ŐRZŐK FALKÁJA

5 - ÚJJÁSZÜLETÉS

Magabiztosság öntött el, ahogy a szurdokon álltam, és lenéztem a völgybe. A falkámért indultam. Pontosan még nem tudtam merre, csak azt, hogy arra amerre Kiel vette az irányt a múltkor, mikor találkoztam vele. Ha már megfelelő közelségben leszek, úgyis meg fogom őket érezni. A magabiztosság mellett megmagyarázhatatlan szorongás kezdett lassan elönteni. Amolyan rossz érzés. Amy mögöttem állt, s mintha megérezte volna a belső félelmemet, nyugtatón a vállamra tette a kezét. Összerezzentem az érintésére, mert váratlanul ért, ahogy cikáztak a gondolataim, és egyre fenyegetőbben áradt szét bennem a feszültség.

– Nem akartalak a döntésedben befolyásolni Bred, de most már elárulhatom, hogy jól döntöttél – mondta biztatva a húgom, és összemosolyogtunk, aztán hirtelen fájdalmas ordítással görnyedt előre.

– Amy! – Utána kaptam.

– Istenem! – ordította, remegtek a kezei. – Ne!

– Mi történt? – kérdeztem döbbenten, de alighogy kiszaladt a számon, már éreztem Luna félelmét, és Siena szűkölését hallottam a fejemben.

– Ne! Ne ne ne ne ne! – levegő után kapkodtam. Tudatosult bennem, ha így érzem őket, akkor baj van velük! Ez megmagyarázta előbbi feszültségemet is, csak Amyt nem értettem, hogy vele miért történt, az ami. Ki az, akivel ilyen kapcsolatban van. Nem volt időm tovább ezen gondolkodni, a húgomat a kocsihoz támogattam. Én nem éreztem sebet, csak a félelmet, vagyis Luna és Siena még nem sérültek meg, de veszélyben voltak!

Chakort hívtam.

– Állj rám testvér! – hadartam a telefonba. – Baj van! Szólj Anskarnak is! Gyertek utánunk! Veszélyben van a falka!

Mivel elég intenzíven éreztük őket, követni tudtuk merre voltak.

A vér szagával és az idegenek bűzével tele szaladt még az agyam is. Nem alakultunk át, mivel a félig farkas félig emberi zsoldos horda ellen két lábon eredményesebben tudtunk harcolni. Nem volt időnk felmérni kik és mennyire sérültek. Amy még le sem állította a kocsit, én már ugrottam az acsarkodók közé. Ott téptem és szaggattam a félszerzeteket, ahol értem. Caróból már nem sok maradt, hiába téptem le támadója fejét. Kiálltak a bordái, a húsa is ki volt fordulva úgy meg volt szaggatva. Darko mint egy véres cafat, de még tépte, húzta marcangolta párjáról a zsoldos vadat. Éles fájdalom mart a nyakamba, pillanatokig levegőt sem kaptam, barázdák jelentek meg a mellkasomon, és elöntött a vér. Megtántorodtam. Egy idegen farkas, mint a nyíl repült el mellettem, a semmiből tűnt elő. Támadóm torkának esett, veszett morgással rázta a fejét, tartotta állkapcsát, szorította, ezzel fel is tépte a torkát. Közben éles karmok szántották végig az oldalát, de kitartóan marcangolta az ellenséget. Lunát kerestem, miközben majd meg fulladtam, folyamatosan éreztem a szorítást a nyakamon. Rádöbbentem, nem az én sérülésem érzékelem, hanem Lunáét! Mintha letépték volna a fejem, még a gerincemen is végig nyilallt a fájdalom, ordítva zuhantam térdre. Szorított a mellkasom, mint akinek szét akar robbanni, az agyam csak zúgott.

– Lunaaaaaaaaaa! – ordítottam a nevét. Markoltam a földet, a mögöttem lévő fát, s nehezen feltápászkodtam. Tekintetem körbevezettem a véres testeken, de így hirtelen nem tudtam megállapítani ki élhet és ki nem. Amy, elszántam szabdalta az útjába kerülő félszerzeteket.

Egy árny perdült át felettem, nyomán fejek hullottak, és fröcskölt a vér a nyakakból. Megérkezett Chakor, Anskarral együtt.

Két ismeretlen, hatalmas farkas rontott a fák közül a félszerzeteknek, s pillanatok alatt szétmarcangolták az egyiket.

Már nem tudtam mit képzelek és mi a valóság, mikor megláttam, ahogy egy fekete medve karmaival csapkodva szabdalta az útjába kerülő zsoldos horda tagjait.