. Borzasztóan dühös voltam. ha lett volna nálam egy kés, biztos nyakon szúrom. Eloldozta a karom és erősen lefogta.

-Meg se próbálj mocorogni-mondta rezzenéstelen arccal.

Elővett egy újabb kötelet és azzal próbált hozzákötözni a székhez. Megpróbáltam kiszabadítani a karom, hátha el tudok futni. Ő erre pedig kicsvarta a karomat és belenyilalt a fájdalom. Próbáltam nem a tudatára adni, hogy mennyire fáj. Ekkor pedig rántott rajta egyet én pedig felordítottam a fájdalomtól. Kurvára fájt, kissé könnybe is lábadt a szemem.

-Én mondtam, hogy ne mocorogj!
-Kretén! azonnal menj ki!
-Ez az én házam. És azt csinálok benne amit akarok és akivel akarok.

Sötétbarna, majdnem fekete szemeit belefúrta az enyémbe, majd egy idő után elnéztem. Nem bírtam ezt a nézést. Hogy lehet ennek még a nézése is ilyen erős?!
Majd mögém séltált, szorosabbra húzta a kötelet, majd itthagyott engem egyedül ezen e nyomasztó helyen.

-Rohadék-morogtam.

Majd hátradöntöttem a fejem és próbáltam elaludni. Addig is nem bántanak ugye?! 
Sötét volt még. Valószínűleg hajnal van.