A könyvmester legendája/Thearsmith

-1 Fejezet-

10 éves voltam,és egy reggel kezdőt minden,amikor épp az autóban ülök,és rajzolok,de pont akkor láttam meg egy farkast,ahogy elmegy az út szélén

Én - Anya,ott egy farkas! -Mondtam meglepődve

Anya - De gyönyörű!

Én -Szerintem nem az. A farkasok ijesztőek!

Anya - Csak mert a tündérmesékben általában úgy ábrázolják a farkast a mesében,hogy gonosz. Ez egyaltalán nem igaz!

Apa -Nem látom a farkast. Hol van?

Anya -Drágám,vigyázz egy kamion!

Amikor ki szerettük volna a kamiont kerülni,de nem jól sikerült,neki mentünk a kamionnak. Én túléltem,de komába esttem,de anyum,és apum nem élték túl,de a farkas oda ment,és szaglászni kezdett,de utána elment onnan a farkas. 

("Pár héttel később")

Egy kocsiban ültem,és mellettem voltak a bőröndeim,de lehajtottam a fejem,és megfogtam a nyakláncot amit még anyukámtól kaptam,de sose tudtam feldolgozni,hogy a szüleim meghaltak. Sok kérdések jártak a fejembe,hogy miért maradtam életbe? Anyuék miért nem? Sok vissza emlékezeteim voltak,de amikor vissza gondoltaimba merültem,de oda érve,és kiszállva az autóból,és beindulva.

~A sír falai közt,sok történet keringett. Esti meséket,szóbeszéket mesélt. Gyertyafénynél halkan elhangzó legendák. Mind közül legismeretebb A könyvmester legendája volt. Egy olyan világról szólt,melyeket lakói  képtelenek sírni. Az emberek úgy éltek,mint üres porhüvelyként éltek,érzelmek nélkül! Ám a világtól elzárva,teljes egyedüllétben,élt egy magányos könyvmester is. Aki sötétségbe burkolózott,sápadt,és görnyedt volt,és kristálytiszta szemeiből, képes volt kristálykönnyeket formálni. Az emberek azért fordultak hozzá,hogy sírhassank,és legalább egy kicsit képesek legyenek lenni. És a könyvmester nekik ajándékozta a saját könnyeit. Így az emberek elsirhatták dühüket,kétségbeesésüket.~

~fájdalmukat,és kínjukat,amely lángoló szenvedély,keserű csalódássukkal,és könnyek kell. Fogalmam sem volt róla,hogy létezhet ilyen hely. Nem gondoltam,hogy ennyire hiányoznak majd a szüleim. 
De főképpen azt nem hittem volna,hogy nekem is tapasztalnom kell ezt a világot!~

Margaret - Biztos te vagy Melita! -Nézet rám.

Én -Igen! -Bólogattam.

Margaret - Hmm. Az jelenti,hogy molylepke! Igazán különös egy pár napig élő rovaról elnevezni egy gyermeket.  Itt csak néhány szabályunk van! Rend, Tisztelet, Engedelmesség. Ha betarod őket,nem lesz baj. Vegyétek el a bőröndjét!

Elveték a bőröndöm.

 Margaret - Mi itt mindenen osztozunk. Kérem a nyakláncod. Nem hozhatsz be személyes holmit. 

Én -De az anyukámé volt!

Margaret -Rend, Tisztelet, Engedelmesség. Csak nem akarsz  már az első napodon szabályt szegni? Rigel! Vedd el a nyakláncát.

Rigel oda jött hozzám,és kitépte a nyakamból a nyakláncomat,de én persze bekönnyeztem.

~Számomra ez nem csak legenda volt,mert a Sírban tényleg találkoztam a könyvmesterrel.~

Margaret - A srás nem hozza vissza,amit elvesztettél. Adeline,vezesd a szobátokba! 

Adeline - Igen is Margaret!

Margaret - Egy-kettő! Gyerekek menjetek be!

Adeline be vezetett a szobánkba.

Adeline - Ez Julia ágya volt. Őt tegnap örökbe fogadták. Szóval a tiéd!

Leültem az ágyra.

Én -És te régóta  vagy már itt? -Fordultam hozzá,és kérdeztem.

Adeline - Túl fakó a böröm. Miss Margaret szerint betegesnek tűnök. Leszünk legjobb barátnők?

Én- Igen! -Bólogattam. 

Hamarosna jön a második fejezet.