A könyvmester legendája/Thearsmith

-3 Fejezet-

("Én szemszögemből")

Bementem a szobába,ami nagyon szép volt.

Anne - Egy barátomtól kértem tanácsot! Remélem,hogy tetszik! -Oda nézve rám,mondta mosolyogva.

Én - Már nagyon rég nem volt saját szobám!

Anne - Hát most van! -Mosolyogva mondta.

Én - Minden az enyém,ami ebbe a szobába van? -Kérdeztem meglepődve.

Anne - Hát persze,hogy a tiéd! -Mosolyogva nézet rám,de elmosolyogdtam én is.

Bele ültem a székembe.

Anne - Ez az iskolai egyenruhád! -Mutatot a ruhára.

Én -Nagyon szép - Elmosolyodtam.

Anne - Ő pedig Klaus! -Mondta mosolyogva a macska nevét.

Én - Nagyon aranyos! - Elmosolyodtam.

Anne - Hát igen! Kicsit magának való,de kedves is tudd lenni,ha akar!-Simogatta a macska fejét.

("Rigel szemszögéből")

Rigel oda ment a zongórához,és egy billenyűzetet nyomot le.

Norman -Mehetünk?

Rigel -bólogatott.

Bementek a szobába,és Rigel persze zene újságot nézegette,de megszólalt Norman.

Norman - Nem tudom mennyire jön be!..öhm..Ha neked is megfelel holnap ebbe mehetnél a suliba?

Levette az akasztóról az iskolai egyenruhát,de persze Rigel vissza tette az újágot,és oda ment megnézni,hogy milyen a ruha persze,de távolról.

Norman - Szerintem a te méreted! Ez is a fiúnk...öhh inkább veszünk újat!

Rigel - Arra semmi szükség. Köszönöm,tökéletes lesz! -Mondta mosolyogva.

Norman rá mosolygott Rigelre,és így vissza tette az akasztóra az iskolai egyenruhát.

("Rigel szemszögéből vége!")

Kiment Norman a szobából,és becsukta az ajtót,és Rigel levette magáról a felsőjét,így a csupasz mellkasa látszodott. Táskájából kivette a gyógyszerét,és bevett egy gyógyszert,és kivett egy kis dobozkát a táskájából,de persze megfordult,így oda ment a fiókos szekrényhez,és kihúzta a fiókot,és betette a fiókba a dobozkát,de pont akkor jelentem meg,de ő gyorsan becsukta a szekrény fiókot. És rám nézet Rigel.

Én - Bejöhetek? -Kérdeztem félénken.

Rigel kicsit közelebb jött hozzám,és rám nézet.

Én - Figyelj,Rigel! Most,hogy így....

Rigel - Most,hogy így mi? -szemembe nézett.

Én - Most,hogy így itt vagyunk együtt...Szeretném,ha dolgok jól alakulnának Anneval,és Normanel,és az örökbefogadással.

Rigel - Ha azt akarod,hogy jól alakuljon,akkor hagyj békén! És sose ne gyere be a szobámba! Se most,se máskor!

Én - Ez fenyegetés? -Szemébe néztem.

Rigel - Csak egy jó tanács! -Nézet a szemembe.

Jött közelebb,de én persze hátráltam,de persze ki az ajtón.

Rigel - Molylepke! -Becsapta előttem az ajtót.

("Este")

Épp vacsoráztunk.

Anne - Az üvegház az enyém!...Mutattot fel- Virágot termesztek,és árulok!

Én - T-te is ezzel foglalkozol Norman? -Kérdeztem tőle.

Norman: Kártevők írtásban utazom! Csótányok,hangyák,egerek ilyesmi!

Kis csend lett,majd az után megszólalt Norman.

Norman - De persze,csak az esetben ami már elpusztultak,vagy nagyon veszélyesek!...És ti jól kijötettek az intézetben egymással?

Rád néztem,és utána Norman-re.

Én - Együtt nőttünk fel,mintha a tesvérek lennénk!

Rigel - Úgy szeretjük egymást,mintha tesvérek lennénk! -Meg fogta a combom,és néhol simogatta,és én ezért meglepődtem.

Én - Kimegyek a mozsdóba!

Anne - Menj csak! -Nézet ahogy,ki megyek a mozsdóba.

Anne - A "Rigel" egy csillag neve,ügye? A szüleid biztos szerették a csillagokat.

Rigel - Miss Margaret-től kaptam a nevem,mert nem ismertem a szüleimet. Elnézést,nekem is ki kell mennem!

~Még mindig éreztem az ujjai érintését,mintha belém égtek volna. Végzetes vonzereje telesen megfertőzött. Gyűlöltem,ahogy nyomult.

Rigel - Nem kellett volna így elfutnod! Leendő szüleink aggódnak érted.

Néztem rá a tükörből. Én -Neked ez csak játék,ügye? Buta kis játék.

Rigel - Te akartad ezt,molylepke! -Nézet rám,és én persze oda fordultam hozzá.

Én - Hagyj békén Rigel!

Rigel elmosolyodot. Rigel - Hmm. Mi lesz,ha megtudják,hogy ennyire gyűlölsz engem? Hogy mégsem olyan tökéletes minden! Talán, megondolják magukat.

Én - Egy nap rá jönnek,hogy kis vagy valójában! -Néztem a szemébe,de ő persze közelitett felém,és rám nézet.

Rigel - Miért? Ki vagyok én? - Nézet a szemembe.

Én - Valójában te vagy a könyvmester!

Rigel nézet rám,de én elmentem onnan, és bementem a szobámba,és átöltöztem a pizsimbe,és bedöltem az ágyamba,és elaludtam,majd rosszat álmodtam éjszaka,forgolodtam.

- Sziasztok,ne haragudjatok,hogy eddig nem volt rész mert eddig nem volt időm írni,és nagyon sok dolgom volt,és hát történtek olyan dolgok amik,nagyon rosszul estek,de nyugodjatok meg minden oké,és próbálok ki tenni még részeket,mert látom nagyon olvasátok,és szeretitek olvasni,de próbálok akítv is lenni,csak elkapot az a dolog,hogy miért is nem írtam,eddig meg a 3 fejezetet,mert olvastam,és persze,ahogy mondtam túl sok volt a dolgom,és rosszul víselt meg egy-két pár dolog,és így nem volt alkalmam meg írni a harmadik fejezetet! Még egyszer ne hargudjatok,és jó olvasást,és figyelek jobban akítv lenni! Holnap hamarosan jön a következő fejezet! Úgy gondoltam,hogy egy nap. Egyet vagy kettő fejezetet ki teszek,csak akkor kettőt ha, időm lesz! De arra is figyelek!! Nyugodtan írjatok kommentbe,és kérdezetek bármit a sztori kapcsolatosban,ha akár olyan amit szívessen nem nyílvánosan szeretnél kérdezni vagy,esetleg kérdezni nyugodtan írhatok privátba! És ne haragudjatok,hogy ennyire rövid lett,de remélem tetszik nektek,de próbálok hosszúkat írni!

2024. Május. 08.