"𝓒𝓼𝓪𝓴 𝓝𝓮𝓴𝓮𝓭"

𝐑𝐞𝐦𝐞́𝐧𝐲

Szikrák pattogtak tele a szobán,
a melegség, mely oly gyorsan tört át a deres ablakokon, mostanra már csak ábránd.
Megfagyott ablakok, lelked rideg kiáltása, s én egy apró szikrával várok rád.

De emlékszem. Minden sóhajod, elringatott.
Óvatos hullámzás, mely derűt borított arcomra,
Mára már viharfelhővel kísért, de én még mindig ringatózok.
Reménykedem, egyszer véget ér a hatalmas hullám, s te ismét elringatsz majd.

Bezártál egy új világba, melyből többé menekülnöm nem lehet,
Kristálytiszta tükrökben gyönyörködhettem benned.
És mostanra? Az új világ falának korhadása, a tükröt is magával rántotta.
Be a mély sötétségbe, s még mindig nem menekülök.