Jikook O. S.

3. A kiválasztott

- A hatalmas Jeon Hajun! De mit is vártam tőled apa. Csak egyszer állnál a
sarkadra.- kiabálok apámra, aki csak nyugodtan ül a dolgozó asztalánál és
engem kémlel. - Nem értelek. Azt hittem, hogy amikor anya kitalálta ezt a
képtelenséget majd idővel mellém állsz és együtt kitaláljuk mi legyen. Hát
nem volt elég az, hogy elszakítottatok a szerelmemtől három kibaszott éve,
most tényleg el kell vennem valakit, akit az a nő választott ki mellém? Nem
is volt hajandó találkozni annak idején Jiminnel, még csak esélyt sem adott
neki arra, hogy bizonyítsa jó társam lenne. - borulok ki.

- Jajj fiam! - sóhajt fel az öreg. - Anyád csak a legjobbat akarja neked...

- A legjobbat már elmarta mellőlem...- suttogom. - Könyörgöm még csak
nem is találkozhatok a választottjával mielőtt ebbe a pokoli házasságba
taszítana.

- Fogadd el fiam. Jobb lesz, tudod, hogy anyád a végletekig képes elmenni,
ha valamit eltervez. - néz a szemembe. - Azt a fiút is képes volt eltüntetni
csak, hogy az ő akarata szerint éld az életed.

- Soha nem fogom megbocsájtani neki. Mai napig nem tudom mi lett Mini-vel. - komorodok el még jobban.

- Ideje lenne tovább lépned. Az, hogy utána sóvárogsz nem old meg semmit
sem. Ő is éli a saját életét valahol, neked is ezt kell tenned.

- Persze a saját életem mi!? - inkább anya álmait élem. - Fejezzük ezt itt be
apa. Nem tudok most nyugodtan beszélni veled. Inkább megyek és
kipihenem magam, ha már holnap jelenésem van egy esküvőn. - húzom el a szám és sarkon fordulok.

- Kook...! - szól még utánam apám, mire én megtorpanok, de nem fordulok
meg. - Hidd el, hogy nem fogod megbánni, én mindig melletted álltam és ezután is ezt fogom tenni. Lehet, hogy most nem tűnik így, de higgy nekem.
Szeretlek fiam!

- Hahh... hát persze... - motyogom és ki is lépek tőle.

A szobámba veszem az irányt, hogy lepihenjek, hiszen már este tíz is elmúlt.
Ahogy belépek meglátom az ágyamon azt a dobozt, amiben az első és
egyetlen szerelmemről tartok emlékeket. Ezt babráltam mielőtt kiborulva
apámhoz mentem volna. Leülök a matrac szélére és kezembe veszem az
egyetlen képet, amim van róla. Olyan gyönyörű volt és a szerelmünk is az
volt...

“ - Jungkook nem engedem, hogy bármilyen kis kölyökkel legyél. Azt hiszed
neked mindent lehet? Hát tévedsz azt fogod csinálni, amit én mondok! Kis
taknyos kölyök vagy még azt hiszed tudod mi a jó neked, de hidd el én
jobban tudom. -kiabál velem anyám, mert tudomást szerzett arról, hogy
barátom van.”

A vicc az az, hogy nem is azért volt kiakadva, hogy meleg a fia, hanem
amiatt, mert nem ő választotta ki a párom. Kész röhej, nem is értem mit
gondolt hát hol élünk a 18. Században. Ami a legrosszabb, hogy nem is volt
hajlandó megismerni Jimin-t, még csak látni sem látta. Egyszerűen nem
tudta elviselni, hogy nem ő irányít. Ezután Jimin egyszer csak eltűnt. Azóta
sem láttam viszont és azt sem tudom mi van vele. Mindez már három éve
történt. Kerestettem is, de anyám keze mindenhova elér...
Mondhatjátok, hogy egy kis töketlen vagyok így 20 évesen, de sajnos ez a mi
köreinkben nem egyszerű.... Korea legbefolyásosabb családjában felnőni
nem egyszerű....
És ezt csak fokozta, mikor egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy pontosan egy
év múlva Valentín nap utáni szombaton meg fogok házasodni. Nem is kell
mondanom, hogy tomboltam a dühtől, de mit tehettem volna.
Belenyugodtam és reménykedtem benne, hogy történik valami és
meggondolja magát, vagy apám esetleg csinál valamit, de ő sem lépett fel
ellene.. Abban is reménykedtem egy ideig, hogy Jimin visszajön, de mint, akit elnyelt a föld, nem tűnt fel többet. Aztán folyton hozta a képeket a
lehetséges jelöltekről, de mivel látta rajtam, hogy hajthatatlan vagyok így az utolsót... a végleges választását meg sem mutatta. Azt sem tudom ki lesz a
férjem. Ez elég kétségbe ejtő. Persze apa mindig nyugtatott, hogy biztosan
olyat választ anya mellém akivel boldog leszek, de honnan tudhatná...