Struggle

IV.rész

Oli és Kriszti is folyamatosan írtak, meg hívtak. Végül anyát elérték, aki megnyugtatta őket, hogy semmi baj, csak enyhe agyrázkódás. Az ágyamban unatkozva úgy döntöttem kutatok kicsit facebookon meg instán Áron után. Fél óra böngészés után megtaláltam egy lányt, aki pár hete kezdte el likeolgatni Áront. Áron ezt bőven viszonozta is. Tűz jeleket írt a képe alá meg hasonlók. A lány profilja privát volt, de bekövettem egy régi instámról, amikre régebben tájképeket posztoltam. Engedélyezte nem sokkal a kérésem után a követést. Innen láttam meg. Valószínű Áron tudta, hogy nem követem, ezért nem fogom megtudni. De a pasik azt hiszik buták vagyunk. Hát nem. Elég rendesen felhúztam magam, aludni sem tudtam. Forgolódtam egész éjszaka. Alig vártam már, hogy reggel megszólaljon az ébresztőm. Anya az ágyam mellett várt reggelivel.
- Hát ez?
- Ezt a napot töltsd pihenéssel. Megérdemled. Az edződ is ezt mondta. Büszke rád.
- Nem én rúgtam a gólt.
- Most nem. De hoztad a formád. Gratulálok. Így folytatod, akkor még akár nevet is szerezhetsz magadnak. És nőként.. Még nagyobb büszkeség. Nem sok női focista nevét ismerem. Sőt.. Hogy őszinte legyek. Egy női nevet sem tudok.
- Na majd az enyém. – húztam ki a mellkasom.
Anyu elmosolyodott, adott egy puszit a homlokomra, aztán magamra hagyott. Sikerült a vasárnapot pihenéssel töltenem. Az utána való hét kemény volt. Újra sokat edzettem, még edzések után is. Formában akartam magam tartani. Áront hanyagoltam. Nem volt kedvem rá nézni se úgy, hogy közben más lánnyal kavar. Vagy mit csinál. Viszont az azt következő héten küldött egy sms-t, hogy átmegyek-e, de nem válaszoltam. Másnap meg is környékezett edzés előtt a suliba.
- Írtam.
- Nem értem rá.
- Neked eddig mi dolgod volt? Lefoglalt Gréta?
Elkerekedett a szeme. Reakciójából ítélve nem számított erre.
- Meg tudom magyarázni.
- Ugyan. Hagyd. Megspórolok neked egy magyarázkodást. Menj, és szórakozz mással. Mondjuk vele. De engem hagyj békén.
- Igen? Rendben. Akkor befejeztem.
- Nem is volt köztünk semmi. – nevettem fel.
Dühbe gurult. Nem tetszett neki, hogy most fordult a kocka. Ha ő játszhat mással az oké, de ha vele játszanak, akkor a személy már bűnt követett el. Sértődötten magamra hagyott. A csapattársaim jöttek épp oda hozzám, látták, ahogy elviharzik Áron.
- Mi történt?
- Csak ez a seggfej nem tudta, hogy rossz helyen jár. Én pedig elküldtem a megfelelő éghajlatra.
A lányok felnevettek. Valamit úgy sejtettek ők is a viszonyunkról, de nem firtatták. Jobban érdekelte őket a foci, és a saját életük. Nem még az enyémmel is foglalkozni. Edzés közben azon gondolkoztam, hogy hogyan kéne bosszút állni Áronon. Edzés után Kriszti átjött hozzám tanulni, de szokás szerint pletykálás lett belőle.
- Mi lenne ha összejönnél Olival, hogy Áronnak szívd a vérét? – hozta fel az ötletet Kriszti.
- De akkor kihasználnám Olit. Nem akarom bántani.
- Szerintem belehalna egy csókodba is. Neki nem lenne olyan kellemetlen pár hét/hónap randi.
- Tegyük fel, hogy összejövök vele. És mindenki szerint állítólag oda van értem Oli. És amikor majd szakítok vele?
- Akkor mond el neki a tervet. Hogy szeretnél vele összejönni kamuból, hogy mondjuk... Hogy leszakadjanak rólad a pasik, mert csak a focira akarsz koncentrálni, de nem hagynak békén. Mit szólsz?
- Nem is olyan rossz ötlet.
- Na látod. És még mindig mondhat erre nemet. Vagy igent. Akkor meg mindkettőtöknek jó lesz.
- Legyen! Fel is hívom!
Előkaptam a telefonom a zsebemből és felhívtam. Felvázoltam neki a sztorit úgy, hogy ez az egész ártatlan dolognak tűnjön. Oli még sajnált is, és azt mondta, hogy ha nekem ez így jobb lesz, akkor benne van. Kriszti ördögi vigyorral ült velem szembe, miközben hallgatta kihangosítva Oli sajnálkozó szövegelését. A suliban reggel Krisztival találkozunk a megszokott helyünkön.
- Készen állsz féltékennyé tenni Áront?
- Vágjunk bele!
- Úgy kezded a hetet, hogy pasid van. És milyen dögös vagy. Áron agyvérzést fog kapni. – nevetett fel Kriszti.
- Remélem. – kacsintottam.
Suliba, a folyosón találkozunk Olival. Átöleltük egymást.
- Nagyon csinos vagy. – nézett végig rajtam, de ekkor Áront megpillantottam felénk haladni.
Nem is figyeltem, hogy mit mond, csak Áronra koncentráltam, hogy jól időzítsek a csókhoz. Már épp kellő közel volt hozzám, átkaroltam Oli nyakát, és megcsókoltam. Nem néztem Áronra, Kriszti volt a titkos megfigyelő, hogy ne legyen feltűnő. Oli pedig ezt az egészet észre sem vette. Mikor befejeztem a csókot, már csak a szívek hiányoztak a szeméből. Beszélni sem tudott, de én azért megkértem, hogy ismételje meg amit mondott.
- Jaa. Őőőőő..Azt mondtam, hogy nagyon csinos vagy.
- Köszi. Megyek órára, majd szünetben tali. Pussz. – adtam még egy gyors puszit a szájára, aztán pedig Krisztivel magára hagytuk.
- Húú hallod. – kezdett bele Kriszti.
- Mond máár mi volt. – izgatottan vártam.
- Végig titeket nézett amíg smároltatok. Majdnem elnevettem magam, olyan hülye képeket vágott. Szerintem bekajálta.
- De örülök neki, hogy féltékeny. Most legalább megtudja, hogy velem nem szórakozhat.
- Ennyi.
Suli után megint edzésem volt. Oli és Kriszti mondták, hogy eljönnek. Én kicsit előbb értem oda edzésre, mint a többiek, mert utolsó órán csengetés előtt elengedtek 10 perccel. Gyorsan átöltöztem és a kispad mellett nyújtottam, mikor egy ismerős arc jelent meg. Áron volt az. Épp oda akart menni hozzám, mikor a csapattársaim megjelentek. Megtorpant. Leült a nézőtéren lévő padok egyikére. Edzés közben Oliék is megjelentek. Edzés után odamentem hozzájuk köszönni, de mikor elindultam fürdeni, Kriszti követett az öltözőig, és odaszólt nekem.
- Mit keres itt?
- Gondolom beszélni próbál velem, mert letiltottam.
- Beszarás vagy.
Csak mosolyogtam önelégülten. De odajött hozzánk az emlegetett szamár is.
- Magunkra hagynál Krisztina?
Kriszti feltette mindkét kezét, és elhátrált.
- Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.
- Mi volt az a csók a suliba?
- Csók.
- Együtt vagy azzal a hülye gyerekkel?
- Együtt. És nem hülye gyerek.
- Pár napja még azt mondtad, hogy semmi nincs köztetek.
- Te nyitottad fel a szemem arra, hogy neki tényleg fontos vagyok. És ő nem szégyell.
- És te is érzel iránta valamit?
- Akkor nem lennék vele együtt nem?
- Értem. Fasza. Rendben.
- Szerintem is rendben. Na megyek fürdeni. Hali.
Azzal pedig hátat fordítva neki bementem az öltözőbe. Mikor végeztem, és kimentem az öltözőből, már nem volt Ádám ott, de Oliék igen. Elmentünk egyet vacsizni, beszélgettünk, utána pedig mindhárman mentünk a magunk útjára. A házunk előtt megint ott állt Áron.
- Nem voltam egyértelmű az öltöző előtt?
- Nem. Nem hiszem el. Barbi.. Szeretlek.
- Nem szerethetsz egyszerre több embert. Vagyis szerethetsz, de én ne legyek köztük, mert nekem nem fér bele egynél több.
- Akkor tényleg befejezted? Tényleg? Barbi, nézz rám..
Végig simította az arcomat, és kicsit felfelé biccentette, hogy rá nézzek. Annyira nehéz volt megállnom, hogy ne csókoljam meg, de kitartónak kellett lennem.
- Jó éjt.
Elköszöntem és bementem a házba. Az ajtó másik oldalán nagyot sóhajtottam. Szobámba érve azonnal írtam Krisztinek, hogy mi történt, aki megdicsért, hogy milyen erős voltam. Oli pedig felhívott videóchaten.
- Szia. – köszönt.
- Sziaa. Miujság?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért volt ott Áron az edzéseden? Észre vettem. És azt is láttam, hogy beszéltetek.
- Csak megkérdezte, hogy együtt vagyunk e.
- Miért érdekli?
- Nem tudom, nem kérdeztem. Mentem fürödni.
- Nem jelent gondot?
- Dehogyis Oliii! Állj le!
- Jó. Megyek aludni. Szeretlek, jó éjt.
- Jó éjt, szép álmokat.
Gyorsan kinyomtam a hívást. Egy darabig csak néztem magam elé. Oli kimondta az Sz betűs szót. Ma Áron is mondta. Én pedig csak nézek, mint egy bamba birka. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolataimat, utána pedig elfeküdtem alvást erőltetve magamra, hogy ne gondolkozzak tovább.