Boldogságért Pokol

Chapter 1 : Minden Itt Kezdődött.

Egyik nap haza értünk a tesómmal az iskolából. Olyan 9 évesek lehettünk. Tudni kell, hogy tesómmal csak pár hónap van köztünk. ( Mivel még kicsi voltam ezért nem igazán foglalkoztam azzal, hogy igazából ez lehetetlen.) Mikor haza értünk levettük a cipőt és bementünk a konyhába. Anya minden délután mikor hazaértünk a suliból uzsonnával vár minket. De ez a nap más volt. A konyha pulton semmi nem volt csak egy boríték ami üres volt és egy fekete alkoholos filc. A borítékba az volt a különleges, hogy csak a feladó, a címzett és egy érdekes fekete paca szerepelt rajta amire ha a fény rá sütött egy kulcs forma rajzolódott ki. A feladó ki volt satírozva azzal a fekete alkoholos filccel ami a boríték mellett hevert. Nekem már itt nagyon gyanús volt valami de tesóm tipikusan az az ember volt akit semmi nem érdekelte úgyhogy ez sem izgatta nagyon. Nekem viszont nagyon furdalta a kíváncsiság az oldalam. De még a kérdéseket sem volt időm átgondolni mert egyszer csak sírást hallottunk anyáék szobájából. Az ajtó csukva volt. Tesómmal oda futottunk és kinyitottuk az ajtót. Anya volt a szobába az éjjeliszekrénye mellett. Amint meglátta, hogy beléptünk a szobába a kezében lévő titokzatos papírt begyűrte a mellette található szekrénybe amit egy lakattal lezárt gyorsan.
- Tesómmal aggódva kérdeztük anyát mi a baj.

Én: Anyu mi a baj
- kérdezem aggódva.

Tesóm: Anya most mond meg mi a baj, kérlek.
[Igen, tesóm egy igazi vezér egyéniség. Ja, és mellesleg nagyon pimasz és egy jó nagy bunkó.]

Anya: Nikolett Turner! [tesóm] Első sorban kérlek szépen normális hangnemben beszélj velem. Másodsorban semmi közötök hozzá mi a bajom. Ne velem foglalkoztatok. De viszont Lily, veled beszélni szeretnék.

Niky[tesóm] : Ahj, jól van. Akkor velem nem kell foglalkozzál. Megyek is had beszélgessetek.
-mondja, és dühösen kiviharzik a szobából. [ Tesóm borzasztóan hisztis és kevésbé tudja elviselni ha egy percig nem róla van szó. ]

Anya: Huhh. Na mindegy ezt már megszoktuk Niky-től. Na de Lily. Gyere ülj le mellém, ugyanis egy-két dologról el kell beszélgetnünk.

Lily[én]: Valami baj van anya? Nagyon megijesztesz. Mi az a boríték? Mi az az érdekes paca rajta? Miért van kisatírozva a feladó?
-szegeztem a kérdéseimet anyának határozottan de kicsit félve

Anya: Figyelj... A kérdéseidre nem fogok választ adni mert még kicsi vagy ahhoz, hogy ezt megértsd. Erről nem nyitok vitát és örülnék ha legközelebb nem turkálnátok a cuccaimban.

Lily[én]: Rendben. Bocsánat.
-mondtam szomorúan, nagyon szégyelltem magam mert én soha sem csinálok rosszat és anya most nagyon ideges volt [ Igen, anya ilyen ha ideges. ]

Lily[én]: De akkor miről akartál beszélni?

Anya: Egy ennél is fontosabb dologról. Szeretném, hogy tudd mi apáddal így is szeretni fogunk örökké. [itt elkezdtem nagyon félni ugyanis tudtam hogy ez nem lesz jó hír] Nagyon régóta el kellett volna ezt mondanunk de nem voltunk rá képesek. Niky-nek már tegnap elmondtuk de hozta a formáját és nem igazán érdekelte a dolog. Már az is meglepő, hogy nem mondta el neked. [remegtem a félelemtől] Szóval rátérek a lényegre. Lily te ö-[megakad a szava ugyanis Niky beront a szobába]
Niky[tesóm]: AZ EGÉSZ BESZÉLGETÉST HALLOTTAM ÉS NAGYON CSALÓDTAM BENNETEK, HOGY KÉPESEK VAGYTOK ÍGY KIBESZÉLNI ENGEM. [Niky itt arra a két mondatra gondol amit még anya ejtett ki a száján a beszélgetés elején.]BORZASZTÓAK VAGYTOK EGYIBKÉNT TE ÖRÖKBE VAGY FOGADVA SZÓVAL NEM IS VAGY A CSALÁDBA ÉS NEM IS VAGYUNK TESTVÉREK.
-becsapja az ajtót és elfut

Lily[én]: Anya... Ez igaz?
-kérdeztem anyát könnyes szemekkel

Anya: Én... Én... Nem akartam, hogy így tudd meg. Most akartam elmondani mielőtt Niky berontott.
Nagyon sajnálom de mint mondtam mi így szeretünk téged.
-mondta miközben mosolyogva legördült egy könnycsepp az arcán