2.Fejezet

4 1 0
                                    

Aisha Williams
( 1 hónappal ezelőtt)

-Aaaaiiissshhhaaaa!? - kiabált a fülembe a legjobb barátnőm Kiara mert elsétaltam a terem mellett ahol óránk lett volna.
-Jézus, bocsi Kiara csak elgondolkodtam.- szabadkoztam
-Azt látom. - forgatta a szemeit.- Egyébként amúgy te nagyban gondolkoztál addig én arról pofáztam neked, hogy mennyire várom már a családi találkozót mert ebben az évben az unoka bátyámnal lesz Lyonban. - mesélt lelkesen a bámulatosan gyönyörű hangján amire mindig irigykedek.
-Irigyellek, gyönyörű az a város, bárcsak én is veled mehetnék. - sóhajtottam.- Megint áll a bál otthon.
-Sajnálom de majd megoldódik mint mindig.- mondta bizakodóan.- Ami azt illeti erről is akartam beszélni veled...
-A családomról?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Dehogy is te lüke. - szólt be kedvesen.- Arról hogy eljöhetnel velünk Lyonba.
-Miiiiii tényleg?- ugráltam mint valami őrült.
-Igen, de hagyd abba az ugrálást mert tiszta hülyének néznek.- csitított halkan.- Amúgy meg vonszold be a hátsód a terembe mert elkésünk.
-De de de mi lesz ha n..n..nem engednek el és és én nem engedhetem meg magamnak hogy repülő jegyet vegyek magamnak.- dadogtam miközben elfoglaltuk a helyünket.
-Édesem kérlek emiatt ne aggódj a szüleim lebeszélik a szüleiddel de ha nem így sem engednek el akkor majd megszöktetlek. - vágta rá rögtön. - És a jegy miatt ne aggódj azt Easton állja, majd azt mondjuk hogy drágább volt mint gondoltuk.- tette hozzá suttogta mert eközben bejött a professzor és elkezdődött az előadás, de én nem tudtam odafigyelni mert folyamatosan azon járt az eszem hogy végre elhúzhatok egy időre otthonról.

Nos ez volt az a pillanat mikor azt hittem ott minden jól alakul és egy hétre kikapcsolhatok de azt még nem tudtam hogy kihez megyünk csak azt, hogy Kiara unokabatyjához. Nem tűnt fel mert akkor még figyelmen kívül hagytam azt a tényezőt, hogy nem nagyon akar róla mesélni csak annyit mondott el elképesztően dögös de ne dőljek be a látszanak mert a csodás külső alatt egy démon lakozik...
Mikor eljött a nagy nap nagyon izgultam mert sosem ültem meg repülőn de az út hála istennek zökkenőmentes volt. Már nagyon izgatott voltam mert kíváncsi voltam vajon Easton tényleg olyan jól néz ki mint ahogy Kiara mondta és titkon reméltem hogy talán valami lehet köztünk, de amit megérkeztünk a rózsaszín köd felszállt.

Soha Ne Szeress MegDonde viven las historias. Descúbrelo ahora