Az elmúlt 4 napban kerültem Diegot ahogy csak tudtam,az időm nagy részében a szobámba tartózkodtam.
Nem tudom hogy kéne kezelnem a helyzetet és nincs is kivel megbeszélnem.
A szüleim halálának okozója a szerelmem..mit tehet ilyenkor az ember?Ma végre láthatom Max-et,és ma indulunk vissza a bázisra is...aminek a puszta gondolatától is összeszorul a gyomrom.
-Fél óra és meg érkezik a gerle pár.
Nyitott be Diego az ajtón.-Köszönöm hogy szólt,már össze pakoltam.
Válaszoltam úgy mintha a kiképzésen lennénk.- Nem érzed úgy hogy ideje lenne beszélnünk?
Kérdezte felvont szemöldökkel.-Nem!..vagyis nem tudom mit kéne csinálnom..
Hajtottam le végül a fejem.- Ha tudni fogod mit akarsz,itt vagyok,bárhogy döntesz elfogadom.
Mondta megértéssel teli hangnemben.
-Én szeretnék beszélni veled,de nem tudom hol kezdjem..
Tördeltem az újjaim magam előtt.Közelebb jött majd egy szoros ölelésbe vont,ami most nagyon jól esett..mintha csak egy hatalmas szikla szakadt volna le a szívemről.
-Bárhogy döntesz,megértem a döntésed.
Mondta mélyen a szemembe néze,majd megpuszilta a homlokom és magamra hagyott.Az a fél óra ezek után egy pillanat alatt elment,és meg is érkeztek Max-ék.
-Sziasztok!
Ugrottam fivérem nyakába.-Szia húgi!
Nevetett fel Max.-Mégis mi olyan vicces?
Csaptam meg.-Születésünk óta nem voltunk ennyi ideig távol egymástól. Ez olyan vicces.
Válaszolta,amin mind felnevettünk.
-Talán leülhetnénk a nappaliban , úgyanis szeretnénk valamit bejelenteni!
Szólalt meg Zarah.
Majd elindultunk a nappaliba.
-Nos,az a helyzet hogy Max-el szeretnénk ha kereszt szülők lennétek.
-Jézusooom!!
Ugrottam Zarah nyakába a hír hallatán.
Végree valami jó hír!!
Vontam az ölelésbe Max-et is.-Gratulálok!
Lépett oda Diego Max-hez kezét fogni.-Arra gondoltam,hogy mi lenne ha csúsztatnánk a munkát még 2 nappal és haza mennénk a szüleinknek elmondani a hírt?
-Ez remek ötlet húgom!
Válaszolt Diego.-Nekünk már nem élnek a szüleink Zarah, de szívesen elkisérünk.
Küldtem egy halvány mosolyt Zarah felé.-Köszönöm Aria.
Ölelt át.Kb 2 óra kocsikázás után meg is érkeztünk egy újabb erdős részre.
-Ez most mégis mi Diego?
Egy újabb erdő..Itt laknak a szüleitek?
Néztem rá gyanakvóan.-Igen. Így nincsenek veszélyben,ergo nem tudják őket felhasználni ellenünk.
-Remek.
Válaszoltam keserűen,hisz nagyon csapda szagú ez az erdős mese.Meg is érkeztünk egy hatalmas házba,ahol Diego ment előre és csöngetet be.
-Jó napot kívánok! Tessék csak jöjjenek be.
Nyitott ajtót, egy 30-as éveiben járó bejárónő.-Köszönjük Sonja.
-Sonja ha meg kérhetem szólna a szüleinknek hogy jöjjenek mind a nappaliba.
Mutatot végig mindünkön Zarah.
Bár nekünk nincsenek szüleink,és Diego is azt mondta hogy meghalt az anyjuk..
Valami nagyon nem stimmel itt..-Diego kérdezhetek valamit?
Hívtam félre.-Hallgatlak.
Nézett rám érdeklődve.-Ha az anyukád meghalt Zarah hogy várja a szüleiteket?
Tettem karba a kezeim és vontam fel a szemöldököm, nyomakosítva hogy hazugságon kaptam.-Úgy hogy anyukám halála után apám újra nősült,és Zarah anyukája is szült neki 2 gyereket.
-Ohh..ne haragudj.
Hajtottam le fejem szégyenembe.-Nem tudnék haragudni rád!
Fogta közre arcom,mire újra felemeltem a tekintetem.-Jó hírt tetszettek hozni?
Mert akkor hozok egy üveg pezsgőt.Kérdezte Sonja a ház vezető.
-A lehető legjobbat Sonja,ma lesz okunk az ünneplésre.
Nevetett fel Diego.-Max,Aria!
Hallottam meg azt a hangot amit soha nem felejt el az ember.-Ez lehetetlen.. suttogtam magam előtt,könnyeimmel küszködve,majd egyből a hang irányába fordultam.
Max már a szüleink nyakába zokogott mint egy kisgyerek, ahogy megláttam őket összeborulva a lábaim egyből futásnak eredtek majd egyenesen a a CSALÁDOM kupacába ugrottam.
-Úristen!! Ezt el sem hiszem!! Ti éltek?? De ez hogy lehet??Nem számít!! Itt vagytok!!
Váltam el egy pillanatra a szüleimtől még feltettem a kérdéseim,majd újra a válukba fúrtam a fejem.-Büszkék vagyunk rátok!
Szólalt meg anyu.-Főleg rád Aria,lány létedre az egyik legjobb zsoldos lettél! Apád lánya vagy meglátszik!
Viccelödöt apu.-Mi lenne ha leülnénk a nappaliba?
Tette fel a kérdést Zarah anyukája.Majd mind megindultunk a nappaliba.
-Hogy hogy itt vagytok gyerekek?
Kérdezte Diego apja.-Jó híreket hoztunk apu!
Válaszolt Zarah.-Akkor halljuk kincsem!
Nézett örömmel teli tekintettel Zarah anyukája.-Nagyszülök lesztek!
Mondták ki egyszerre Max-el.Mire a két anyuka egyből letámadta Zarah-t egy csomó öleléssel.
Apu meg felbontotta a pezsgős üveget a hír hallatán.-Ezt bizony meg kell ünnepelni,a fiam apa lesz!
Szólalt meg apu.Majd mindenki kapott egy poharat és ittunk a baba egészségére egy pohár pezsgőt.
Kivéve Diegot,ő nincs is itt.-Hol van Diego?
Kérdeztem az ünneplő tömeget.-Valószínűleg kint ül a lépcsőn.
Válaszolt az apja kimérten.Majd indultam is hozzá miután anyura néztem. Ő egy apró bolintásal jóvá hagyta hogy ott hagyjam az ünneplő családot.
- Te miért nem vagy bent a többiekkel?
Ültem le Diego mellé a lépcsőn.-Nem szabadott volna idehoznunk titeket.
Nézett meredten messze az erdőbe.-Mi lesz most?
Néztem Diegora-Új helyre költöztetem őket,és legalább 5 évig nem keresük őket.
Válaszolt nemes egyszerűséggel.-Hogy mi? Miért? Nem teheted! Végre együtt a család és bővül a család is!
Néztem rá hatalmas szemekkel.-Veszélybe van az életük Aria!
-Találunk megoldást együtt!
Guggoltam le elé és fogtam meg,össze kulcsot kezeit.
------------Vége-------------
Köszönöm hogy végig kisértetek a történeten!
Imádom hogy ennyien olvastátok már,nem nagy szám de nekem rengeteget jelent!❤️❤️