-Üljetek le diáktársaim! - Vezényelt Edward éles hangon, mitől a réz falak is megpendültek.
-A király parancsolata ellenére hozattál minket ide! - Állt fel egy ifjú s számonkérte a bölcs vezetőt.
-Vigyék ki, fogják le! - A hangzavar nem csitult talán jobban az egekbe tört mint valaha.
-Aki nem kíván itt lenni távozhat, az élők sorából is. - Emelte bárdját az ott lévőkre egy derék katona.
Mindeközben szeretett királyunk íróasztala felé görnyedve, pennájával hadonászott a pergamen felett.
-Ostoba, fajankó! - Fújtatott, s szolgájához fordult.
-Mit parancsol? - Lépett elé tettre készen.
-Hozassa ide a követet. - Ütött nagyot az asztalra s még az ökle nyoma is mély nyomot vágott benne. A király követe s egyben tanácsadója megérkezett és készségesen állt feljebb valója elé.
-Hívatott. - Emelte meg kalapát James.
-A tüntetésekért és egyéb felkelésekért maga felel! - Mennydörgött William (király). Dühét semmi és senki nem tudta csillapítani Edward és társai ellen.
-Csillapodjanak! - Emelte kezét Edward. A nép szép lassan elcsitult s kezeit maguk előtt karbafonva vártak az újabb parancsra.
-Itt fogunk várni? Semmit téve, miközben az udvart ellepik az újságírók és a király beadja nekik, hogy mindenki ellene szegül? - A tömeg hangja egyként hangzott. A nép akarata erősebb volt mint az uralkodó egyetlen szava.
