Pánik és Büszkeség

5. Fellélegezve

Hirtelen hátra kaptam a fejem és rá néztem a hang tulajdonosára. Mély recés orgánumú hang, amitől a hideg futkos a hátamon. Felé fordulva egy hatalmas Denvér ember állt az ajtóban a keretnek támaszkodva mellette pedig egy még nagyobb molylepke. A denevér szárnyai maga köré húzva karba tett kézzel áll. Ruhai feketék, de elegánsak, ami mutatós volt a magas és vékony testéhez. Elég ijesztő hatást keltett. Az arcán nem tudok kiigazodni, még nem láttam nagyon ekkora denevért. Azok a hatalmas fekete szemek nem tudom mit tükröznek számomra. A denevér alakja mellett megbújt egy hatalmas izmos teremtés. Kelsey arcán torz undor jelent meg ahogy bámulta a lényeket.
-Mily udvariatlanok vagyunk Mexim! - nevetett a gombszemű férfi és hátra fordította kicsit a fejét a mögötte lévő "Mexim" felé. - A nevem Wyatt és ő itt a kis kedvencem Mexim, a pénzügyminiszter vagyok, örvendek a találkozásnak!
-Nyle Ramsay - ugrottam fel egyből és láttam ahogy Kelsey utánam kap, de nem tudott elég gyors lenni. Elé álltam ő pedig lassan lenézett rám. Te. jó. ég. Wyatt talán két méter lehet, félelmetes magasságból látja a világot. Mögötte Mexim, ebben a pillanatban realizálódott bennem, hogy mennyire aranyos. Egy hatalmas hatlábú fehér szőrű molylepke. Teljesen elvarázsolt.
-Oh kis csillag, Mexim tetszik ennyire? - látta a szememben a csillogást, na meg végig a lepkét bámultam. - Megsimogathatod nyugodtan!
Denver felkelt és hozzánk sétált. Kezet akart fogni a hatalmas állattal, de ő a szárnyát nyújtotta. Igaz is, nincs rendes keze csak a szárnyai végén... Furcsa kézfogásban volt része a barna hajú fiúnak, amit arcáról ítélve annyira nem élvezett.
-Denver Hale, a lány mögöttünk Kelsey Tomlinson, de ő iszonyatosan fél az összes lepke félétől szóval legalább egy méter távot tart majd - mutatott a fura tekintetű lányra. Eléggé ellenszenvesen nézett a két fura figura felé. Késztetést érzek arra, hogy oda lépjek és meg ölelgessem azt a szőrös "akármi legyen is" -t. Talán de csak talán el kéne nyomnom a hasonló kitöréseket. Nem az én terepem szóval nem tudom milyen lény fogja le harapni a fejemet, ha nem figyelek. Meg lehet, hogy változtatni kéne a gondolkodás módomon miszerint mindegy mibe, de úgyis meghalunk. Nem gondolom magam öngyilkos hajlamúnak embernek viszont minél unalmasabb a halálunk annál rosszabb. Denver még, akiben látom ugyanazt a vadságot, sőt szerintem ő átgondoltalanabb dolgokat fog csinálni.
-Oh Wyatt! - mosolyodott el Megan és elkezdett oda sétálni aztán Mexim mellé lépett. A hatalmas lepke, mint egy kicsi kutya úgy bújt a nő tenyerébe, csillogó tekintettel néztem őket. Zayan csak bámulta ahogy húga ott vakargatta az állatot. Ott álltunk csendesen és figyeltük.
- Wyatt mi lenne, ha ki vinnéd az utazókat megtekinteni a szobákat, ahol maradnak? - nézett fel Zayan -Ha lehetséges Nyle nem maradnál itt esetleg egy kis ideig? Beszélni szeretnék!
-Persze!- viszonoztam a kedves mosolyt és hozzá hasonlóan vártam mi lesz a többiek reakciója. Denver felhúzott szemöldökkel hallgatta miről van szó. Kelsey zavarodottan pillantgatott köztem és a magas lény között mert ahogy láttam még mindig nem bízik a lepkében. Den mellette állt és megszólalt.
-Én nem tartom olyan jó ötletnek ezt - nézett rám aztán a férfira. - Már egy társunk eltűnt! Nem akarok kockáztatni, hogy még egy társunk eltűnjön, már ne haragudjon, de alig ismerjük egymást két órája...
-Természetesen megértem! - mondta majd kicsit szomorkásabbnak tűnt. - Igazából csak a történelemről és a jelenlegi helyzetről szerettem volna beszélni és ő a legnyugodtabb hármótok közül és ahogy láttam próbált jegyzetelni is!
-Ebben igaza van - motyogta Kelsey, Zayan-nal már megbékélt ezek szerint. Denver sóhajtott egyet, hogy maradjak. - Vigyázz magadra Nyle!
-Bármi van szólj - mutogatott Denver majd követte Wyatt-ot és Megan-t. Miután elmentek felálltunk egymással szemben és ránéztem. A magasság különbség kívülről elég viccesnek nézhetett ki. Itt mindenki hatalmas. Denver mondatán gondolkoztam, szóljak, ha baj van? Mégis hogyan gondolta, nem talán hívjam fel telefonon? Maradhatott volna, hogy elmagyarázza.
-Szóval kezdjük újra! - Néztem rá kedves és barátságos tekintettel. - Nyle Ramsay vagyok, mint már mondtam!
Újból kezet fogtam vele.
-Zayan Max" Well! - viszonozta a mosolyom -Most már akkor mesélj Nyle kisasszony hogyan kerültetek ide?
-Nos, ez komplikált történet és csak simán Nyle - húztam el a számat amire egy érdeklődő "Hmm?" hanggal reagált - Rick az a barátunk, akit elraboltak, nemrégiben munkalehetőséget ajánlott nekünk. Ő egy tudós és azzal foglalkozott, hogy más világokat keressen...
-Várj mi? - tátotta el a száját majd elindult az asztalhoz és követtem. -Elég érdekes világotok lehet, ha ezzel bárki foglalkozhat csak úgy...
-Igen én szóltam, hogy komplikált! - mondtam majd folytattam- Elég szép világunk van viszont kutatnak minél több helyet ismerjünk meg - magyaráztam és kihúztam a széket és leültem.
-Ez elég érdekes - gondolkozott el - De ha ti másik világból vagytok, hogy kerültetek ide?
-Rick épített egy átjárót, amit én se értek, hogy de ide hoz minket! Nagyon fejlett tudományunk van, amivel ezt meg lehetett csinálni - mondtam azt amennyit én istudok. - Ezt ő jobban el tudná magyarázni, hiszen ő a tudós!
-Hogyan tűnt el? - kérdezett rá arra a részre amiért még mindig magamat okolom.
-Egyik este a laborban voltunk és pakoltunk papírokat, én pedig elaludtam... Aztán az éjszaka folyamán Rick bütykölte az átjárót és elkapták, arra ébredtem, hogy Rick párja kelteget és keresi - meséltem csalódottan, hiszen akkora állatokat meghallani nem volt nehéz én meg kiütve feküdtem.
-Sajnálom, ne hibáztasd magadat - mondta, majd együtt érzően előhúzott egy kis papír a zsebéből. Felém nyújtotta majd ki bontottam. - Ő ott a nővérem, Yara!
Mutatott egy családi képen egy Megan-hez hasonló lányra. Magasabb volt, mint a két testvér, akik a képen voltak, sőt Yara ölében mosolygott a kis hercegnő. Gyönyörűnek tűnt és elég életvidámnak ezen a képecskén.
-Vele is ez történt. - jelentette ki amire egyből le sokkoltam. - Nem értünk oda időbe... Nem beszélek most részletesebben erről de szerettem volna, ha tudod, hogy igen tudom mit érzel!
-Mesélnél esetleg a ti világotokról? - kértem csillogó szemekkel inkább téma térek, táskámhoz nyúltam és elővettem a nagy bőrkötéses könyvet.
-Persze - mondta a lábánál egy fiókból elővett egy még érintetlen térképet. Felém rakta és kiterítette elém. A térképen volt egy hatalmas piros pont, egy sziget fektet, ahol a Zailux volt írva, - Ez itt a mi szigetünk! Az egész a Max" Well királyi család uralkodása alatt áll már évezredek óta. Apám, Zoris király uralkodása alatt volt a legvirágzóbb, de a katonai készültség egyre gyengébbnek bizonyult. Csöbör falu a királyi, sőt, az egész északi vidék legjobb fegyver gyártóinak otthona. Ott botlottatok bele a húgomba!
-Mond esetleg nem lenne baj, ha jegyzetelek? - kínos mosollyal néztem rá.
-Nyugodtan - nevetett rajtam majd folytatta. - itt a híd, ami összeköt a többi részével a világunknak - írtam bőszen, amiket mesélt és csillogó tekintettel hallgattam. Néztem beszéde közben és a szája mozgását figyeltem az agyaraival. Bámulatos milyen természetesen veszi, hogy ott vannak, bár ő mindig is így élt. Megfogta a fantáziám, ha itt ez a királyi család, lehet a többi térségnek is van hasonló uralkodói családja. Tovább mutatott és egy sivatagra ért az ujja. - A puszta övezet egy sivataggal borított terület. Az ottani isten Yeva, a legtöbb állat szelíd, de vannak veszélyesek is, például a Getaasi. - teljesen le nyűgözve bámultam a térképet, amit mutat és írtam szavait a könyvbe. - A tundra körzet a legközelebb van a tenger tér azon részéhez, ahol Xopia is van. Itt minden havas és az időjárás kegyetlen. Ezen a tájon helyezkedik el Rezgő léc is, pont a közepén. Ez a hely az a szörnyű része a világnak ahová, ha teheted reméld, hogy sose jutsz el. Itt Xelrus uralkodik, aki még ha a föld alatt is él fel tud jönni, és a kedvenc tevékenysége a pusztítás... A tundra körzet istennője Itrix, aki a biztonságot akarja szimbolizálni, Ő áll az isteni rokonságban legközelebb Xelrus-hoz. Még így is minden biztonságos helyen fenyegethet a veszély szokták mondani! Illetve a tenger tér istennője a Maren, a féltékenység megszemélyesítője. Xelrus legjobban már évszázadok óta szövetségben akar lenni Maren-nel, de szerencsénkre ez még nem történt meg. De az istennő miatt így is extrán óvatosnak kell lennünk, ezért nem hajózhatunk a vízen. - húzta el a száját, ami még jobban meg mutatta agyarait. - Folytatva ez az egész hely egy elég istenektől függő világ. Készülj, ha tényleg meg szeretnétek menteni a barátotokat! -Tudatosult bennem, hogy ez a küldetés teljesen halál közeli élmény lesz eltűnt az a mosoly a számról. A férfi sóhajtott.
-A legnagyobb veszélyt Rezgő léc jelenti-
-Ez az a sok piros betűs rész? - mutattam a térképre. Vörös veszély táblák vannak közepén.
-Igen az ott Xelrus területének bejárata, a birodalma a föld alatt húzódik. Veszélyes hely! Veszélyesebb, mint a legnagyobb Zoklin harcos! mesélte. Most jegyzeteltem majd rá néztem és csak engedtem hogy meséljen tovább. Érdekes a világuk! Mindig varázslatba ejt egy könyv alapjának olvasása. Elragadtat a részletessége. Furcsa hely ez. Kíváncsi vagyok Kelsey és Denver mit csinálhat.Ők elmentek... Zayan kedves férfi, de mégsem érzem magam teljes biztonságban mellette. A telefonom megrezzent.
-Ez mi volt? - nézett rám egyből, de még én is ijedve kaptam elő a fekete tokba bújtatott telefont. Egy új SMS, Denver-től. De ez egyáltalán lehetséges? Egyre jobban összezavarnak ezek a történések. Rick nincs meg, mágikus csoda pacikat kaptunk, aztán egy hercegnővel találkoztunk, mint aki mázlinkra segítőkész volt. Aztán börtönbe vagy mibe akart záratni egy kutya fejű birkózó testű csávó. És még a tortára a cseresznye díszítés, hogy működnek a telefonjaink.Honnan van tér erő?

Denver: Ezek az emberek kibaszott furák

Mellékelt egy képet is ahol Kelsey éppen egy hatalmas zselé tortából próbál kimászni. Hirtelen nem tudtam hova tenni így reflexből visszaírtam.

Nyle: EZT NEKEM MIKOR AKARTAD MONDANI?!

Denver: Oh elfelejtettem mondani

Nye: Ennyi?

Nyle: Oh elfelejtettem mondani

Nyle: Én meg nehogy elfelejtsem megmenteni a segged, ha szükséged lenne rá