Titokból sose marad titok

1.

2 hónap telt el mióta a csapat újra együtt van. Mármint csak majdnem együtt ugyanis a szakács nincs meg. Nélküle egy tapottat sem moccantunk a szigetről, hála a többieknek akik még mindig abban hisznek, hogy fel fog bukkanni bármelyik napban. Ahogy már mondtam 2 hónap telt el mióta itt vagyunk. A hajót ma én őrizem amíg a többiek elmennek vásárolgatni és a szokásos dolgokat csinálni. A hajón ülve próbálok valami halat fogni ami nem nagyon megy. Lépteket kezdek el hallani az erdő felöl így arra nézek. Elég imbolyogva jön valaki a hajó felé aztán eldől. Nemtudom ki lehet az de ismét feláll és megint elkezd jönni felém. Fekete köpeny takarja az arcát és úgy mindenét, hátán pedig egy kisebb táska van.
Mit akarsz?-kérdeztem majd leugrottam a hajóról egyenest a csávó.
Bocs a késésért!-mondja én pedig kérdőn rá nézek. Hirtelen a zsebéhe nyúl majd elkezd benne kutatni aztán kivesz egy szál cigit és meggyújtja.
Ki vagy te?-kérdeztem idegesen de a földre esett.
Anyád.-mondja és leveszi a köpenyt. Ez...
Szakács?-kérdeztem mert egy eléggé csövesnek kinéző ember ült előttem. Haja sokkal hosszabb lett és ami érdekes, hogy a szemét takaró haja alatt be van kötve a szeme.
Marimo.-mondja és kifújja a füstöt.
Mi történt?-kérdezem meg és leülök elé a fűbe.
Semmi.-mondja de ekkor újabb dolgot veszek észre. A nyakán és a kezén elég sok vágás és horzsolás van...
Azt kérdeztem, hogy mi történt veled!
Miért érdekel ez téged?! Csak megsérültem és ennyi!-mondja idegesen és végre rám néz. A szemei alatt hatalmas karikák vannak és a ruha is csak lóg rajta.
Jól van akkor ne mond el! Legalább lábra tudsz állni?-kérdeztem és feláltam.
Igen!-mondja és próbál felálni de összeesik.
Segítek!-mondtam neki és megfogtam a karját gyengéden de el lökött elég erősen.
Nem kell a segítséged!-mondta idegesen és felált aztán pedig felment a hajóra.
Oi! Szólnom kell a többieknek, hogy megjöttél!-szóltam utána.
Majd este szólsz nekik! Most ne!-mondja aztán elmegy a fürdő felé. Valakinek tényleg szólnom kellene róla...-mondtam magamnak de aztán meghallottam Robin és Nami hangját.
Szia Zoro!-köszön Nami és Robin.
Valami baj van?-kérdezi Robin.
Mondhatjuk annak is.-mondtam és leültem a hintára.
Mi történt?-kérdezi Nami és megáll előttem.
Vissza jött a szakács.-mondtam a két lány pedig elég boldog lett.
De ez miért probléma?-kérdezi Robin hisz tudja, hogy a szakáccsal ellenségek vagyunk. De ez mégis más, amiért a baj van.
Más. És elég sok sebe van. Nagyon súlyosnak néztek ki. Amikor ide ért akkor kétszer is a földre esett...-mondtam de hallodtam ahogy kinyitódik az ajtó aztán kijön rajta a szakács. Egyenest a konyhába ment ránk sem nézve.
Csak a haja lett más!-mondja Nami.
Mondom tele van sebekkel! Kész csoda, hogy még él!-mondtam de Robin elkezdett a konyha felé menni.
Várj Robin!-szóltam a nő után, de mintha süket lenne ment is tovább.
Menjünk mi is!-mondta Nami és szaladt is Robin után.
Sanji-kun-nyitott be vidáman Nami de aztán csönd lett. Nagyon nagy csönd.
Mi folyik ott?-kérdeztem és én is a konyhához mentem.
Hívom Choppert és a többieket.-mondja Nami és elmegy mellettem.
Mondj már valamit Robin, mi folyik itt?-szóltam a lánynak aki arrébb állt az ajtóból én pedig végre be láttam a konyhába. A szakács a padlón feküdt, körülötte pedig elég nagy vértócsa volt.
Mindjárt itt lesznek a többiek!-kiabálja Nami én pedig egyből a szakácshoz rohanok és megnézem, hogy hol vérzik.
Robin! Valamivel el kell állítani a vérzést!-mondtam a nőre nézve aki bólintott és egy konyha ruhát adott a kezembe. Egyből el is állítottam vele a vérzést aztán pedig vártam.
Nem mondta el, hogy mi történt vele?-kérdezte rám nézve Robin.
Nem. Azt sem akarta, hogy szóljak nektek.-mondtam a másik pedig eléggé meglepődtött.
SANJII!-hallodtunk kintről egy elég ismerős kiáltást aztán pedig meg is láttam a hozzá tartozó arcot is.-Sanji...-mondja Luffy aztán rám néz.
Nem én tetem!-mondtam magamra mutatva mielőtt engem gyanusítana bármi dolog miatt. Volt már ilyen eset és alig bírtam kimagyarázni magamat, hogy nem én voltam az.
Hol van Sanji?-kérdezi Chopper miközben bejön a konyhába ő is.-Azonnal vigyük a szobámba!-mondja Chopper én pedig egyből viszem is a szakácsot Chopper után.
Meg fog halni?-kérdeztem ahogy letettem az ágyra a szakácsot.
Ha rajtam múlik akkor....talán nem.-mondja bizonytalanul-De kérlek menj ki. Majd szólok ha végeztem.-mondja.
Rendben.-mondtam és kimentem.

Már kábé 6 óra is eltelt mióta Chopper bent van a szobájában. Semmi hír sincs a szakácsról eddig de lássunk csodát este mikor már mindenki menne aludni kijön Chopper és egyenest a konyhába jön.
Hogy van?
Ugye nem fog meghalni?-támadták le kérdéssel az orvosunkat aki éppen elkezdett enni.
Elég sok vért veszített és törött csontból is akadt egy pár. Nagyon gyenge az állapota így nem vagyok benne biztos, hogy....-kezdi el mondani a szakács állapotát de megakad a hangja, ugyanis elkezd sírni. Nami a szájához kapva kezd el sírni ahogy a többiek is kivéve én, Robin, Brook és Luffy.
Nem fog meghalni.-mondja Luffy de lehet rajta látni, hogy őt is megviseli a dolog-Nem fogja csak úgy feladni!-mondja bátorítóan elmosolyodva.
Igaza van a kapitánynak!-szólaltam meg én is és elvetten egy üveg szakét-Nem foglya csak úgy feladni a göndör szemöldökű az életét csak azért mert elbántak vele! Akkor sírjatok ha meghal és ne akkor amikor még b se gyógyultak a sebei!-mondtam valami bíztató beszédet vagy mit, aztán lehúztam az üveg felét.
Te tényleg Zoro vagy?-kérdezi meglepődve az előttem ülő Usopp.
Akarsz velem harcolni?-kérdeztem kaján mosollyal amire nagyot nyelt.
Kösz nem. Nem akarok darabokban lenni. Legvégén még Luffy megenne...-mondja ijedten mink pedig Luffyra nézünk akinek szó szerint csillognak a szemei Usoppot nézve.
Szerintem azt tervezi.-mondja Brook. Luffy karjai hírtelen megnyúlnak és Usopp felé mennek ahol egy szempillantás alatt elveszi a tányrban lévő kaját és jóïzűen megeszi.
Ez nagyon finom volt!-mondja sóhajtva de hátra esik a széken.
Luffy?-kérdezte Robin melledtem ülve de a kapitány nem kelt fel.
Alszik.-mondja Franky aztán felteszi a székre, azt pedig a falnak támasztja.
Semmit sem változott!-mondja valaki az ajtónak támaszkodva. Mindannyian oda kapjuk a fejünket és eléggé meglepődünk.
Sanji!-mondja elég mérgesen Chopper-Ágyban kellene lenned!-szól rá szigorral a hangjában aztán pedig fel ál de a szakács bejön és a pult előtti székre leül.
Ágyban is voltam de felkeltem inkább.-mondja aztán elveszi a kezemben lévő üveget és megissza.
Te mióta iszol szakét?-kérdeztem rá nézve elég komoly fejjel.
Csak egy kicsit iszok nyugodj már!-mondja és vissza adja az üres üveget.
Meg ittad a maradékot te hülye göndör szemöldökű!-mondtam mérgesen.
Nem érdekeeel!-mondja és elő vesz egy szál cigit. Szájába téve elővesz egy öngyujtót aztán pedig meggyújtja és élvezettel beszívja a füstöt.
Nagyon megváltoztál Sanji-kun...-szólal meg pár perc csönd után a navigátorunk.
Két év alatt mindenki megváltozik drágám!-mondja mosolyogva Sanji. Nami idegesen felál majd oda sétál a szakács elé és lekever neki egy nagyot. Mármint csak kevert volna ha Sanji nem ült volna le a lány helyére egy szempillantás alatt, ami melledtem van jelen esetben.
Nem vagy éhes?-kérdeztem rá nézve mivel a régi pólója is lecsúszott a válláról és úgy nézett ki, mint egy csontváz. Nem, most nem Brookról beszélek.
Nem. Miért?-kérdezte.
Szerintem megyek aludni.-kezdte el mondani Nami aztán páran még csatlakoztak hozzá.
Sovány vagy.-mondta ki helyettem is Robin.
Nem baj. Majd eszek ha lesz étvágyam.-mondta a szakács.
Azaz most eszek mert ha nem akkor beléd tömöm a kaját!-mondtam és elé tettem az onigirmből pár darabot. Brook és Robin is követve a példámat tettek egy kis ételt Sanji tányérjára aztán pedig elé toltuk.
Nem vagyok éhes!-mondta a szakács és már a második szálat tette a szájába.
Legvégén tüdőrákban fogsz megdögleni de ha szeretnéd akkor segítek és előbb is lekerülhetsz én általam!-mondtam idegesen és kivettem a szájából a cigit.
Mit foglalkozol te velem?! Ellenségek vagyunk szóval kussolj vagy felrúglak!-mondja haragosan utána pedig felál és elsétál-Nem kell a kajád és senkijé sem!-mondja az ajtót becsapva mink pedig csak nézünk utána.
Ez biztos Sanji?-kérdezi Brook.
Ez már nem Sanji.-mondtam én is felálva a helyemről-Ő nem a régi Sanji akit mindenki annyira szeretett!-mondtam és elmentem inkább aludni. Eléggé lefárasztott ez a mai nap.