5.

31 2 2
                                    

Sanji:

Szememet kinyitva, meredtem az égre. Szép kék. A felhők is, mint bármelyik másik szép napon csak úgy ragyogtak a fehérség miatt. Egy mezőn voltam ami eléggé fura, hisz előbb még a hajón fuldokoltam. Vajon hogyan kerülhettem ide? Na mindegy. Feláltam majd elkezdtem menni egy irányba ami remélem, elvezet majd valahová. Csak mentem és mentem de ugyan azon a mezőn voltam. Olyan mintha sehová se mozdulnék csak körbe körbe járkálgatnék.
Sanji?-hallodtam meg egy női hangot így hátra fordultam. Eléggé sokkoltan álltam szegény nő előtt aki tárt karokkal várta, hogy megöleljem. Szó nélkül futottam oda hozzá majd magamhoz öleltem gyönge testét.-Édes kicsikém. Hogy kerültél ide?-kérdezi azzal a csodaszép mosolyával.
Nemtudom.-válaszoltam és mégjobban magamhoz öleltem.-Hiányoztál...anya.-mondtam neki már sírva, hisz már nagyon sok idő eltelt mióta nem láttam őt.
Te is nekem!-mondja fejemre adva egy apró csókot. 
Talán meghaltam?-kérdeztem anyától.
Lehet. De vissza fogsz menni. Még nem jött el az időd.-mondja bíztatóan.
És mikor megyek vissza?-kérdeztem gyermeki kíváncsisággal.
Amikor hallod a külvilág hangjait.
Az mennyi idő?-kérdeztem ismét.
Semmit sem változtál!-mondja nevetve.
Te sem.-mondtam s még egyszer magamhoz öleltem.

Roronoa Zoro:

A hajóhoz érve egyből a gyengélkedőre mentünk.
Szakács!-nyitottam be a szobába ahol ott feküdt eszméletlenül egy lélegeztető gépre kötve. Ezek szerint nagyon súlyos az állapota.
Zoro!-mondta Chopper ahogy meghallott.
Ugye nem hal meg?-kérdeztem egyből a lényeget.
...-nem válaszolt ezért ordibálni akartam vele de inkább nem tettem. Látszik rajta, hogy megviseli ez is. Csöndben kisétáltam a gyengélkedőből, majd inkább a saját szobámba mentem aludni.

Sanji:

Mi történt veled miután elmentem?-kérdezte anya.
Elég sok minden. De most egy kalóz csapatban vagyok, mint szakács!-mondtam mosolyogva.
Most is olyan finom ételeket készítesz, mint kiskorodban?-kérdezte csillogó szemekkel.
Már sokkal finobbakat, mint régen!-válaszoltam.
Nagyon örülök neki! Nagyon ügyes fiú vagy Sanji!-mondja fejemre adva egy puszit amire én bekönnyezek.-Na, ne sírj kincsem! Az nem áll jól neked!-mondja ugyan úgy mosolyogva, mire bólintok és visszafojtom a feltörni készülő könnyeimet.-Mesélsz nekem a kalóz csapatról amiben benne vagy?
Igen! Van a kapitányunk Monkey D. Luffy aki egy nagyon kedves de egyben egy idióta hülye. Mindig azt mondogatja, hogy ő lesz a Kalózkirály és sikerülni is fog neki, mert mindenki hisz benne!-mondtam el a kapitányom nevét.
Nagyon jó gyerek lehet! Hány éves?
19! És megett egy démongyümölcsöt a Gumo Gomu no-t így gumiember lett.
Azta! És a csapatban van még más is akinek van démongyümölcs képessége?-kérdezte csodálkozva.
Igen! Pontosan 5 embernek van és mink 9-en vagyunk. Van egy kiborg is! Ő Franky! Ő a hajóácsunk és ő csinálta meg nekünk a Thousand Sunny-t azaz a hajónkat!-meséltem neki tovább-És képzeld! Vagy egy navigátorunk is, ő Nami-san! Nagyon csinos nő és imádja a pénzt költeni és gyüjteni is! De van még egy lány! Ő Nico Robin! Ő a történészünk! Ő az egyik aki rendelkezik démongyümölccsel!
Érdekes emberek eddig mind!-mondta anya amikor megálltam a mondandómban.
Azok is! Van egy lövészünk is! Ő Usopp! Arról lehet felismerni, hogy nagy haja van és hosszú orra! Elég félénk volt régen de mostanra már kicsit bátrabb lett!
Az jó.-szólt hozzá az idősebb nő.
Van egy rénszarvas is! Ő Chopper! Ő is evett gyümölcsöt ami miatt tud beszélni is és nagyon cuki néha, képzeld! Van egy csontváz is ő pedig Brook! Ő is evett gyümölcsöt így most csontvázként él.
Egy csontváz?!-lepődött meg anya.
Igen! Ő a zenészünk! Nagyon sok dalt ismer és nagyon jól tud a hangszereken játszani!
Azta! Nagyon szupernek hangzanak ők! Melledtük biztos nem unatkozol!-mondta boldogan mosolyogva rám.
Hát nem is. És képzeld! Van egy kardforgatónk is aki három katanával harcol! Ő Marimo!
De az nem moha fejűt jelent?-kérdezi a névre utalva.
De. Mivel zöld a haja, ezért elneveztem Marimónak! Valójában ő Roronoa Zoro! Vele elég sokszor szoktam veszekedni mivel jobbnak hiszi magát. De nagyon jól harcol és sokat edz ami látszik is rajta elég jól!-mondtam ki véletlen amire gondoltam. Vártam anya reakcióját ami nem jött meg, így rá néztem.
Tetszik neked?-kérdezte mire én fülig pirultam valószínűleg.
N..nem! Csak jól néz ki! Mármint nagyon rosszul néz ki! Egyenesen elkerülném őt! Jóóóó messzire!-mondtam oldalra nézve, ezzel is kerülve a szülőm tekintetét. Elég rosszul tudok neki hazudni, főleg ha néz is közben.
Jó messzire mi?-kérdezte mindent tudó mosollyal amikor rá néztem-Nincs vele bajom ha nem lányt szeretsz. Ez a te életed Sanji. Éld szabadon és soha ne kerülj vissza oda ahonnan jöttél!-utal a valódi apámra és a családomra.
Nem fogok. Ha pedig igen, akkor majd... Megküzdök velük! Ha megtámadnak akkor meg inkább a csapat, mint én! Megfogom őket védeni! Főleg Marimót és a lányokat!-mondtam ki őszintén mire anya megölelt.
Ez az én kisfiam!-mondta nekem pedig akaratlanul is felfelé gördbült a szám.
Köszönöm anya! Mostantól nem hagyom magamat!-mondtam neki de elkezdtem hangokat hallani.-Hallok valamit!-mondtam eltolva magamtól a nőt és az ég felé néztem.
Akkor hát...itt az idő Sanji!-mondja és egy cuppanós puszit nyom az arcomra-Ne fázz meg!-mondja amire elkezdek könnyezni. Ugyan ezt mondta nekem Zeff séf amikor elhagytam az éttermet.
Köszönöm anya!-mondtam én is adva neki egy puszit aztán már fel is ébredtem.

Látásom homályos és semmit sem birok kivenni ami körülöttem van. Nagyon jó. Egy kicsit a szemeimet megdörzsölve kezdett egyre jobb lenni a látóterem így végre kibírtam venni a tárgyakat, és, hogy pontosan hol is lehetek most.
Ez a gyengélkedő...-mondtam elég rekedtes hangon.
T..te voltál...aznap éjjel! Te voltál!-mondta melledtem nem messze valaki. Arra nézve ránézek a férfira aki szint úgy engemet kémlel.
Te ki vagy?-kérdeztem.
Te vagy az a a....
GOMU GOMU NO....PISTOL!-hallodtam meg kintről ordibálni Luffyt így egyből fel is keltem és elindultam kifelé.
Mi folyik...itt?-nyitottam ki az ajtót de amit láttam az eléggé megijesztett.
Mindenki a földön feküdt eszméletlenül. Az ellenfelük pedig nem más volt, mint a....Germa 66.

Titokból sose marad titok Donde viven las historias. Descúbrelo ahora