Soha Ne Szeress Meg

1.Fejezet

EASTON

-Ó hogy az édes faszom!- ordítottam fel, ugyanis a kibaszott telefonom már harmadjára csörög miközben ,,puhítom'' az ellenséges maffia főnök egyik beszállítóját.
-Zayn fejezd ezt be helyettem mert a családom.. - itt idéző jelet mutattam véres ujjaimmal - kurvara nem bírja ki hogy ne baszogassanak fél óráig , holott még itt sincsenek.
-Nyugi East szerintem jó kezekben lesz.- válaszolta gonosz vigyorral a képén, majd elindult a félig megnyúzott emberhez. Közben én már hívtam Maxot aki rögtön fel is vette.

-Hello East!- köszönt vidám.
-Szia Maximus!- köszöntem vissza gúnyosan ugyanis tudtam hogy utálja ha így hívom.
-Bazdmeg Benjamin!- szólt vissza, amin már csak jót röhögtem
-Szóval Benjikém....- kezdte negédesen- ide húznád végre a beled a reptérre mert negyven perce várunk rád te.......- üvöltötte a telefonba elég ingerülten , de mielőtt végig mondhatta volna a Nagyi kivette a kezéből a telefont és már mondta is
- Drágám semmi baj, hogy kint felejtettél minket a reptéren de kérlek mostmár indulj el mert kicsit WC-re kell mennem és nem adok ki érte 5 eurót. - mondta a tőle megszokott fegyelmező vidám és bohókás hangján.
-Rendben Nagyi két perc és indulok. - és már le is tettem a telefon a válaszát meg se várva indultam volna  akartam de rájöttem, hogy nem mehetek a verés ruhámbam ezért gyorsan levetkőztem és lemostam a karom és felkaptam egy fekete farmert egy sötétszürke polót meg a napszemüvegemet lezuhanyoztam felöltöztem. Már indulni akartam de észte vettem hogy Zayn feljött attól a beképzelt patkánytól.
-Zayn, bazdmeg nem megmondtam hogy kurva sokáig szenvedjen !? - kérdeztem kissé idegesen.
- Bocs tesó, nem bírta tovább meghalt. - válaszolta tettetett szomorúsággal.
-Puha pöcsű. - mondtam és együtt nevettünk fel. - Najo mostmár tényleg mennem kell mert már egy órája várnak rám. - és ezzel el is indultam a reptérre. Az út körülbelül öt perc szóval elég gyorsan ott voltam. A hét személyes kocsimmal mentem hogy mindenki kényelmesen beférjen. Amit megérkeztem hívtam is Maxot hogy jöjjenek mert kurvára nem akartam várni 5 percnél többet rájuk.
Három perc sem telt el de már kocogtak a kocsim felé a nagy bőröndjeikkel. Nem értem minek kell elhozni a fél életünket mikor csak másfél hétre jönnek. Naivan azt gondoltam hogy a családomhoz nem híven majd csak beszállnak aztán mehetünk is, na megint kurva nagyot tévedtem. Mikor megérkeztek a kocsihoz láttam hogy mindenki feszült ami alapból elég gyanús volt.
- Sziasztok. - köszöntem úgy mintha nem tűnt volna fel hogy valami nagyon nem okés, majd mindenkit külön üdvözöltem,de valamit nagyon el akarták rejteni előlem.
- Najó mi a faszom bajotok van mert ha nem vagytok képesek normálisan viselkedni lehet haza repülni a picsaba.
- Jólvan, nyugi! Elmondom mi van csak ne akadj ki kérlek.- kezdte szelíden Kiara az unokahúgom.
- Azzal már elkéstél hogy ne akadjon ki. - szólt közbe nagyapa is.
- Jó akkor ne akadj ki még jobban. - vágta rá de ezzel egyre jobban felbaszta az idegeimet.
- Az Isten szerelmére mondjátok már! - keltem ki teljesen magamból.
Erre össze néztek majd egyszerre álltak el az útból így közöttük megláttam egy tök random lányt aki kurvára nem a családom volt.
- Mégis mi a retkes kurva anyátokat képzelték ti magatokról? Kit hoztatok ide, ez nem egy családi nyaralás a Balaton partján már azzal kockázatot vállaltam hogy titeket ide engedtelek nem hogy holmi ismeretlen lotyót. - üvöltöttem teljesen kivetkőzve magamból.
- Ne merd mégegyszer lotyónak nevezni a legjobb barátnőmet. - suttogta Kiara könnyezve.
- Jólvan nevezd aminek akarod. De én nem vállalok azért felelősséget hogy nem hal meg vagy nem lesz megerőszakolva. - na erre már a másik lány is elkezdett bőgni. Úgy döntöttem had bőgjön legalább komolyan veszi.
- Ha nem pakol be mindenki három percen belül a kocsiba akkor az egész társaságot itt fogom hagyni. Értve vagyok? - kérdeztem úgy mitha ovisokhoz beszélnék. Asszem megértették mert mindenki rögtön pakolni kezdte a cuccait a csomagtartómba. - Ja és oldjatok meg hogy beférjen a Bőgős is ha jönni akar! - tettem még hozzá ugyanis annyira kegyetlen én sem vagyok hogy itt hagyjam a reptéren.
Végül előre Max ült, hátra a nagyszüleim Kiara és az ölébe a csaj aki azóta sem volt képes bemutatkozni, leghátra pedig Matt a nagybátyám és a felesége Helena.
A haza felé vezető úton senki sem mert megszólalni csak Max aki rögtön elkezdett arról beszélni milyen unalmas az élete és hogy hozzám akár költözni. Na ehhez biztos lesz egy két szavam.
- Max tudod hogy nagyon bírlak de a te érzékeny lelked nem bírná itt tovább három hétnél. - mondtam neki teljesen komolyan.