Pengén a maffia

4.-Liana

Hasogató fejfájásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és körbe néztem. Egy modern szobába voltam aminek a fő színe a szürke és a fehér volt. Az ablakon pedig sok fény szűrődőtt be ami jelenleg nem a legjobb mert kiég a retinám. Miután eltűntek előlem a fekete pontocskák és felültem akkor vettem észre hogy nem a tegnapi ruhámban vagyok hanem egy pólómba ami meglehetősen nagy és egy boxerbe.

Hogy kerültem ide? Az utolsó emlékem egyenlőre az az amikor
egy Klubban voltunk megünnepelni a  jaguárok győzelmét. Szépen lassan eszembe jutott minden. Ó istenem egy este végre rávesznek hogy mennek el bulizni és akkor berugva beszélek zagyvaságokat a "sötétség hercegének". Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ahogy emlékszem nem történt semmi este, vagyis a combjaim nem fájnak és amennyire emlékszem velem kedves volt.

Meg találtam a fürdőt és legalább arcot mostam és megfésülködtem.

Lassan kimerészkedtem  a szobából és a folyosó végén megpillantva a lépcsőt lefelé vettem az irányt, ahol 4 izmos férfi és egy idős hölgy tartózkodott.

-Öhm Jó reggelt?! - köszöntem lefelé.

-Na Csipkerózsika is megjött- szólt szórakozottan az albínó férfi.

-Köszönöm a bókot, de azért hercegnő nem vagyok hajoltam meg.

-Én már most bírom- mondta a másik. Valószínűleg ikrek mivel azt leszamitva hogy az egyikük albínó nagyon hasonlítanak.

-Jó reggelt baba- nyomott a kezembe egy pohár vizet Xavier.
Már emlékszem. Tegnap is így hívott, de úgy láttam őt is épp úgy megléte mint engem. Tetszik olyan személyes és különleges.

-Neked is, és köszönöm--kortyolgattam bele a vízembe.

-Elnézést kisasszony Elizabeth vagyok a házvezető nő- ölelt meg. Nagyon cuki néni olyan 150cm mondjuk én sem vagyok magas a 157 cm-emmel.

-Na suhancok így kell fogadni egy hölgyet? Vagy a maffia tagoknak már luxus? - néz a férfiakra ezek szerint Elizabeth.

-Bocsánat Elizabeth - zengték kórusban.

-Jeremy Hilton, Xavier jobb keze - jött oda a vörös és kezet csókolt.

-Malcom Felton- jött oda a fekete hajú és óvatosan megölelt és alig észre vehetőek Xavier felé késett aki bólintott.

-Larsen Felton- végül az albínó. Tuti ikrek.

-Liana Monero

-Tudjuk kiscsaj- szólt Malcom kissé gúnyosan.

-Az meg oké hogy a test magasságommal viccelődsz amiről egyébként nem tehetek, de még egyszer ne halljam meg hogy ilyen gúnyosan, degradáloan állsz hozzám- léptem felé és néztem a szemébe.

Utálom ha elő itéletesek az emberek. Ez főleg akkor alakult ki nálam amikor láttam Hirot is mennyien ítélik el pedig az egyik legodaadobb ember a földön. Azóta mindig kiállok ilyenekkel szemben nem izgat ha akkor mint egy hegyomlás.

-Bírom, nem csak okos de a nyelve is rendesen fel van vágva- bólintott elismerően felém.

-Azt hiszem valamit elfelejtettél- néz rá Xavier jelentőség teljesen.

-Bocsánatot kérek- sóhajtott.

-Semmi probléma, csak nem bírom ha előíteletesek egy olyan dolog miatt ami felett nem volt befolyásunk-mondom.

-Fajdalomcsillapítot kérsz?-nézett rám Xavier és valami fura csillogott szemeiben, amitől fura érzésem támadt, de jó értelemben.

-Nem köszönöm, nem szedek gyógyszereket, csak ha tényleg elviselhetetlen a fájdalom. Nem vagyok a gyógyszerek híve.