ŐRZŐK FALKÁJA

1 - SZÉP ÉS VESZÉLYES

Nem volt nap, nem volt óra, hogy ne jutott volna eszembe a családom, a falkám. Távol kellett tartanom magam tőlük. Azoktól, akiket a legjobban szerettem, akik a legfontosabbak voltak a számomra.

A tribal vonalakat a karomon pedig álcáznom kellett. Erre első osztályú volt az egész karomat eltakaró tetoválás. Ötletem sem volt, amikor felhívtam az egyik tetováló szalont, csak annyi, hogy tökéletesen takarjon, ne maradjon szabadon egy milliméter sem.

A stégen vártam a szalonból a tagot. Hajlandó voltam többet fizetni, de ragaszkodtam ahhoz, hogy az otthonomban dolgozzon rajtam, és az én időbeosztásomhoz igazodva. Nem adtak azonnal választ. Többen dolgoztak a szalonban, fogalmam nem volt kit takarhatott a Cody név, aki végül is bevállalta a munkát az én feltételeim szerint. A bejelentkezésem után, napokkal hívtak csak vissza, időpontot egyeztetni.

Messziről hallottam a motort. Anskar Intrúdere volt, de Zak vezette. A kelta farkas kivételes figyelembe részesítette. Ha nem tudtam volna miért, talán még féltékeny is lettem volna rá. Apám nem tudta, azon az éjjelen mivé vált barátomban az a szellem, akit előhívott, hogy eggyé válva vele, erősítse őt. Gyógyítottam a véremmel, így megváltozott vérének szerkezete. Egyre többször tapasztaltuk, hogy talán nem csak az.

Ha csak ránéztem, mosolyba szaladt a szám az emlékektől. Mikor megismertem, egy kócos, szomorú mosolyú, madár csontú fiú volt. Barátok nélkül. Senki nem kereste a társaságát. Bennem elismerést ébresztett mérhetetlen hitével és erejével. Láttam benne a csiszolatlan gyémántot.

Már a terasz vastag gerenda korlátján lendült át. Széles vállain megfeszültek a szálkásan kidolgozott izmok. Sötét, két oldalt halántékig felborotvált haja, hosszú fonatban a derekáig ért. Vékony vonalban vágott szakálla kirajzolta karakteres állának vonalát. A meleg barna szemek, sötét fenyegetésként néztek férfiasan besűrűsödött szemöldöke alól. Úgy festett, mint egy hadisten. Alkarján elmaradhatatlan volt a két rejtett penge, amit mesterien kidolgozott kelta motívumokkal díszített, bőr alkarvédővel takart. Messziről vigyorgott, lendületes, könnyed lépésekkel közeledett. Példámon okulva, elköltözött a szüleitől. Bár én tudtam mennyire tiszteli és szereti őket, még sem mutatta ki. Ritkán látogatott haza, akkor is csak futólag. Jól megjegyezte, mit jelent egy harcos számára, ha valaki a gyenge pontjává válik.

Ökölbe szorította a kezét, ujjain ott sötétlettek a betűk, olyanok, mint az enyémen is. Tisztán olvasható volt a „WOLF" felírat.

– Még nincs itt a srác? – kérdezte, összeütöttük az öklünket. – Meg akartam nézni, hogy dolgozik.

Órámat néztem.

– Még van ideje – vigyorba húztam a szám –, tíz perc múlva lesz, hét.

– Szerinted mi ér ide tíz perc alatt? – kérdezte kicsit fölényesen barátom, felszaladt a szemöldöke.

Én már hallottam és tudtam azt, amit ő még nem!

– Mondjuk egy motor?

Mire válaszolt volna, már ő is hallotta a négyütemű dübörgését.

Tekintetével követte, a közeledő járgányt. Az utas feltűnően kicsi termetű volt, a járműhöz képest. Leparkolt a másik motor mellett. Fürgén, könnyedén csúszott le az ülésről. Vállán hátizsák volt. Nyújtott léptekkel indult el a stég felé, közben vetette le a sisakját.

– Ez egy csaj! – szakadt fel barátomból a felismerés.

Vigyorogva néztem fel rá kényelmes helyzetemből.

– Miből gondoltad, hogy hím nemű lesz?

– Hát, mert Cody... – Tekintetét az enyémbe fúrta. – Te tudtad?