Elrabolva

3. Rész

Jázmin:

Rohadtul fájt a combom és a karom is. Az egyik az injekciós tűtől, a másik pedig a hátrafeszítéstől. Azon törtem a fejem, hogy hogyan szabadulhatnék ki. Ablak nincs. És a lábammal sem tudtam volna "húzni" magam, mivel alvás közben valaki a lábamat is a székhez kötözte. Szuper..
A lábam kezdett zsibbadni, de nem tudtam mit tenni. Megcsapott egy szellő, ami az ajtó felől érkezett. Egy szőke, velem egy idős gyönyörű lány lépett be rajta.

-Na már azt hittem sosem ébredsz fel!-mondta nekem kissé mosolyogva és félig ironikusan. -Hoztam levest, hogy azért ne halj éhen. Becsüld meg, nem minden foglyunk kap ebből az első osztályú ételből.

Úgy látom magamból nála sincsen hiány. csak néztem rá, hátha leesik neki, ha nem oldoz ki, akkor enni sem tudnék.

-Ja, jut eszembe-húzott elő egy bilincset-ezt majdnem elfelejtettem!-majd a bal kerom hozzáerősítette a székhez.

Mégis csak tud gondolkodni. Amúgy simán kiszabadultam volna, ha eloldoz. A köteleket lefeszegette a karomról és lerakta elém a földre a levest.

-Kanál?-mordultam fel.
-Nyugi csajszi! Ace mindjárt hozza.
-Ki az Ace?-néztem rá értetlenül.
-Faragatlan bunkó-meredt maga elé, majd visszafordította rám a tekintetét. -Ace a bátyám, ő rabolt el téged egyébként. Azért elmondhatta volna nevét. Na mindegy. Én Lucy vagyok. Enyém a feladat, hogy hozzak neked kaját, tiszta ruhát és segítsek ha nagyon vészes. Téged hogy hívnak?-nézett a szemembe.
-Jázmin. Jázmin Brown. De ha már így összebarátkoztunk, nem engednél el?-hátha beveszi.

Ferde vigyorra húzta a száját (ekkor vélem felismerni benne a bátyja vonásait), majd egy egyszerű "nem"-mel válaszol. Leguggolt elém.

-Én most megyek. A tesóm mindjárt jön. Hozza a kanalat. Jó étvágyat és jó szórakozást!-kacsintott.

Úgy látom itt mindenkinek piszok jó humora van.....
Próbáltam higgadt maradni, de legbelül, egyre jobban kezdtem kétségbe esni. Azóta már biztosan keresnek. Vajon mennyi lehet az idő? Ezt azért megkérdezhettem volna ettől a ribanctól.
Jó, annyira nem volt az. Láttam benne a jóféle szándékot, de attól még ugyanaz a kegyetlen ember, mint gondolom itt az összes többi.

Ismét ajtó nyitásra lettem figyelmes. Az a bizonyos Ace, az elrablóm lépett be rajta. Sötétbarna szemei​​más lányokat gondolom elvarázsoltak volna, de én csak hányni tudtam volna tőle, nagyon, hogy tudom, hogy kihez tartozik ez a szempár. Ívelt állkapcsa volt, és szálkás izomzattal rendelkezett. Világosbarna haja a szemébe lógott, kissé göndörös volt. Sehogy máshogy nem tudtam rá nézni, csak fintorogva.

-Nem vagyok hozzászokva ekkora ellenszenvhez-nézett rám, majd ő is elfintorodott, kifigurázva engem.

Sóhajtottam egyet idegességemben.

-Csak add ide azt a kanalat és takarodj el!-förmedtem rá.
-Így nem leszünk jóban Csipkerózsika-rázta fejét.
-Nem az a célom. Amúgy sem Csipkerózsika a nevem, és ha már ennyire ellenedre válik odaadni azt a kanalat, jobb ötletem van, a bilincset oldozd el és nem kell többet evőeszközöket hozogatnod nekem.
-Azt nem lehet-nézett rám elvigyorodva.
-Na ide figyelj Ade, vagy akárhogy is hívnak...Nekem kint van az anyám! A barátnőm és ma mentem volna mellesleg egy randira is. Nagyon szépen kérlek, engedj el.

Egy cseppet sem hatottam meg. Elmeredt a távolban, mire a földön ülve, bokán rúgtam.

-Ideadnád azt a kibaszott kanalat?? De most már tényleg!
-Ja persze!-mondta, majd el húzta a kínai levest magához közel és belerakta az evőeszközt.
-Csak mert bunkó voltál-mondta majd felállt.
-Ez most komoly?-kiabáltam utána. Sehogy sem értem volna el a levest.