Egy gimnazista sportoló lány és a megszállott maffia főnök, akit az Egyesült Államok csak úgy ismer, hogy a Sötétség Hercege.... Kegyetlen, veszélyes és még is borzasztó dögös. Ebben a storyban Xavier és Liana életét írom le nektek.
Káromkodás előfo...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
A Richweeli Közép Iskolában igyekszünk, azon belül pedig igazgatói iroda felé. Jól ismerem az utat hiszen legalább háromszor jöttünk elintézni az okmányokat.
-Igen elkábultál Főnök- ránt vissza a valóságba a legjobb barátom és egyben jobb kezem Jeremy.
-Csak azon gondolkoztam hol csesztem el ennyire az életetem, hogy már sokadszorra kell bejönnöm ehhez a vén szipirtyóhoz, de ha még egyszer rám mászik lelővőm.- vázolom fel a gondolat menetemet.
-Te tudod-röhögött.
Az ajtóhoz érve bekopogok és be nyitok, mivel meghallom azon az irritálóan magas hangon hogy: "Tessék". Komolyan mondom rosszul vagyok tőle. Egy 50-es nő aki állandóan rámászik. Szipiribi.... Csodálom hogy a tele botoxolt arcával még tud egyáltalán beszélni, de a szomorú igazság az az hogy tud. Ráadásul nem is keveset... Egyetlen gondom az az hogy nem ölhetem meg ezt a boszorkát. Holnap szállítmány érkezik és nem kellenek a zsaruk a nyakamba.
-Jó napot Mrs. Princeton. Remélem ma már döntést tudunk hozni az adományokról- foglalok helyet beljebb kerülve a takarós kis irodában. Sajnos el kell viselnem, ameddig teljesítem a nagyapám kérésének egyikét. A maffia vezér címet évekkel ezelőtt vettem át az apámtól. Ő is mindig tartotta a nagyapa szokását, hogy évente egy állambeli iskolának adományozunk bizonyos pénz összeget.
-Ó ez csak természetes, akkor kezdjük is...- szerencsémre fél óra alatt végeztünk is.
Igazából ma egészen elfogadható volt. Csak 1-2-szer mászott rám, tett megjegyzést de olyankor egy nézés is elég volt hogy beléfagyjon a szó is.
*******************************
-Basszki, ez rosszabb volt mintha savval leöntött késsel nyúztak volna meg- sóhajt gyötrelmes arckifejezéssel Jeremy, ahogy kifele tartunk az épületből.
-Komolyan azt hittem ott lövöm le- ráztam a fejem mikor egy újabb kanyarhoz értünk.
-Hallod?- vonja fel a szemöldökét a jobb kezem.
-Mit? Várj.....ja aha- elhallgatok pár másodpercre. Fel ismerem. Ez egy olasz dal. -Nézzük már meg- időm se volt válaszolni már be is nyitott az én drága látos mindenbe-is-bele-ütöm-az-orromat-mert-miért-ne barátom .
Sötétített terembe találtuk magunkat. Nem volt túl nagy, U alakban helyzkedtek el a székek egy emelvény körül ahol egy lány énekel. Az arcát megvilágították a reflektor által kibocsájtott fények. Mese szép természetes volt az arca, a szeme végig csukva volt a dal allatt. Természetes és gyönyörű szépség. Egy egyszerű kék farmer volt rajta bő szürke linkin parkos pólóval, haját pedig két fonatban hordta. Teljesen elvarázsolt. Konkrétan vissza kellett magam fogjam hogy ne nyögjek fel. Az ének teljesen tiszta volt. Nem nagyon értek a zenéhez de szerintem tiszta volt a hangja. Senki sem vett minket észre, lekötötte őket a dal. Valószínűleg ének óra volt amit éppen rendesen meg is zavart a mobilom csörgése. Ekkor a lány, szeme is felnyilt és zavartan nézett körbe míg össze nem találkozott a tekintetem a jáde zöld íriszekkel. A szeme foglyul ejtette az enyémet és olyan börtönbe zárta amelyből kijutni sem akarok.
-Álljon le Miss Monero. Ki mobilja csörög?- nézett körül a tanár fusztráltan mikor is megakadt a szeme rajtunk. A fényeket vissza kapcsolták így tökéletesen láthattam az alig 170 cm-es 50 körüli tagot. Ritkuló hajában már fel lehet fedezni ősz hajszálakat és az arcán lévő ráncokból illetve táskákból itélve eléggé megszomorodhatott lehet. Mondjuk gimis ének tanárként ki ne lenne az.
Szemembe nézve azonnal lesápadt. Említettem milyen jó néven ismernek engem igaz-e? Ja nem ooopsz. Mindenki tudja ki vagyok és hogy mit csinálok, csak azoknak a balfasz kutyák nem tudnak elkapni a rendőrségen. Én ítányitom az USA egész nyugati partját.
-Elnézést az óra megzavarásáért, de nem tudtunk ellenállni a kisértének hogy be nézzünk - jelent meg egy feszes műmosoly az arcomon.
-Semmi baj, ellnézést a kellemetlenségért aminek kitettem magukat- dadogott össze vissza. Na igen. Nem is értem miért ilyen azoknak az embereknek a reakciói akik fel ismernek. Általában senkit nem bántok aki nem érdemli meg.
Szó nélkül kívonultam a teremből és megnéztem kikeres.
Malcom
Idegesen fújtattam és fogadtam a hívást.
-Mi van?-kicsit se vagyok ingerült.
- Elég nagy a szar Főni- szól bele.-A legujjabb szállitmányt Dezolinba megtámadták...
-Az ottani embereket értesítsd, hogy nézzenek utána. A rendőrségen levő embereimtől szerezd meg az összes kamera felvételt és ellenőrizzétek le a nyomkövetőt. Mindjárt ott vagyok az irodámban-adtam ki az utasítást halál nyugodt hangon. A mi alvilági életünkben a legtöbb fiúgyerek már kiskorában elsajátítja a pókerarcot és a fegyverhasználatot. Akár a harcot. Itt nem mutathatod ki (ha van egyáltalán gyengeséged), mert akkor megölnek. Itt ha nem ölsz, téged ölnek meg. Nem lehet lelkiismereted.
-Miről maradtam le?-lép mellém ki Jeremy a folyosóra és már indulunk is a fekete McLarenemhez.
Gyorsan össze foglaltam neki az ügyet amíg az itteni házamba nem értünk. Sok ellenségem van így nagyon felszerelt a biztonsági rendszer.A birtok minden egyes részén biztonsági örök válltják egymást akiket személyesen válogattam, ellenőriztem le. Kamerák figyelik a birtok minden egyes négyzet méterét, 3 méter magas vas kapu veszi körül a házam. Retina szkenner, rendszámbeolvasás, így csak az juthat be aki benne van a rendszerbe.
Belépek a tárgyalóba és mindenki elhallgat.Elfoglalom az asztal fő helyét és kezdhetjük is. 2 óráig tart a megbeszélés amin ki vesézzük a tervet a szállitmány vissza szerzése illentve a rablók szerencsétlen sorsának alakulását. Amint a megbeszélés véget ért mindenki ment a saját dolgára.
De én nekem feszültség még mindig csak úgy forrt a véremben, és az sem segít hogy nem tudom kiverni a fejemből azt a szőke szépséget. Mást volt mint az eddigi nők akikkel eddig találkoztam. Nem volt 8 kiló vakolat a fején, a zöld jáde szeme csillogott a fénybe ahogy rám emelte, nem hordott kirívó ruhákat és nem festett nejlon haja volt. Egyszerű volt mégis beférkőzőtt a tudatom kis zúgába és nem tudom kiűzni onnan. Jó mondjuk nagyjából másfél percig láttam, de hát ilyen ez.
Úgy döntök igénybe veszem az edző termem és levezetem a feszültséget. A boxzsák mellett döntöttem, mert ilyenkor csak én és a sport vagyok. Minden gondolatom rendezem és nyugodtan tudok gondolkodni. Nem is tudom mennyi ideje edzhettem amikor is a fiúk rontottak be, csak annyit hogy az izzadság már csípte a szemem és az ízmaim úgy égtek mintha grill e forgatnák őket. Legalább ízletes hús lennék.
-Xavier, akkor holnap megyünk a hockey meccsre?-érdeklődnék az ajtóban alva reményteli szemekkel rám nézve. Ilyenkor úgy néznek ki mint három óriás csecsemő. Néha a húgom érettebb náluk, ráadásul szomjan halok és akarok egy zuhanyt. Ki nézve az ablakon szembesültem azzal a ténnyel hogy már sötét van.
-Aha, a páholyba foglaltam 4 helyet a stadionban-válaszolok és hagyom hogy a víz amit előbb a fejemre borítottam végig csurogjon rajtam.
-Alig várom hogy levejék a jaguárok a medvéket-lelkendezik Larsen.
-Imádom mikor szét erik egymást a jégen - ért egyet az ikre.
Már kifelé tartunk az edző teremből. Az ikrek elől diskurálnak, teljesen elfeledkezve rólunk.
-Jeremy- fordulok feléje. -Légyszíves néz utána egy embernek.
******************************* Sziasztok! Xavier és Liana storyának az első része! Le szögezném kezdő vagyok és ez az első storym. A helyes írási hibákért bocsánat, igyekszek. Puszi🩵
