𝙻𝚒𝚜𝚝𝚎𝚗 𝚝𝚘 𝚖𝚎!//𝙴𝙽𝙷𝚈𝙿𝙴𝙽 𝚏𝚏

ℱ𝒾𝓇𝓈𝓉-𝒥𝓊𝓃𝑔𝓌𝑜𝓃

-Éés egy, két, há, négy, öt, hat, hét, nyolc! Gyerünk fiúk, megy ez! Sunoo, lassíts, Jake, te pedig kicsit gyorsíts! Ni-ki, Jungwon, így tovább! Jay, másik irány! Úgy, szép! Heeseung, Sunghoon, csak óvatosan, kisebb lendülettel is elég lesz! ÉÉS VÉGE! Szép volt fiúk!-tapsol a tánctanárunk, mi pedig kimerülten rogyunk le a padlóra. Észreveszem, hogy a többiek megint távolabb húzódnak tőlem. Mióta bejelentették, hogy én leszek a leader, így viselkednek velem. Úgy gondolják, hogy nem vagyok alkalmas a pozícióra, mert hatból öten idősebbek nálam. Így aztán végképp nem értik a főnökség döntését. Az pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy kivétel nélkül mind magasabbak nálam, és így könnyebben tudnak szivatni.

-Hé, Sunoo, kaphatok a vizedből?-fordultam a hozzám legközelebb lévő taghoz.
-Hozhattál volna magadnak kulacsot.-forgatja meg a szemét. Majd amikor pár perccel később Jake kér tőle inni, neki hezitálás nélkül odanyújtja az üveget.
-Mindjárt jövök, kimegyek mosdóba...-suttogom, majd kisétálok a próbateremből.

Amint becsukódik mögöttem az ajtó, futni kezdek a mosdó felé, és bezárkózom az egyik fülkébe.
-Nem hiszem el...-motyogom magam elé, majd kitör belőlem a sírás. A pulcsim ujját teljesen eláztatom a könnyeimmel, és közben azon gondolkozom, hogy mégis miért utálnak engem ennyire. Minden erőmmel azon vagyok, hogy jó vezetőjük legyek, de egyszerűen nem hagyják. Ha bármelyikük hiányt szenvedett valamiből, kezem-lábam törtem, hogy megszerezzem neki, erre ők még egy korty vizet sem adnak nekem cserébe. Ha csendben vagyok, átnéznek rajtam, ha hozzájuk szólok, egyből leráznak. Kizárnak a beszélgetésekből, és csak a próbákon hajlandóak együttműködni velem, amikor más is lát minket. Ha viszont csak magunk vagyunk, úgy tesznek, mintha nem is léteznék, néha szinte szó szerint átsétálnak rajtam mindannyian. Az elején azt hittem, majd átvészelem valahogy, amíg megbékélnek vele, de amikor Jay is elhidegült tőlem, mintha a lelkem egy darabja halt volna meg. A leader bejelentése előtt nagyon közel álltunk egymáshoz. Egyszer valaki úgy jellemzett minket, hogy "olyanok, mintha testvérek lennének". De ez több volt annál. Éjszakákon át sírtam, amikor Jay először utasította vissza a közös ebédelésünket. Pont azelőtt pár héttel mondta, hogy soha nem hagyna ki egyet sem.

-Jungwon! Gyere már vissza, folytatnunk kell!-dörömbölt hirtelen a vécé ajtaján Heeseung.
-Megyek!-kiáltottam vissza rekedten, majd letöröltem az arcomról az utolsó könnycseppeket, és kiléptem a fülkéből.
-Te sírtál?-nézett rám fintorogva. Legszívesebben rávágtam volna, hogy "Közöd?", de még az elején elhatároztam, hogy én csak azért is kedves leszek velük. Még akkor is, ha ők észre se vesznek.
-Nem, minden rendben.-mondtam halkan, és követtem őt vissza a próbaterembe.

Ahogy beléptünk, Sunghoon egyből elindította a zenét, futva kellett beállnom a helyemre, és eltartott egy darabig mire felvettem a ritmust. Addig is záporoztak felém a bíráló tekintetek és fintorok.
-Másik irány.-vetette oda mogorván Ni-ki, amikor véletlenül rossz felé fordultam.
-Sajnálom. Igyekszem.-motyogtam.
-Úgy látszik nem eléggé.-szólalt meg a mellettem táncoló Jay, anélkül, hogy rám nézett volna. Eszméletlenül fájt minden szó, ami azóta hagyta el a száját, és persze ez is teljes erővel szíven ütött...de nem mutathattam. Vettem egy mély levegőt, és folytattam a táncot, még jobban figyelve minden lépésemre, mint eddig. Így végre a többiek is békén hagytak.

˗ˏˋ ♡ ˎˊ˗

Éjfél környékén mehettünk végre vissza a szállásunkra. Kicsit elkeseredtem, hogy vége lett a próbának, mert így mehettem vissza a szobámba, amin Ni-ki-vel, Sunghoon-nal, és Sunoo-val osztozom. Tehát teljes mértékben ki vagyok téve a piszkálódásuknak. Ráadásul próbálom a háztartásunkat leader módjára kezelni, ami egyikőjüknek sem tetszik.

-Sunoo hyung, segítesz kitakarítani a fürdőszobát? Kérlek...-környékezem meg óvatosan.
-Miért, nem bírod el egyedül a szivacsot?-pillant rám miközben elnyúlva fekszik az ágyon.
-De...tudod mit? Felejtsd el, megcsinálom.-azzal lehajtott fejjel átsétálok a fürdőbe, és nekikezdek az éjszakai takarításnak.

Lassan órák óta súrolok, és már kész vagyok nagyjából a helyiség felével. Mindjárt leragadnak a szemeim, de ezt muszáj befejeznem. Hirtelen a hátam mögül az ajtó nyílását hallom. Elképzelni sem tudom, melyikük lehet még ébren ilyenkor...de hamarosan megkapom a választ. Jay hajol le mellém, majd a tisztítószerek közül kiválasztja az egyiket, és elkezdi letörölni a tükröt. Meglepetten pislogok rá.
-Miért...miért segítesz nekem?
-Nem tudok aludni.-vonja meg a vállát, de látom rajta, hogy nem mond igazat. Viszont nem faggatom tovább, mert azt is látom, hogy nem fog többet mondani. Csendben folytatom a takarítást.

˗ˏˋ ♡ ˎˊ˗

Másnap reggel amikor felébredek, azt sem tudom hol vagyok. Körbenézve megállapítom, hogy ez nem az én szobám, hanem Jake-é és Jay-é. Előbbi a saját ágyán alszik szuszogva, nekem pedig felgyorsul a szívverésem, mert ha Jake itt van, akkor én most Jay ágyában fekszem...de sajnos egyedül. Halkan kimászok az ágyból, és átsétálok az saját szobámba.

Ahogy belépek, azt látom, hogy Sunghoon, Sunoo és Ni-ki ágya is üres, az enyémben pedig Jay alszik nyakig betakarózva.
-Jay hyung...-léptem oda az ágyhoz halkan. Meg se mozdult. Lassan kinyújtottam a kezem, és megérintettem az arcát. Még mindig semmi reakció.
-Hiányzol.-suttogtam, ujjaim a hajtincseivel játszadoztak. Hirtelen kinyitotta a szemét.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte szúrósan.
-Öhm...én...izé...a te ágyadban ébredtem, és...-dadogtam összezavarodva, a kezemet visszarántva.
-Csodás. Reggeli van már?-tudta le a történetemet egy szóval.
-Jake-en kívül már mindenki ébren van, szóval gondolom igen.-válaszoltam halkan, és lehajtott fejjel sétáltam ki a szobából. Miért is hittem azt, hogy majd most egy csapásra minden a régi lesz...?