Struggle

III.rész

- Te mit keresel itt?
Áron volt az.
- Veled akartam beszélni. Beszállsz kicsit?
- Rendben.
Átmentem a másik oldalra, beültem az anyós ülésre. Elindult az autóval. Amikor elindultunk, bele is kezdett a mondandójába.
- Sajnálom.
- Mit is? Amúgy nem nagyon érek rá kocsikázni. Meg akarok fürödni, mert futni voltunk Olival.
- Olivérrel? Azzal a nyomival voltál futni?
- Igen, barátok vagyunk. Miért ne futhatnék vele?
- Mert totál oda van érted. Mint ha a kiskutyád lenne.
- Nem a kiskutyám. És nincs oda értem. A haverom. De nem értem a kiakadásodat, mikor te a suliban engem fel sem ismersz. Én pedig ne legyek a barátaimmal? Nevetséges. Fordulj vissza. Nem akarok veled egy légtérben lenni.
- Szeretlek.
- Tessék?
- Szeretlek Barbi.
Félreállt, áthajolt hozzám és megcsókolt.
- Mit művelsz? – tettem a mellkasára a kezemet.
- Szeretlek. Meg akarok érted változni. Gyere.
Kiszállt az autóból és hátra ült. Én követtem. Hátul óvatosan az ölébe ültetett.
- Izzadtan is szexi vagy. – súgta a fülembe.
- Áron, ezt nem csinálhatjuk.
- Shh. – csitítgatott.
Edzős rövid nadrág volt rajtam, amit félre húzott, reccsent is egy nagyot. Lehúzta a nadrágját. Engem benedvesített, utána pedig bele ültetett a férfiasságába. Nyögtem egy nagyot. Végig csókolgatott, miközben lovagoltam rajta. Párszor be is vertem a fejemet, mert nagyon közel volt az autó teteje. Utána visszaültünk az autó első két ülésébe. Miközben vitt engem haza, folyamatosan rám pillantott.
- Áron, nevetséges amit csinálsz. Szégyellsz engem? Vagy mi? Miért nem néztél rám a suliba?
- Nem akarom, hogy megtudják, van valakim. Mert akkor sebezhető leszek. Lesz gyenge pontom. És amíg nincs, addig támadhatatlan vagyok. Minden oldalról.
- Néha nem tudom eldönteni, hogy jó ember vagy, vagy csak annak mutatod magad. Valamikor...
- Jó ember vagyok. Ismersz.
- Nem vagyok benne biztos.
Mikor ezt kimondtam megállt, mert közben a házunk elé értünk.
- Legyél biztos benne.
- Szia.
Kiszálltam az autóból, ő pedig addig ott állt a ház előtt, amíg én be nem mentem. Megfürödtem gyorsan, utána pedig elfeküdtem az ágyon. Elővettem a telefonomat. 23 nem fogadott hívásom volt. Olitól.
- Ne haraguudj! – vettem fel a 24. próbálkozását.
- Miért nem hívtál? Azt mondtad hívsz. Vagy mi történt?
A hangján érezni lehetett, hogy feszült.
- Csak dolgom volt, elfelejtettem.
- Elég sokszor van mostanában dolgod. Engem pedig csak úgy elfelejtesz. Mikor megígérted, hogy hívsz. Én pedig aggódok.
- Ne legyél már ilyen. Anyuval volt megbeszélni valóm.
- Hívtam őt is, ő azt mondta, hogy nem tudja hol vagy, de majd csak hazatalálsz.
- Lassan sétáltam haza. Elfáradtam.
- Rendben. A lényeg, hogy otthon vagy biztonságban. Jó éjt.
Ezzel a mondattal pedig bontotta a vonalat. Számat rágva gondolkoztam el Áron szavain, ugyanis ő azt mondta, hogy Olivér oda van értem. Ezt eddig nem vettem észre, de így, hogy valaki ezt mondta, nekem is furcsa volt ez a viselkedés tőle. De letettem a telefonomat az éjjeli szekrényemre, mert elég volt bőven ennyi is a telefonból. Inkább lefeküdtem korán, hogy kipihent legyek a holnapi mérkőzésre. Másnap nagyon izgatott voltam már reggel. Egész meccsig nem is ettem semmit az idegességtől. Meccs előtt a csapattal, és az edzővel konzultáltunk. Megbeszéltük a taktikát és a felállást. A mezőberényi csapat igen erősnek bizonyult az eddigi meccseik alapján. Igyekeztük a legjobb formánkat hozni. Felálltunk, remegve vártuk a sípszót. Az után pedig megszűnt a világ. Csak a foci volt, az ellenfél és a csapat. Semmi más nem létezett. Első alkalommal ők rúgtak egy gólt a 23. percben, ami nem vette el a kedvünket. Csak harcosabban álltunk hozzá a meccshez. Az utána kiegyenlítettünk a 42. percben. Félidőben mind próbáltuk magunkat fel spanolni, hogy ha ezt megnyerjük, akkor a dobogó már 100% meglesz. 90. percben még mindig 1-1 volt, de a 11 esen belül az egyik szögletnél valaki úgy meg fejelt, hogy hirtelen a testemet forróság öntötte el, csillagokat láttam. Lent voltam a földön. Állt a mérkőzés. Jöttek oda ápolni engem, de a fájdalomtól beszélni nem tudtam. Le kellett hozni a pályáról hordággyal. A pálya szélén várták velem a mentősöket. Közben Erika, a másik csatárunk rúgta a 11 est, amit sikeresen betalált. Ez után le is fújták a mérkőzést nem sokkal. Megnyertük. A mentősök ez idő alatt kiérkeztek. Megvizsgáltak. Komolyabb bajt nem észleltek, de Anyuék haza vittek, hogy pihenjek. Viszont nem voltam csüggedt. Hisz nyertünk. Áron írt egy üzenetet, amiben megkérdezte, hogy minden rendben van e velem, mert látta, hogy jó nagyot kaptam. Meglepődtem, hogy ott volt, mert ha látta, akkor ott kellett lennie, de nem kérdeztem rá, hogy miért. Írtam neki, hogy meg maradok. Válaszként csak egy mosolygós smileyt kaptam. Szuper. Ennyi volt a beszélgetés