- AZ ÖRDÖG JOBB KEZE -

Ha a Halál árnyékának völgyében...

Péntek 20:30

Haza felé utazok éppen a villamososon. Az ablak nyitva van ahol ülök, így a szél gyorsan csapkodja az arcomnak az egyik szabadon hagyott szőke tincsemet. A fejemen a fejhallgatómmal hallgatom a lejátszási listám, és elmélkedek a mai napon. Még mindig lüktet a fájdalomtól a tenyerem. Az érme a farmerom zsebében pihen, és szinte mintha ott is égetne. Nagy a kísértés hogy elővegyem, de próbálom más fele terelni a gondolataimat.

Figyelem elsuhani város látképét, a fények játékát. A házak ablaka mögött megbúvó életeket, amikről semmit nem tudok. Ez az egyik kedvenc tevékenységem. Kitalálni, mi történhet éppen a házakban. Olyan ez, mint ha Simset játszanék, és én lennék a nagy ember, aki kitalálja melyik karakter mit csináljon. Vicces játék. Amíg nem gondolok arra, hogy valaki ugyan ezt csinálja velünk, Isten megnevezéssel. Ettől a gondolattól teljesen kiráz a hideg. Anyám vallásos, és mindig bosszantom őt az ateista nézeteimmel. De számomra inkább kiakasztó, mint megnyugató, hogy valaki minden lépésemről tud, és irányít. Vagy ahogy a Bibliában fogalmaznak, terelget.

Amint a megállóhoz érkezek, felpattanok a székemből, és lepattanok a villamosról. Nyár eleje van, de mégis megcsap a hideg levegő. Megborzongok, és átkozom magam hogy nem hoztam magammal legalább egy pulcsit.
Elindulok a házam fele. Megállok a zebránál, a szokásos utamon. A lámpák már ilyenkor nem világítanak, amit utálok, mert sosem tudom mikor a legjobb ötlet átmenni a zebrán. Mindennapi stresszforrás.

Mikor úgy ítélem nem jön semmi, elindulok.
Állj meg, Ada!
Hallom a fejemben, amitől megdermedek. A zebra közepén megállok, ami nagyon rossz ötletnek tűnik, így gyors léptekkel haladok előre. A fülemben még mindig szól a Gone with a sin, amitől még drámaibb lesz a jelenet, ahogy meghallom hogy egy autó dudálva közeledik felém. Mintha valaki a vállamnál fogva megragadna, hátra pördülök, ezzel pedig elkerülöm azt hogy halálra gázoljanak.

A szívem a torkomban dobog ahogy gyorsan átszaladok a zebrán. Lihegve veszem le a fejemről a fejhallgatót, és a nyakamba akasztom.
Ahogy a lakásom épületéhez érek, úgy érzem mindjárt elájulok, így leülök az ajtó előtti lépcsőre. Figyelem ahogy egy egy kocsi elhúz előttem az úton, és újra átélem a pillanatot. Mondanám hogy lepergett előttem az életem, de nem történt meg. Csak a vállamon érzett kézre gondolok, ami visszahúzott. Nem tudom mi volt. Lehet az őrangyalom, vagy valami hasonló. Még a végén lehet én in vallásos leszek.
Felröhögök magamban, majd érzem ahogy a könnyek elárasztják az arcomat.
Nagyon rég nem gyújtottam rá, de most úgy érzem szükségem van egy cigire.
Előhalászom a telefonomat, majd írok egy SMS-t Gvennek, a szomszédomnak.

Ada: Szia. Ébren vagy?

Pár percbe eltelik mire visszaír, de nem mozdulok.

Gven: Szia. Még igen. Baj van?

Ada: Nincs. Csak szükségem lenne egy cigire. Tudsz egyet kölcsön adni?

Gven: Aha. Merre vagy?

Ada: A lépcsőház ajtaja előtt ülök. Lehoznád kérlek?

Gven: 2 perc és lent.

A lábammal dobolok amíg Gvenre várok. Eszembe jut az érme. Mi van ha az mentett meg? Valahogy, valamilyen módon. Előveszem a zsebemből, és újra megvizsgálom. A felirat megváltozott rajta, amitől újra azt hiszem hogy káprázik a szemem. Újra egy latin felirat van rajta: In creatione caritatis accenditur a diabolo scintilla divina.

Gven kinyitja az ajtót mögöttem, mire gyorsan összeszorítom a tenyeremet, hogy elrejtsem az érmét.
-Miért ülsz ide lent? - kérdez furcsa tekintettel barna lobonca mögül.
-Kicsit ki vagyok merülve lelkileg. Gven, ugye te tanultál latint az egyetemen?
-Igen. Muszáj voltam az orvosihoz. Miért?
-Tudsz segíteni valamit lefordítani?
-Persze. - felém nyújtja a cigit, meg egy gyújtót, majd figyelmesen vár.
Elveszem tőle a nyugtatómat, majd óvatosan bele nézek a kezembe, hogy felolvassam a feliratot.
-In creatione caritatis accenditur a diabolo scintilla divina. - mondom igen törtdelve a szavakat.
-Honnan szetted ezt a szöveget? A Bibliából?
-Valami olyasmi. Miért? Mit jelent?
-Hát szó szerint fordírva, azt hogy „A szeretet teremtésében az ördög isteni szikrát gyújt". - grimaszol ahogy kimondja a szavakat.
-Ez mégis mit jelent? - kérdezem frusztráltan.
-Fogalmam sincs. Arra tippelnék, hogy a szeretetben mindig van valami rossz, valami ördögi. Gondolom én.
-Hmm. - mondom, vagyis hümmögöm. Amíg agyalok, meggyújtom a cigit, majd mélyen bele szívok. Érzem ahogy elárasztja a tüdőmet a füst, és ahogy megnyugszok.
Elsétal előttünk valaki, akinek a bakancsa ritmusosan csattan a beton járdán. Az ujjaival játszik egy érmével. Felpöccinti, majd vissza hagyja esni a kezébe. Az arcán csukja van, így nem látom őt, de felkelti a figyelmem a játékával. Ahogy az érme koccan a körmén, úgy érzem mintha valami megmozdulna bennem. Vagyis a kezemben.
Ránézek a nálam lévő érmére. Érzem ahogy egyre jobban melegszik fel.
-Hé! - szólok az idegen után, meggondolatlanul.
Nem néz vissza.
-Hé te! Állj meg! - mondom újra, mire felpattanok. Utána lépdelek, majd magam felé fordítom. Az arca teljesen normális, de mikor megszólal, eltorzul, és olyan rémisztő lesz, hogy megfagy bennem a vér. Olyan mintha egy szörny lenne. Feketén türemkednek ki a csontjai az arcában. A szeme macskaszerű, a lelkemig hatol. Olyan mintha egy elcseszett horror filmből lépett volna ki.
-Mi vagy te? - kérdezem elhalt hangon.
A lény elmosolyodik, amitől még rémisztőbb lesz.
-Én vagyok a védelmeződ, Ada Fisher. A Nagyúr hozzád osztott be, így kötelességem figyelni téged. - suttogja, hogy Gven ne hallja amit mond.
-A Nagyúr? - értetlenkedek. Ez a nap egyre furcsább.
-Az Ördög. A Sátán. Lucifer ha úgy tetszik.
Nevethetnékem támad, de amint visszagondolok a ma történtekre, elszáll a bátorságom tőle.
-Miért? - teszem fel a legértelmesebb kérdést ami eszembe jut.
-A lelked kell neki. És ha meghalsz, nem leszel a hasznára, kicsi lány. - mondja, de olyan mohón néz rám, mintha ő maga akarna most azonnal meggyilkolni.
Elfordul, majd folytatja az útját arra, amerre menni akart.
-Ez mi volt? - kérdezi Gven.
-Mármint?
-Miért szólítottad le?
-Nem tudom...öm... csak úgy. Furcsa napom van ma. Bocsi Gven, de kezdek fáradni. Inkább menjünk fel.
Gyorsan elszívom azt ami még maradt a cigimből, majd nagy erőfeszítéssel bemegyünk a lépcsőházba.

A legfelső emeleten lakok, így megerőltető mindig felsétálni a negyedikre. Behelyezem a kulcsom a zárba, majd mikor kattana a zár, benyitok a házamba. Rögtön feltűnik milyen hideg van bent.
Nyitva hagytam az ablakot.
Gyorsan bezárom, majd leveszem a cipőmet, a táskámat lehajintom, és bepattyogok a nappaliba. Lehuppanok a kanapére, és veszek egy mély levegőt.
-Ez az átkozott nap! Megőrülök! - szidom hangosan a világot - Legalább holnap szombat, és kipihenhetem ezt a sok baromságot.